h i r d e t é s


"Zavaros politikai eszmék zavaros csomagolásban!"

Olvasási idő
4perc
Eddig olvastam

"Zavaros politikai eszmék zavaros csomagolásban!"

2017. november 02. - 17:39

 

Mi az a harmadik út: se nem kapitalizmus, se nem szocializmus, akkor a Demokratikus Koalíció elnöke megmondja?

Gyurcsány nem azt akarja, amit a Giddens-féle „harmadik út” vezérgondolata sugallt, hogy tudniillik esélyhez juttassák a magyar embereket, hanem azt, hogy „óvják”.

Mi is az „európai szociális modell”? Egyszerű megközelítésben: maga a jóléti állam. Szakszerűbben: a szociális piacgazdaság, egy voltaképp német gyökerekre visszavezethető gazdasági-társadalmi modell, amely évtizedeken át sikeresen tudta társítani a gazdasági növekedést a tömegek növekvő jólétével, magas színvonalú szociális ellátottságával.

Gyurcsánny, Giddensszel összhangban, akkoriban Blair indítványára főrenddé (báróvá) emelt professzor voltaképp megvétózza azt az ötletemet, hogy e modell történelmi érdemei a szociáldemokráciának tulajdoníthatók.

Inkább amellett van: a szociális modell közös teremtmény, csakhogy a szélsőségesen liberális iskolák politikai felkarolásával (Reagan, Thatcher – de nevek nem hangzanak el) a kereszténydemokrácia, mint „társtettes” alkotóan „jobbra húzódott”! A jóléti vívmányok megőrzésének ügye, szinte automatikusan a szociáldemokrácia vívmánya!

Akárhogy van is, Giddens szemében Európa a maga szociális modelljével elöregedett, technológiailag lemaradt, betokosodott kontinens, amely reformokra vár. (70 milliárd az EU-költségvetésben versenyképességre? – kérdezi csúfolódóan Gyurcsány. Ugyan!)

Neki van erre tanulságos európai receptje, sőt élő gyakorlatot is tud idézni. A skandinávokét, ahol a magas fokú szociális ellátást, a gazdasági versenyképességet plusz az ökológiai lendületet egyidejűleg sikerült fenntartani.

Giddens persze tudja, hogy Európa nagyobbik fele a nagy reformokon még „innen van”.

És itt lép közbe Gyurcsány, aki bevallja: hajdan nagy híve volt – teoretikusan – a Blair-Giddens-féle „harmadik útnak”, vagyis annak, hogy a teljes gondoskodás és a teljes liberalizáció szélsőséges modelljeit (az európait és az amerikait) egy középutas modellben oldjuk fel.

De szembesülve, immár kormányfőként, a magyar valósággal, azt kellett tapasztalnia: a nagy reformoknak kicsi a társadalmi támogatottságuk.

Balkézről megjegyzi: ellenzéke is erre játszik rá. A „magyar ember” olyan államot akar, amely nem karcsú, hanem teljes védettséget ad neki a versenyből származó hátrányok és kockázatok ellenében.

Tehát nem azt akarja, amit a Giddens-féle „harmadik út” vezérgondolata sugall, hogy tudniillik esélyhez juttassák, hanem azt, hogy óvják.

Holott, véli Gyurcsány, alapjában véve a magyar embernek sem lehet más jövőképe, mint egy esélyteremtő társadalom, amely azáltal válik versenyképessé, hogy az egyedeit teszi azzá. S nem mellékesen: eközben a szociális gondoskodás átfogó rendszerét is fenntartja, sőt erősíti.

Gyurcsány és Giddens pozíciójában talán az alapvető különbség, hogy előbbi 700 ezer családnak a „mély szegénységből” való kiemelésével szembesül – és ez nem megy állami juttatások, ingyenes szolgáltatások (iskola, tankönyv, ruha, étkezés stb.) nélkül; hasonló szindróma hiányában az utóbbinak határozott nézete: a szociális juttatások nem teszik az embereket versenyképessé.

Summa: munka, szociális védelem és az egyénekbe való beruházás nélkül a versenyképesség írott malaszt marad.

De vissza Magyarországhoz, amelyről az angol főrend hiszi is meg nem is, hogy „más”, mint sok európai; még most sem az esélyteremtő, hanem a gondoskodó állam az eszménye.

Gyurcsánynak semmi kifogása az ellen, hogy az egyén sorsáért érzett felelősség gondolatát tudatosítani kell az emberekben; hogy nincs más út. Ám türelmet kér.

Azt mondja, a legtöbb magyar biztonságot és stabilitást akar, de úgy, hogy az élete eközben ne változzék. Maga is látja, olykor hiábavalóan érvel amellett, hogy a biztonság nem azonos a változatlansággal. A körülmények, akaratunktól függetlenül, viharos erővel változnak, következésképp alkalmazkodnunk kell hozzájuk. Alaposan előkészített, a tehet(ős)ségünköz igazodó reformtervekkel.

Giddens egyetért. Addig legalábbis, hogy a reformoknak szerethetőknek kell lenniük. De azért nem állhatja meg, hogy közbe ne szúrja: a reformokról nem elég beszélni, meg is kell őket valósítani.

Itt aztán sok minden előjön. Fölemlítem a kínai „vasból öntött rizsestál” (egyenlősítő) metaforáját; azon japán esetét, aki tizenhat évesen belép a Mitsubishihez, és csak hatvanöt évesen távozik onnan; no meg a „keletnémet” posztkommunista mentalitást, amely markánsan baloldali szavazatokban fejeződik ki.

Igen, az emberek ragaszkodnak a biztonsághoz, és idegenkednek a reformoktól. Mármint azoktól, amelyeknek a terhe az ő vállukat nyomná. Giddens válasza: nincs unalmasabb társadalom annál, amely tökéletes biztonságot, kockázatmentes életet kínál.

Szerinte az emberek ilyen társadalmat alapjában nem akarnak, egyéni életükben is egyensúlyoznak a biztonság és a kockázat között. Az államnak az a feladata, hogy „terelgesse” a kockázatokat, azaz – kimondatlanul is – szűkítse a kockázati mezőt.

Jól van. De elköthető-e ma a reformok, a biztonság, a kockázatok szála anélkül, hogy mindezeknek az összeurópai, értelemszerűen EU-s dimenziójára ne tekintsünk?  Kérdezem, nem kevés hátsó gondolattal.

Végtére is van nékünk egy „brit” költségvetésünk, amely a bővítés terheinek kétharmadát a szegény, újonnan jött országokra hárítaná. Giddens szerint rossz, aki rosszra gondol: Blairékben nem volt, nincs rosszhiszeműség.

Ő, mint a brit miniszterelnök tanácsadója persze minden baj forrását a közös agrárpolitika „diszfunkcionalitásában” és az ehhez való oktalan francia ragaszkodásban látja. De a legnagyobb baj szerinte az, hogy az EU-költségvetés egyfajta „megszállottsággá” válik. Elfedi a nemzeti politikák gyöngeségét. Reformot szerinte úgy kell csinálni, ahogyan a kínaiak.

Giddens szavaira Gyurcsány azzal reflektált, hogy rosszhiszeműség valóban nincs, de ebben az egyesült Európában a gazdagok áldozatvállalására szükség volna. Az viszont nincs, holott az épület alapját elvben épp ebbe az ideológiai betonba öntötték.


 

h i r d e t é s

betöltés..