A jó hír: Orbán nem tud választást nyerni. Egy közepesen felkészült és közepesen jól szervezett ellenzékkel szemben nincs esélye. Azért, mert az életünknek nincs egyetlen olyan szegmense, ahol Orbán és az ország jól teljesítene. Tízéves kormányzása teljes kudarc, és tíz magyarból hét érzi úgy, hogy gyenge és kiszolgáltatott. A rossz hír: az ellenzék mindezek ellenére képes elveszteni a választást.

A 2022-es választáson 5-5,5 millióan fogunk szavazni. Jelenleg 2,3-2,7 millió ember támogatja Orbánt. Az ellenzék feladata világos: 200 ezer szavazót kell leszakítania a Fideszről, és egy részüket az ellenzéki oldalra csábítani. A szavazók átcsábítása rendkívül nehéz és lassú folyamat. Másfél, de inkább két év kitartó és konzisztens kampányt követel. A továbbiakban elmondom, hogy szerintem mitől lehet jó az ellenzék kampánya és hogyan érdemes erről gondolkodni.

A következő választás közelebb van, mint gondolnánk. A Fidesz újraválasztási kampánya már idén dübörögni fog, különösen, ha továbbra is amerikai tanácsadókkal dolgozik. Amerikában 50 ezer fizetett kampánytanácsadó van és mind úgy tudja, hogy a hatalomban lévő korán kezdi az újraválasztási kampányát. Az elmúlt 40 évben mindig így volt: Reagen, Bush, Clinton, majd az ifjabb Bush, Obama és most Trump esetében is 18 hónappal a választások előtt már a radarszint fölött, 110 százalékon fut(ott) a kampányuk. Várható, hogy a Fidesz is ezt a logikát követi és akkor még nem beszéltünk az előrehozott választás esélyéről.

Szerintem Orbán már idén ősszel óriásdózisú reklámkampánnyal kezd. Ez úgy működik, mint a megelőző csapás. A háború kezdete előtt akar csatát nyerni. Ami érthető, mert a megelőző csapásban irtózatos erő van. Például, félidőben Obama elnöknek mindössze 17 százalék győzelmi esélyt adott a The New York Times felmérése, de korai kampányával fordított a helyzetén és nyert. Clinton szintén reménytelen helyzetből tudott nyerni és Trump, Amerika talán eddigi leggyengébb elnöke, szintén nyerhet.

Orbán elképesztő helyzeti előnyből indul, mindezek ellenére szerintem legyőzhető. Szemérmetlenül használja majd a hatalmát és gyors, robusztus kampánnyal igyekszik leteríteni az ellenzéket. Márciusra tervezték a rávezetést, a nemzeti konzultációt, és őszre a 2022-es kampány nyitányát. A koronavírus ezt most késlelteti, de az ellenzék helyében készülnék arra, hogy a Fidesz még az idén megindul.

Még nem tudjuk, hogy az óriásplakátokon mi lesz: cigány, migráns, zsidó, Soros vagy Brüsszel? - de valami hasonlóra számíthatunk. Orbán már keresi a hívószót, amely legalább olyan ijesztő, mint a cápa a medencében. Az ellenzéki oldal megint sokkot kap majd, de sajnos ez nem segít. Talán a dühöngés helyett jobb, ha abból indulunk ki, hogy Orbán kényszerpályán van és minden lépése kalkulálható. Arról van szó, hogy ami felizgatja és egyben tartja Orbán 2,5 millió szavazóját, az az „őrület”, amely az ellenzéki oldalon elfogadhatatlan. Orbán szavazóinak a többsége elszigetelten, bezárva él, leginkább vidéken és úgy száz év választja el őket Európától.

Van egy fontos kifejezés: az én világom. Kérdés: vajon egy vidéki Orbán szavazónak mit jelent ez, hogyan határozná meg a jelentését? Mi fér bele, mennyire tágas számára az én világom kifejezés? Szerintem azt mondja, hogy az én világom ez a falu. Ez a 300 ember, akit ismerek. Az én világom a kocsmától a templomig terjed. És nem érdekel, hogy mi van ezen kívül. Nem érdekel a szomszéd falu, a szomszéd város sem, és Brüsszelig egyáltalán nem látok el.

Orbán tudja, hogy ha valaki ilyen szűken megélt világban él, akkor biztosan nem akar betolakodót. Nem akar idegent, nem akar migránst, sem cigányt, sem zsidót, sem brüsszeli direktívát. Orbán mérhetetlenül lenézi és megveti ezt a világot, de képes azt az érzetet kelteni, hogy teljesen egy húron pendül a vidéki lakossággal. Azt mondja: én sokra tartom ahogyan élsz, a te világod a létezés magyar csodája. De ez a világ most veszélyben van. A te életformádat támadják belülről és támadják kívülről, de én megvédelek. A vidék tapsol, az ellenzéki értelmiségi - aki büszke a felháborodási képességére – náci szöveget hall és ledermed. Ez megy 2014 óta.

Mit tehet az ellenzék?

Érdemes észben tartani, hogy a kommunikációnak van egy furcsa sajátossága: egy dolog, hogy a politikus mit mond, és egy teljesen másik dolog, hogy a szavazó mit hall. Lehet, hogy Orbán 2,5 millió szavazója nagyon keveset hall, és nagyon keveset ért abból, amit Gyurcsány, Karácsony vagy Donáth Anna mond. A mondani és érteni közti különbség nagy, a szakadék áthidalásához pedig érteni kell az emberi agy evolúcióját.

Az agy kialakulása három stádiumban történt. Először a primitív hüllőagy fejlődött ki, hívhatjuk ezt krokodilagynak is. Ez elsősorban a túlélésért felel és erős érzelmeket generál. Aztán a középső agy alakult ki, amely segít a szociális interakciók megértésében. Végül a legkésőbbi agyi képlet a neocortex: az értelem, az elemzés, az érvelés központja, a komplex dolgok megértését végzi. Amikor olvassuk, vagy hallgatjuk a politikust, a szöveg először mindig a krokodilagy szűrőjén megy keresztül. A krokodilagynak egyetlen kérdése van: veszélyben vagyok? Ha nincs életveszély, akkor még egyet kérdez: van itt valami újdonság? És itt az ellenzéki politikus elakad. Amikor az észhez, a neocortexhez beszél, például a színházi törvényről, a NAT-ról, vagy a CEU-ról, a krokodilagy úgy engedi tovább a szöveget, hogy nincs miért figyelni rá. Az eredmény: néhány százezer értelmiségitől eltekintve ezek a kérdések a többséget nem mozgatják meg. A nagy és tanulatlan szavazótábort a lelke mélyén csak az izgatja, ami közvetlenül érinti a személyes, vagy a család biztonságát. Így vagyunk huzalozva.

Gondolhatunk a koronavírusra. Amíg a vészhelyzet tart, addig a krokodilagy szűrője szinte csak a vírussal kapcsolatos híreket engedi tovább. A többi hír súlya elenyészik a vírus mellett. Így aztán lehet valakinek 160-as az IQ-ja, mégis egész nap azt nézi, hogy hányan haltak meg.

A krokodilagy mindig győz

2014 óta Orbán csak a krokodilagynak beszél. Először rád ijeszt: jönnek a migránsok, a melegek, a cigányok, a liberálisok, a zsidók, Brüsszel, akik veszélyesek. De itt vagyok én, és megvédelek. Így folyamatosan ő határozza meg, hogy miről szól a politika, a választás. Mindig a Fidesz térfelén zajlik a küzdelem, mindig őt látjuk, őt halljuk, és ő nyer.

Az ellenzék olyankor tud pályára lépni, amikor szintén a krokodilagyhoz beszél. Ha a vírusfertőzés kapcsán elmondja, hogy azért halunk meg, mert a stadionokban nincs lélegeztető készülék, akkor figyelnek rá. Meghalunk, mert egy focista annyit keres, mint egy teljes kórházi osztály. Az Index.hu röviden idézi Andrew Cuomo, New York állam kormányzóját. Ennek alapján elképzelhetjük, hogy a profi ellenzéki hogyan beszélne Orbánhoz: Már háromezer fertőzött van Budapesten. Egy héten belül még ezer kórházi ágyra van szükségem, megfelelő személyzettel. Én a feje tetejére fogom állítani Budapestet, hogy legyen annyi ágy és lélegeztető készülék, amennyi kell, de ha Orbán úr, maga nem végzi el a munkáját, akkor maga fogja kiválasztani, hogy ki legyen az a kétezer ember, aki meghal. És előre mondom, az édesanyám nem feláldozható, a bátyáink és nővéreink sem feláldozhatók. És nem fogadunk el semmilyen olyan érvelést, ami szerint az emberélet eldobható volna.

Ez a beszédmód megérint mindenkit. Amikor a „rabszolgatörvényről” beszélt az ellenzék, az is megérintette az emberek szívét. Egyébként szerintem kár volt abbahagyni, ugyanúgy felépíthető lett volna, mint a migránskampány. Az iskoláról is lehet úgy beszélni, hogy a szavazó figyeljen. Elmondható, hogy az iskolák lebénultak, mert a pénz Lőrinc magánrepülőjére kellett. 1,7 millió iskolás van és minden gyereknek van anyja és apja. Ezért az ellenzék helyében én hónapokon, éveken át beszélnék arról, hogy ezek a gyerekek egész életükben szegények maradnak mert elvitték a pénzt az iskolából, mert hülyeségekre tanítják őket. Ha az ellenzék így beszél, figyelünk.

Más lehetőség is van

Jó volna, ha a DK, a Momentum, az MSZP és a Jobbik elkerülné a legnagyobb hibát. A legnagyobb hiba pedig az, ha nem kezdik el a kampány előkészítését már ma. Ha ősszel csak a Fidesz kampánya látható, akkor az ellenzék esélye a minimumra csökken.

Részben azért késlekednek, mert úgy hiszik, hogy Orbán az esélyes. És persze mindaddig az is marad, amíg az ellenzék nem hiszi el, hogy nyerhet. Itt van egy pszichológiai csapda: ha nem hiszik, hogy Orbán megverhető, akkor arra optimalizálnak, hogy az ő pártjuk legyen a legerősebb ellenzéki párt. A DK, a Momentum és az MSZP kimondatlanul is egymás ellen harcol. Ezt a bénultságot egy gyors ellenzéki megállapodás és az intenzív kampánymunka oldhatja fel.

A kishitűséget enyhítheti az is, ha az ellenzék tudatosítja, hogy Gyurcsány mellett megjelent egy új politikusi csapat: Cseh Kata, Donáth Anna, Dobrev Klára, Karácsony Gergely, Kerpel-Fronius Gábor, Fekete-Győr András, és még egy tucat új polgármester. Kétségtelen, hogy ezen a listán nem szerepel Churchill, de azt nyugodtan elhiheti mindenki, hogy a lista bármelyik szereplője jobb miniszterelnök volna Orbánnál. Mindegyikük közelebb lépne Európához és távolodna Putyintól, és mindegyikük a jogállamiság visszaépítését akarná. Az ellenzék már ma elkezdhetné mondani, magyarázni, hangsúlyozni, hogy kivétel nélkül mindegyik jelöltje jobb, mint Orbán. Ezért kerülni kell az olyan helyzetet, amikor az újságírók, vagy a szavazók elkezdik méricskélni, hogy ki a jobb: Orbán vagy Gyurcsány. Az ellenzék érdeke az, ha a következő választást referendummá teszi, amely Orbánról szól. Egyetlen kérdés van: Orbán alkalmas vagy alkalmatlan az ország vezetésére?

Ahhoz, hogy a választás Orbán alkalmatlanságáról szóljon, kell az is, hogy az ellenzéki szavazók végre túllépjenek azon a dilemmán, hogy Gyurcsány sokat hibázott annak idején. Egyrészt rég volt. Másrészt azóta felépített egy pártot. Harmadrészt Gyurcsány nélkül nem lehet győzni. Negyedrészt jelenleg ő az egyetlen "political animal" az ellenzéki oldalon.

Fejlődhet Gyurcsány és fejlődhetnek a tehetséges ellenzéki politikusok is. A profi kampány sokat érlelhet rajtuk. Láttuk, hogy néhány hónap alatt mekkorát lépett előre Dobrev Klára, Donáth Anna és Cseh Kata. Láttuk, hogyan harcolta végig Karácsony Gergely a tavalyi évet. Lényegesen jobban küzdött és teljesített, mint amit vártunk. Hiszem, hogy kétéves, intenzív kampány alatt az ellenzék néhány jelöltje felnő a feladathoz, és elfogadható választás lesz Orbán helyett.

Most jön a legnehezebb szempont. A győzelemhez kell, hogy a DK, a Momentum, az MSZP és a Jobbik viszonylag gyorsan megállapodjon. Nem kell mindenben egyezségre jutniuk, jelenleg minden megállapodás jó, ami lehetővé teszi, hogy más pártok is társuljanak. Lehet jó a közös jelölt, közös lista, közös ország köré épülő megállapodás. A Republikon Intézet által javasolt előválasztási rendszer is működhet, a lényeg: 2020 őszén az ellenzéki közös kampánynak indulnia kell. Itt a kérdés az, hogy az ellenzék képes-e önmagánál nagyobbra nőni. Önmagánál magasabbra kapaszkodni. Ha létrejött az ellenzéki megállapodás, akkor kezdődik a türelemjáték. Az első hat hónapban nem érdemes erőltetni a szavazatmaximalizálást. Először az új közösség morális alapjait volna érdemes lefektetni: Magyarország szegény ország és három év múlva is szegény lesz. De lehetünk kevésbé romlott, kevésbé igazságtalan ország. Lehetünk tapintatosabb és egymást jobban támogató közösség. Valamelyest pacifikált ország, ahol a központi idegrendszered nem feszül be mindig.

A kampányra készülés

Gandhi, Churchill, Martin Luther King, Nelson Mandela és szinte minden jelentős politikus képes arra, hogy felépítsen egy fontos történetet a szavazók agyában. Az ellenzéknek is ez a legfőbb dolga. Nem érdemes Orbán narratíváján lovagolniuk, helyette a saját történetüket kell építeniük. Akkor tudják megváltoztatni a Fidesz-rajongó nézeteit, ha jobb történetet mesélnek Magyarországról, mint Orbán. Ez a kulcs. A történet elmondásához pedig érdemes segítséget kérni néhány nyelvésztől. Háború jön és a választási harcban egy-egy jól megválasztott kifejezés ér annyit, mint három hadosztály. Ha Orbán története mindig a félelemről szól, akkor az ellenzéké szóljon a reményről. Végül is minden kampány a remény és a félelem harca. Fontos az is, hogy amikor az ellenzék építi, meséli a közös történetét, saját magában különítse el az Orbán iránti érzéseit a Fidesz-szavazók iránti érzéseitől. Az elv a következő: ha át akarsz csábítani Fidesz-szavazót, először tiszteld őt. Nem mondhatod neki, hogy rasszista, vidéki tahó vagy. Nem lehetsz vele lenéző, sem arrogáns és nem lehetsz nála okosabb sem. Ha földbe tiprod a büszkeségét, nem változik a véleménye és nem tudod átcsábítani.

És persze nem elég, ha az ellenzék a saját oldalán, YouTube csatornáján okos, ott nincs elég jobboldali. Napi kontaktusba kell kerülniük velük. Járniuk kell a vidéket, és ha lassan, kitartóan teszik és jobb történetet mondanak, mint Orbán, előbb néhányan jönnek át, aztán egyre többen.

Befejezésként: Egy történet

A kormányzó harmadszor is elbukta a választást. Amikor negyedszer elindult, már annyira esélytelennek tűnt, hogy egyetlen kommunikációs csapat sem vállalta a kampányát. Csak egy lúzer jelentkezett, aki korábban mindig mindenben elbukott. Összeállt a két vesztes, és láss csodát: nagyot nyertek. Ez volt a kezdet.

A Kormányzó nehezen indult. Először átesett egy szívműtéten. Aztán a vérképzésével volt baj, szívizmai lassan sorvadtak, majd kezdtek elhalni. De a feladás, a lassú halál nem volt elfogadható számára. Megtalálta Amerika legagresszívabb orvosát, aki új szívet és új májat ültetett be. A súlyosan beteg kormányzó tudta, hogy mit kezdjen a politikusi életével:

• Bevezetett egy új gyermekegészségügyi programot, amely modellértékű lett Amerikában.
• Megreformálta Pennsylvania közoktatását.
• Korszerű környezetvédelmi előírásokat vezetett be.
• Újraszabályozta a kormány és a szakszervezet működését.

Bob Caseyről beszélek, Pennsylvania legsikeresebb kormányzójáról. A tanulság: a politikus messzire juthat, ha akarja. Ha nem adja fel. Ha jó a hozzáállása. Szerintem az új ellenzéki szereplők legfontosabb feladata, hogy vigyázzanak az integritásukra. A tapasztalat idővel megjön, az állóképesség is. Csak az integritásukat őrizzék meg, és Orbán bukni fog.

Bruck Gábor / nepszava.hu