Már a ciklus elején is lehetett tudni, hogy olyan fejlesztési lehetőség előtt áll a város, amely nagyon ritkán adódik egy település életében. A 43 milliárd forintos fejlesztési keret, illetve további az Európai Unió által támogatott több tízmilliárdos beruházási lehetőség, mind a város vezetői, mind a képviselő-testület ellenzéki tagjaitól komoly szakmai alapon nyugvó felkészültséget, együttműködési szándékot igényelt. Az eltelt közgyűlési időszakban többször előfordult, hogy - a város fejlődése érdekében - egyhangú támogatással fogadtuk el a polgármester által beterjesztett javaslatokat.

Az elmúlt időszakban kezdett kialakulni valamilyen párbeszéd a polgármester úr és az ellenzéki képviselők között. Ez szokatlan volt mivel a „Kósa éra” alatt a testület csak szavazógép volt, senkit nem érdekelt az ellenzék véleménye. A párbeszéd jó példája az Európa Kulturális Főváros pályázaton való részvételhez köthető egyeztetés, illetve a mai napon elfogadásra javasolt beruházást ösztönző alap létrehozásának az előkészítése.

A közös cél Debrecen jövőjének alakítása, együtt formálása minimális bizalom és közös gondolkodás nélkül nehezen képzelhető el. Márpedig az eddig kialakulni látszó bizalom a népszavazási kampányban elhangzottak és történtek miatt veszélybe került. A kampány során a polgármester úr pártpolitikusként jelent meg, nyilatkozatai megosztották a város lakóit, ellentéteket szültek. Szerintünk a város polgármesteréhez méltatlan megnyilvánulás volt a menekülttábor előtt, Kósa Lajossal közösen tartott sajtótájékoztató is. A sajtóban megjelentek szerint a polgármester úr úgy fogalmazott, ,,a magyar baloldal távolmaradásra buzdítja az embereket a népszavazáson. Szerinte ez gyáva magatartás, nem merik nyíltan felvállalni, hogy valójában a kötelező betelepítés pártján állnak.” Polgármester úrnak tisztában kellett lennie azzal, hogy amit állít, nem felel meg a valóságnak. A szeptemberi testületi ülésen egyértelműen megfogalmaztam a szocialista párt álláspontját, akkori előterjesztésemről a fideszes többség azonban nem volt hajlandó tárgyalni.

Méltatlannak és a gyalázatosnak tartom, ahogyan a ,,Fidesz tanoncai” a ,,szeretet” jegyében ordítoztak, alpári, nyomdafestéket nem tűrő kifejezésekkel próbálták heccelni a baloldali nők villámcsődületének a résztvevőit a Kossuth téren. A ,,bátor” ifjoncok hangadója szinte már a tettlegességig fajuló módon akadályozta meg, hogy az MSZP kitelepülő pultjához a résztvevők hozzáférjenek. Csak a rendezvény szervezőinek határozottságán múlt, hogy nem tört ki verekedés. Nehéz úgy együttműködni, amikor ezt a galád akciót elkövetők vezetője a Fidesz képviselője Debrecen város közgyűlésében. Kizártnak gondolom, hogy a közgyűlés egységét hangsúlyozó polgármester ne tudott volna frakciótársa és csapata ámokfutásáról. Vagy a pártérdek felülírja a városérdeket? Visszatér a Mr. 20% szelleme? Vagy el se ment? Netán ő vezényel a háttérből? Ki sem adta a kezéből a karmesteri pálcát?

Mi szocialisták nem szeretnénk, ha a Debrecenben ismét visszatérne a Kósa Lajos fémjelezte dicstelen múlt. Ezért választ várok polgármester úrtól az alábbi kérdéseimre:

• Egyetért-e a Fidelitas aktivistáinak az emberi jóérzést durván sértő akciójával?
• Belefér a demokratikus rendbe, hogy egy békés rendezvényt alpári módon, önkormányzati képviselő vezetésével zavarjanak meg?
• Komolyan érdekli Önt az ellenzék véleménye vagy csak a pártérdek vezényli?
• Városvezetői álmait és vágyait mi vezérli? Városérdek vagy pártérdek?

A debreceni szocialisták bíznak abban, hogy megnyugtató válaszokat kapunk a város polgármesterétől. Mindannyiunk érdeke, hogy a város érdekében felül tudjunk emelkedni a szűk pártpolitikai érdekeken. De ehhez a kezdő bizalomerősítő lépéseket a fideszes többségnek kell megtennie.

Madarasi István az MSZP Debrecen városi önkormányzati képviselője