Köztudott, hogy a mekkai Sérthetetlen Szentély alapját Ábrahám (béke reá) vetette meg az Egy Istennek szentelve. Később ez a szentély fokozatosan feldúsult bálványokkal. Mivel a karavánok kereskedelmi útvonalába eső Szentély zarándokhellyé vált, számos babona, bálványimádó végezte el itt rituális szertartásait, de a Kába mindvégig megmaradt.

A Kába és a Ház őrének lenni, a legmegtisztelőbb feladat volt. Ezt a posztot Mohamed (béke reá) születésének idején nagyapja, Abdel Muttalib töltötte be.

Ezzel egyidőben a keresztény abesszinek megtelepedtek Jemenben és egy óriási székesegyházat emeltek Iqlisz néven. Az abesszinek megirigyelték Mekka hatalmas látogatottságát és mindent megtettek, hogy onnan a zarándokokat saját székesegyházuk felé csábítsák, de ez nem járt sikerrel. Ekkor végső elhatározásra jutottak: lerombolják a Kába szentélyét.

Abraha vezetésével egy elefántos hadoszlop vonult Mekka ellen.

Muhammad bin Ishaq szerint al-Mughammas-ból Abraha egy felderítő előőrsöt küldött, akik Tihama és Quraish népeire rátámadtak és zsákmánnyal, köztük Abdul Muttalib, a Próféta (béke reá) nagyapjának kétszáz tevéjével tértek vissza táborukba. Ezután Abraha küldöttséget indított útnak Mekkába azzal az üzenettel, hogy nem harcolni, hanem a Kábát lerombolni jött. Ha nem állnak ellent, elkerülik a vérontást. Abraha felajánlotta azt is, ha Mekka tárgyalni akar, akkor küldöttségével együtt jöjjön el hozzá a város vezetője. Ekkor ez a személy Abdul Muttalib volt. Ő ezt a választ adta: „Nincs erőnk ahhoz, hogy megküzdjünk Abrahával. Ez Allah Háza. Ha akarja, akkor Ő megvédi házát.” A küldöttség arra kérte Abdul Muttalibot, hogy menjen velük személyesen Abrahához. Amikor Abraha meglátta őt, leszállt trónjáról és mellé ült a szőnyegre. Abraha megismételte ajánlatát, de Abdul Muttalib nem tárgyalt másról, csak a kétszáz tevéjét kérte tőle vissza. Abraha így szólt: „Lenyűgözött, hogy idejöttél, de válaszoddal lejjebb kerültél szememben. Te csak a kétszáz tevédet akarod vissza és nem szólsz semmit a Házról, ami a ti és ősatyáitok Szent Helye?” Abdul Muttalib így válaszolt: „Én a tevéim tulajdonosa vagyok, és arra kérlek, add vissza azokat nekem. A Háznak is van Tulajdonosa, Aki ha kell, megvédi azt.” Abraha azt mondta, hogy senki nem tud ellene tenni semmit, de Abdul Muttalib rá és Istenre hagyta a Ház dolgát. Abraha visszaadta a tevéket és Abdul Muttalib távozott.

Ez az az év (i. sz. 570) az elefánt éve. Az ok így érthető. Ezért jegyezték fel Mohamed születésének évét az Elefánt évének.

Persze ez a történet számos más történelmi eseményt is tartalmaz, amit itt nincs módom ismertetni. A lényeg: Allah elpusztította Abraha hadát és a Kába megmaradt az Egy Isten dicsőségének szentelve.

Lássuk mit akartam kihozni az egészből:

Mi emberek, számos esetben készítünk stratégiákat, terveket olyan dolgokkal kapcsolatban, ami nem ránk van bízva. Abdel Muttalib a kétszáz teve gazdája volt, azért tárgyalt, hogy visszakapja. Nem hősködött, nem áldozta fel magát olyan ügyért, ami nem az ő gondokságában áll. Sokszor, mi emberek kilépünk saját hatósugarunkból. Abdel Muttalib esete ma nevetségesen hangzik. Pedig lehet, hogy az ő példája oldana meg számos nemzetközi konfliktust, templomok, zsinagógák, mecsetek lerombolásának ügyét, határkérdéseket. Ő nem izgatta magát, továbblépett és Allah megoldotta. Sokszor a virtus, az öntudat, az identitás burjánzása mindent elront, holott egy legyintés lenne a helyes irány. Tanulság: csak saját dolgoddal foglalkozz. Ne avatkozz más ügyébe, Istenébe meg végképp ne!

Miért? Te nem süllyeszted el a fiókod mélyére azokat az ügyeket, amikhez nem akarsz hozzányúlni? És végül az ügyek önmagukat megoldják. Akkor minek a vérontás?