h i r d e t é s

Tusványos: a kormány nyári időszakban üzemelő „nemzeti Hyde Parkja”!

Olvasási idő
2perc
Eddig olvastam

Tusványos: a kormány nyári időszakban üzemelő „nemzeti Hyde Parkja”!

2018. november 18. - 13:01

 

Tudomásul kellene vennünk, hogy Erdély a 16-17. században éppoly kevéssé egyértelműen „magyar fejedelemség”, ahogy nem „román fejedelemség”.

Orbán Viktor Tusványoson beszél - Forrás: MTI

Erdély a magyar királyságnak a középkor századai óta egyre nyilvánvalóbb módon külön területi-rendi fejlődés útján meginduló része.

Különállása ott kezdődik, amikor még egészen korán a királyi igazgatás fonalán, az erdélyi vajda lett itt a királyi hatalom képviselője.

Ott folytatódik, amikor a 14. századi előzmények után a 15. században, a rendi fejlődés keretében, a három rendi natio (a magyar nemesség, a szász patriciátus és a székely vezetőréteg) kezdi kézbe venni a hatalommegoszlás rendi ágát!

Végül ott kerekedik ki, amikor a fejedelmi hatalom is elszakad a magyar királyi koronától.

Az erdélyi „állam” a 16-17. században „nem román”, de nem is valami szuverén „magyar nemzeti” fejedelemség, hanem egy magyar nyelvű és kultúrájú, erősen helyi „színekkel” rendelkező, államjogilag bizonytalan helyzetű fejedelmi hatalom!

Kétnyelvű, három rétegre tagozódó rendiség hol ide, hol oda billenő bizonytalan egyensúlya, melyben az alattvalók többségét, egy harmadik nemzetiség, a román parasztság teszi ki.

Az erdélyi fejedelmek küzdelmei Bécs ellen nem a „magyar nemzeti függetlenségért” folytak, hanem egyrészt részei egy küzdelemnek, mely Európa-szerte a protestantizmus és az ellenreformáció színe alatt folyt.

Másrészt támogatói a királyi Magyarország rendisége és a Habsburg-udvar közötti harcnak, olykor magukra vállalva az egész magyar rendiség érdekeit.

Magyarázata túlmutat a rendi értelmezéseken, amennyiben közrejátszik benne az erdélyi és a „kinti”, azaz magyarországi lakosság nyelvi és kulturális egységtudata (de a „bent”: az Erdély), éppúgy, mint az egykori egységes királyságból fakadó történelmi tradíciók közösségének tudata.

A 16-17. században adva voltak egy háromnyelvű erdélyi „államnemzet” lehetőségei, mely a polgári korban a román lakosság teljes jogú befogadásával egy „erdélyi nemzetet” produkálhatott volna, ahogy például a 15. században

Nyugat-Európában is adva voltak egy „burgund nemzet” lehetőségei. Mindkettőt meghiúsította a történelem.

Az utóbbit a burgund hercegi hatalom hanyatlása, a francia királyságba ékelt Burgund, s a flandriai, brabanti, németalföldi részek különválása! Ennek esélyeit a francia király és a Habsburg császár küzdelme hiúsította meg.

Az előbbit az erdélyi fejedelmi hatalom hanyatlása után előbb a magyar államnacionalizmus hiúsította meg azáltal, hogy Erdély több évszázados tényleges külön fejlődését figyelmen kívül hagyva, a magyar „államtest” szerves tagjává igyekezett deklarálni (ami be is következett 1848-ban)!

Később a román államnacionalizmus hiúsította meg egy „történelmi ősiségbe ágyazott” román nemzeti eszme jegyében.


 

h i r d e t é s