A modernségnek még a látszatát is kerülő ellenzék, megbűvölten, tele meglehetősen rossz minőségű emberekkel, képtelen bármit kiizzadni magából, ami válasz lehetne arra, amit a Fidesz, mint párt művel. A modernség az eszköz  használatára, nem pedig arra a termékre vonatkozik, amelyet úgy hívunk, Magyarország!

Nyolc hónappal a választások előtt az ellenzék meghatározó politikusai, még mindig az összefogósdi nevezetű „politikai” játékot játsszák, egy másodpercig sem gondolva arra, hogy semmi másról nem szól a kicsinyes játékuk, mit arról, hogy mi lesz az ország jövője, milyen lesz Magyarország 10-20 év múlva. A Fidesz nem Orbán Viktor, hanem egy jelenség, amely a kiüresedő politikai rendszer terméke, amelyiknek csak gátlástalan, de tehetséges vezetője Orbán Viktor.

A Fidesz tudja, hogy a választók már nem a legkonstruktívabb programot meghirdető politikusnak, nem a képviseletükre legalkalmasabb jelöltnek, hanem olyan szélsőségesen narcisztikus, erőszakos és nagyravágyó személyiségnek szavaznak bizalmat, aki ügyesen meg tudja győzni őket saját kiválóságáról, és aki a legtehetségesebben él a modern kommunikációs technikákkal.

Ebből az is következik, hogy ha egyszer a nép teljes egészében az általa választott Fideszen keresztül a miniszterelnökre bízza államhatalmat, akkor ezen kívül nincs semmilyen – se miniszteri, se polgári, se katonai, sem igazságügyi – hatalom, amit ne ő adományozna.

Kérdés, hogy mi marad a politikából, ha minden, de minden egyetlen ember akaratának függvénye.

A Fidesz sunyin, de hatékonyan a jobboldal–baloldal oppozíció tagadásába kezdett, ami valójában egyet jelent magának a politikának a tagadásával. Ha pedig a jelenlegi kényelmes kormánytöbbség szempontjából nézzük a kérdést, ennek az oppozíciónak a tagadása valójában nem más, mint kísérlet a demokrácia lényegét jelentő politikai váltógazdaság felszámolására. Csakhogy ahol nincs váltógazdaság, ott lehetetlen a politika szankcionálása, ahol pedig lehetetlen a politika szankcionálása, ott politikai felelősség sincsen.

A Fidesz centrumból való kormányzásnak az a jellemzője, hogy megpróbálja magát alternatíva nélkülinek feltüntetni. Ebből a szempontból pedig – de ezt már nem én mondom, hanem a neves történész-politológus Alain-Gérard Slama – végeredményében a centrumból való kormányzás is politikai szélsőség.

A 2018-s választás valódi tétje, hogy gyökeret ver-e és uralja-e majd Magyarországot egy centrumból irányított politikai szélsőség!

Az cikk megírásához igénybe ettem Ádám Péter munkáját is (https://mno.hu/velemeny/macron-a-republikanus-uralkodo-2412227)