35 fotó a régi Nemzetiről
Itt a híres óra a József körút és Rákóczi út sarkán 1935-ben. Ez régen ugyanazt a szerepet töltötte be, mint most az óra a Nyugatinál, vagy a Moszkva tér órája, amit a mostani átépítésnél vittek el, és múzeumban fogják kiállítani. „Hosszú nemzedékek óta hagyományos találkozóhelye a pesti szerelmeseknek. A forgalmas útvonalak kereszteződésében álló randevúórát versek, dalok, rajzok és tréfák tették halhatatlanná.”
A mai adventi vásárok és nőnapi virágtengerek előtt
1935-ben matyó kézimunkaárusok tartottak kirakodóvásárt a színház épületénél a Blahán, a színház előtti téren.
A zöld nadrágos lovag előadása 1942-ben a Nemzetiben, középen piros nadrágban Uray Tivadar.
Így nézett ki 1951-ben a forgalom a színház előtt,
amiben a háború nem tett kárt.
Az Erzsébet körút, amit akkor Lenin körútnak hívtak.
Az épület mások oldala a Corvin áruház felől.
1954-ben sem volt kisebb a tömeg a 6-os villamoson.
1953-ban játszották A harag napja című propagandaművet, amiből film is készült Várkonyi Zoltán rendezésében, és Rákosi Mátyás a cseh imperialisták támadásával szemben védi benne Salgótarjánt a felfegyverzett munkások élén.
A forgalom 1954-ben.
Újra felbukkan egy képen a híres óra, a háttérben egy vörös csillag.
1956
Az 56-os forradalom nyomot hagyott a Nemzeti Színházon is.
A Sztálin-szobrot darabolják a Nemzeti előtt.
1957-ben még szépen felújították, és miközben még sok minden nem működött a városban, az újság külön hírben számolt be arról, hogy újra működik a téren a szerelmesek órája.
Akkor ilyen lett belül.
Tatjána Szamojlova szovjet színésznő autogramot oszt a színház előtt 1961-ben.
Légifotó 1962-ből.
A park eltűnt, lett helyette parkoló.
Tímár Éva színművésznő pózol a Rákóczin.
Így nézett ki belülről a színház a bontás előtt egy évvel.
Az úrias ruhatár.
1965-ben elkezdődött a bontás.
„Háromnegyed tizenegy volt, az EMKE-nél álltam – emlékezett vissza Őze Lajos 65 március 15-re:
– Hatalmas tömeg állt néma csöndben. Csak a rendőrök hangoskodtak: menjünk arrébb!
Senki se mozdult.
A díszletraktárral kezdték: hatalmas dördülés, majd porfelhő következett, és a tömeg rendíthetetlen mozdulat-lanságban, némán állt tovább.
Ha ordítás lett volna, talán oldja a feszültséget.
De az a csönd az elviselhetet-lenségig fokozódott bennem és másban is.”
A műszaki szakértők szak-véleménye szerint az 1875-ben épült Blaha Lujza téri színházépület mind építészeti, mind műszaki állagában teljesen elavult volt. A metró építése miatt hat évig nem üzemelhetett volna, és a felújítás költségét 120 millió forintra becsülték, ugyanakkor – adottságai miatt – csak a századforduló technikai színvonalán lehetett volna helyreállítani.
A Politikai Bizottság döntését mérlegelve az Országos Tervhivatal 1964 márciusában javaslatot terjesztett a Gazdasági Bizottság elé a Nemzeti Színház épületének szanálásáról.
A javaslat alapján pedig a Gazdasági Bizottság 1964. március 27-én hozott határozatot az épület lebontásáról.
Épül a metró. Varga Mátyás díszlettervező mesélte később, hogy beszélt egy mérnökkel, aki elmondta neki:
négy toronyból állandóan műszerrel figyelték a metró építkezésének hatását, és állította:
»úgy megyünk el az épület alatt, hogy a színház meg se fog mozdulni«. „A párizsi opera alatt is hatalmas metróállomás épült, s több mint száz esztendeje zavartalanul áll az épület”
Ez már ismerős. 1966-ra ilyen lett az új tér - a színház nélkül. Ekkor a régi óra is eltűnt a térről. A kereszteződésbe az átépítés után egy új óra került az aluljáró mellé.
A színház hűlt helye, mögötte a Nők Lapja szerkesztősége a 1960-as évek végén.
A megépült aluljáró.
Egy nő vár valakire az új Blahán 1972-ben, de a háttérben már szemet vetett rá egy férfi.
A tér felülről 1972-ben.
A matyó vásár után 40 évvel eljött a műszálas ruhák kánaánja.
A gombák 1978-ban, a bal felső sarokban látszik az óra, amivel a régi randiórát pótolták. Arról nem olvastunk, hogy ez is nagy találkozóhellyé vált volna.
Korabeli reklámok.
1984 - Riportműsor a tervezett új Nemzeti Színházról. Wiesinger István riporter, Gobbi Hilda színművésznő és dr. Drecin József művelődésügyi államtitkár.
(Forrás: Tapody Sándor)