A Magyar Autóklub szakértői szerint mára szinte 100%-ban eltűntek az egykor a rossz minőségű magyar utakat rovó (az utak mondjuk ma is rossz minőségűek) Ladák, Wartburgok, Trabantok, Barkasok és társaik. Mostanra legfeljebb a retró életérzés szerelmesei újítanak fel egy-egy darabot, illetve a távolabbi vidéki területeken találkozni még néhány túlélővel.

Míg tíz évvel ezelőtt nem keltett különösebb feltűnést, ha elcsettegett az autók között egy Polski-Fiat, vagy műbőrkalapos, matuzsálemkorú sofőrjével egy öreg Škoda, ma már felkapjuk a fejünket egy-egy KGST autócsoda láttán, sőt! Ha szeretnénk, Budapesten a kiemelt turisztikai városrészek közelében akár bérelhetünk is magunknak egy szépen rendbe hozott Trabit, nem is olyan kevés pénzért, s amennyiben megértjük a kormányváltó működési elvét, azon az összetéveszthetetlen üveghangon máris repeszthetünk a város jól kiválasztott szakaszain. Csak ne legyen kátyú, mert kettétörik a kisautó. Mert ugyebár már a kátyúk sem a régiek. Vagy azok talán mégis?

Az idősebb nyugdíjas korosztály még jó ideig kötötte az ebet a karóhoz, s tisztogatta, fényezgette  szervizkönyvvel még mindig rendelkező, szocialista autócsodáját, mondván, hogy ezek még kibírnak vagy harminc évet, ha vigyázunk rájuk. Nem is mondtak butaságot. Egy mai, az átlagember számára elérhető autó bizony negyedannyi ideig sem bírja, mint anno Ladáink, vagy Škodáink bírták, és hát valljuk be őszintén, nem is tudunk hozzájuk olyan lelkesedéssel kötődni, mint a régi, talán sok galibát okozó, de akár kalapáccsal és csavarhúzóval is szerelhető szocialista autócsodákhoz kötődtünk egykor.

Nem akarjuk visszasírni a múltat, s emlékszünk azokra az időkre, amikor az ember a felforrt hűtővíz miatt kényszerpihenőjét töltötte az újonnan épült autóút mellett, no de mégiscsak a miénk volt az a Lada és önállóan, saját döntés alapján díszítettük a kalaptartóját szörnyűbbnél szörnyűbb plüss és mindenféle izékkel.

És persze rosszak voltak azok az autók. Rosszak, akárcsak a maiak.

(Címlap Fotó: hasznaltauto.hu)