Mivel a miniszterelnöknek a nagy EU-s tagállami vezetőkkel sincsen meg még az alapszintű bizalmi kapcsolata sem, a projekt hamarosan egy komoly brit politikai válságba torkollhat, amely őt magát is elsodorhatja.

Két hónappal a brit kilépési tárgyalások megkezdése előtt az egyik kulcspozícióban lévő tárgyaló, Sir Ivan Rogers január 3-án váratlanul benyújtotta a lemondását. Rogers az EU-hoz rendelt brit nagykövetség vezetője volt, márpedig szíre-szóra nagykövetek nem szokták bedobni a törülközőt, különösen nem a professzionalizmusáról híres brit diplomáciában. S noha a miniszterelnök már a következő nap kinevezte az utódot a moszkvai nagykövet személyében, általános a vélekedés, hogy ezzel csupán a normalitás látszatát próbálta megőrizni. Az új nagykövetnek egy demoralizált személyi állománnyal kell dolgoznia Brüsszelben, ráadásul meg kell győznie a többi 27 EU-tagállamot a saját kompetenciájáról.

Malomkövek között

Rogers végzete az volt, hogy a kormányt figyelmeztette, a Brexit-tárgyalások elképesztően bonyolultak lesznek és akár 10 évig is elhúzódhatnak. Ez nem tetszett olyan forrófejű és eurószkeptikus konzervatív törvényhozóknak, mint Dominic Raab és Iain Duncan Smith, akik egyszerűen árulónak tartották. Nem tetszett a miniszterelnök stábjának sem, akik pesszimistának tartották. A világ szemében viszont Rogers csupán egy kőkemény realista volt.

A nagykövet lemondása végső soron rámutatott arra, hogy Londonnak nincsen koherens kilépési stratégiája. A Brexitet történelmi vágyálmokra alapozták és az angol politikai osztály most szembesül azzal, hogy a kilépési stratégiája megalapozatlan és a projekt személyi, valamint logisztikai hátterét tekintve agyaglábakon áll.

Theresa May miniszterelnök egyelőre annyit tett, hogy uniós kilépési minisztert nevezett ki, aki Michel Barnier-vel, az unió hasonló pozícióba emelt csúcsbürokratájával fog tárgyalni. A brit államigazgatási szervek, elsősorban a londoni vízfej, a Whitehall felől ugyanakkor már hosszú hónapok óta olyan jelzések érkeznek, hogy megfelelő politikai iránymutatás hiányában káosz uralkodik a végrehajtás alacsonyabb szintjein. Nem véletlen, hogy a Brexitért felelős minisztérium jelenleg csupán 300 hivatalnokkal működik és lasszóval sem tud új munkatársakat fogni – hat hónappal a létrehozása után. Liam Fox, a nemzetközi kereskedelmi miniszter pedig kétségbeesésében a LinkedIn portált használja arra, hogy találjon magának legalább egy épkézláb sajtófőnököt.

Álmok és valóság

London tradicionális barátai érzik a közelgő vihart, ezért mind a norvég miniszterelnök, mind a kanadai kereskedelmi szakértők még az utolsó pillanatban figyelmeztetik a miniszterelnököt, hogy próbálja meg összeszedni magát és a realizmust uralkodóvá tenni a Brexit-tárgyalásokkal kapcsolatban.

Hogy mi vár Londonra, arra már jó példát kaphattunk két hónapja. May nagy reményekkel érkezett tavaly novemberben Indiába: arra számított, hogy előkészíti a talajt arra, hogy országa az EU otthagyása után Indiával köti meg az első kereskedelmi szerződést. Csakhogy alig landolt Új-Delhiben, kiderült, fogadtatása egyáltalában nem zökkenőmentes. Modi indiai miniszterelnök továbbra is nyitott határokat követelt fiatal indiaiaknak mind a nagy-britanniai tanulmányok, mind az ottani mobilitás terén.  Az indiai üzletemberek pedig arra szólították fel May-t, hogy két évre érvényes tartózkodási vízumuk árát a jelenlegi 409 dollárról csökkentsék 108 dollárra, ami a kínai állampolgárokra vonatkozik. Csakhogy az EU-t a bevándorlás miatt is otthagyó May-kormányt otthon szorongatják éppen a bevándorlás szigorítása céljából, így tárgyalásai kudarcba fulladtak.

Theresa May tehát két hónap múlva tárgyalásokba / harcba bocsátkozhat anélkül, hogy átfogó ismeretei lennének az EU intézmények működéséről, avagy egy nemzetközi kereskedelmi tárgyalás komplexitásáról. Mivel a nagy EU-s tagállami vezetőkkel sincsen meg még az alapszintű bizalmi kapcsolata sem, ez a projekt hamarosan egy komoly brit politikai válságba torkollhat, amely őt magát is elsodorhatja.

Szerző: Káncz Csaba / privatbankar.hu