Meg is van erre minden okuk, hiszen a párt, amely egykor fiatalos, lendülettel vette próbálta meggyőzni választóit, mára lényegében egy punnyadó, Orbán Viktor személye körül keringő, haldokló organizmussá aszódott.

Pálinkás József útját másfél hónappal ezelőtt adták ki, aki addig a Nemzeti Kutatási, Fejlesztési és Innovációs Hivatal

Az innovációs hivatal éléről menesztett Pálinkás József szerint a politikai hatalmat gyakorlók körül kialakult egy olyan réteg, amely azt hiszi, hogy beleszólhat a közügyekbe. /hvg/

Mindamellett, hogy Pálinkás is csak akkor merte kinyitni a száját, amikor kiesett jól fizető pozíciójából, szavainak mégis súlya van, mert e vallomásával lényegében elismerte mindazt, amit eddig csak alapos gyanú szintjén sejthettünk.

Az egykori államtitkár és miniszter úgy látja: a társadalom a politikai erők hathatós közreműködésével a kilencvenes évek óta elfordult az értékektől, a mai Magyarországon kizárólag az anyagiak dominálnak.

„Pozitív nemzeti minimum nincs, a társadalom végzetesen szétszakadt. A teljesítményeken alapuló világ ideájától egyre távolabb kerülünk.”

– véli Pálinkás. A tudós szerint azokat, akik fel merik vállalni véleményüket, sokszor szégyenpadra ülteti a hatalom.

Mivel ezek a kijelentések némileg rejtelmesnek hatnak, az érthetőség kedvéért lefordítjuk:

Az egy dolog, hogy a kormány kegyeltjeire szabja torz és obszcén törvényeit, de ezzel nem csupán a Mászáros Lőrinceknek és Tiborcz Istvánoknak kedvez, a központosításnak hála – amely átláthatatlan volta okán a korrupció melegágya – egyúttal más, riasztóbb elemek számára is lehetőséget teremt. Olyanok számára, akik bizonyos befolyást gyakorolhatnak a törvényhozásra.

Ezzel pedig épp csak a nép érdekei szorulnak ki a törvénykezésekből, miközben az országot a szó legszorosabb értelmében kifosztják.

Hogy ezek ismeretében még lehet mérhető támogatottsága a Fidesznek, azt legjobban az elismert közgazdász, Kopátsy Sándor a következőképpen indokolja meg:

„Csak a szegény és elmaradott embereket lehet lelkesíteni.”

És Ismerve hazánk geopolitikai helyzetét, elmaradottságunk immár nem 50, hanem 500 évre tehető.

Csakhogy a fenntarthatóság egy ilyen környezetben szóba sem jöhet. És ahogy arra Pálinkás felhívja a figyelmet

Pálinkás ugyanakkor hangsúlyozta: ez az irány hosszabb távon biztos, hogy nem járható út, a kérdés csak az, hogy ez a fajta politika mikor mond csődöt. A populizmus és az ösztönökre ható politika ugyanis csak addig hatásos, amíg nem jön például egy olyan gazdasági válság, amit már a választók is megéreznek – akkor ugyanis meglepően gyorsan elfordulnak bárkitől.

Hozzátette: az országban zajló folyamatok gátolják a szellemi és anyagi polgárosodást, mivel a politikában és a gazdasági életben is szinte teljesen megszűnt a verseny, így az „örök nyertesek” ellustulnak és arrogánssá válnak.

Hogy Pálinkás arról megfeledkezik, hogy az arrogancia mindig is jelen volt a Fidesz és háza táján, tekintsünk egyfajta mentegetőzésnek.

Az egyetlen kérdés, hogy lesz-e alkalmas politikai csoport, amelyik ezt a hullámot a rendszerváltó Fideszhez hasonlóan, ellenben a demokrácia játszmájában korrektül tudja meglovagolni?