Nem érte váratlanul a szakértőket a tao-botrány, amiről lapunk hétfői számában jelent meg az első beszámoló. Ebben olvasható, hogy a magyar kormány félrevezette az Európai Bizottságot, amikor engedélyt kért - és kapott – arra, hogy magyar vállalkozások a társasági adójuk egy részével a sportlétesítmények építését és az utánpótlás fejlesztését támogassák.

- A gondolat jó volt, a végrehajtás viszont rosszul sikerült - mondta a Népszavának Muszbek Mihály. A sportközgazdász úgy számol, hogy a magyar sport évente 280-320 milliárd forint közötti összeget költ el, ebből 60-70 milliárd a tao. - Utóbbi összeg az egy év alatt befizetett összes társasági adó tíz százaléka - tette hozzá a szakember. - Az államnak annyit kellett volna tenni, hogy a beérkezett társasági adóbefizetések tíz százalékát az utánpótlás és a létesítmények fejlesztésére fordítja, és minden elköltött forintról tájékoztatja a közvéleményt. A cégek önkéntes felajánlása azonban valójában pont azt a célt szolgálta, hogy ne legyen látható, mire, mennyi pénzt fordítottak.

Ám ez a szándék nem változtat azon a tényen, hogy a tao közpénz, aminek felhasználását nem szabad titokban tartani, azzal el kell számolni. Várható volt, hogy nem lehet az idők végezetéig úgy elkölteni állami pénzeket, hogy azok felhasználása nem követhető nyomon - érvelt Muszbek.

A sportközgazdász szerint az Európai Bizottságtól érkezett forrásokra pályázatot kell kiírni. A tao elnevezést a szakember megszüntetné, a rendszert viszont nem, annak további működtetését szükségesnek tartja. - A profi futballt ki kell venni ebből a körből, egyetlen forintot sem kaphat ebből a forrásból, mert az sérti az esélyegyenlőséget a profi sportban, az utánpótlás viszont ellenőrizhető módon, eredménykényszer mellett támogatható lenne – jelentette ki Muszbek. - Pontosan mérhető, melyik akadémia, hány játékost nevel ki az első osztály számára, ezek a fiatalok hány perc játéklehetőséget kapnak. Ettől kellene függővé tenni a támogatás összegét. A rendszer megszüntetése, hirtelen leállítása óriási károkat okozna, ellenőrzött, a nyilvánosság számára látható és nyomon követhető módon kell folytatni. Az nem fordulhat elő, hogy valaki eredmény nélkül állami forráshoz jut - foglalta össze a feladatokat a szakember.

A stadionok építésénél a férőhelynek igazodnia kellene a látogatottsághoz. A sportközgazdász mindenhol egységárat állapítana meg egy ülőhelyre, amit a kluboknak ki kell gazdálkodniuk. Ez lehetne a megoldás arra, hogy mindenhol csak akkora stadion épüljön, amekkorára valós igény van. - Az új létesítmények nem üzemeltethetők piaci alapon, ezért nincs abban semmi meglepő, hogy Szombathelyen, Miskolcon vagy bárhol, ahol új stadion épül, gondot okoz az üzemeltető megtalálása – tette hozzá Muszbek Mihály. - Ezt a helyzetet úgy kellene megoldani, hogy - mivel állami beruházások keretében épülnek a létesítmények - mindenhol ugyanazt a céget kellene szerződtetni, amely megfelelő szakemberekkel el tudná látni ezt a feladatot.

Abban viszont nem lát kivetnivalót, ha ugyanaz a cég több stadiont is építhet.

Ez egy speciális terület, ami különleges szakértelmet igényel – hangsúlyozta a sportközgazdász, hozzátéve, hogy ha van olyan cég, amelyik jó munkát végez, akkor nyugodtan meg lehet bízni több sportlétesítmény felépítésével is.

Szerző: Bernau Péter / nepszava.hu