Az angliai ügyvéd és jogtudós elsődleges szakterülete a szólásszabadság, az esélyegyenlőség és a jogállamiság és jelenleg ezzel kapcsolatosan végez tanácsadói munkát a „Bad Law Project”-nek, amely elsősorban a szólásszabadságukban korlátozott embereknek nyújt jogi segítséget. Magyarországi előadása során elsősorban azt tárgyalta, hogy milyen okok miatt szorult háttérbe a valódi szólásszabadság az Egyesült Királyságban. Szerinte elsősorban a precedensjog elhagyása volt a fő probléma, amelyet nemzetközi emberjogi nyilatkozatok alapján kreált törvényekkel váltottak le. Kifejtette: ezekben az új törvényekben a szólásszabadságnak valójában szűkebb tere van, mint korábban, amikor az angolszász precedensjog kimondatlan alapvetése volt a szólás és a gondolat szabadsága.

Ma, ha valaki az emberjogi nyilatkozatok alapján akarja megvédeni a szólásszabadsághoz való jogát, sokkal bonyolultabb sztenderdekhez mérve kell ezt megtennie.

A véleményének bizonyíthatóan „fontosnak, komolynak, koherensnek, az élete szempontjából meghatározó jelentőségűnek” kell lennie. Ezek nemcsak erősen korlátozó szabályok, de egyúttal meglehetősen bizonytalanul alkalmazhatóak. Gyakorlatilag a bíró kedvétől függ egy-egy eset sorsa.

Így fordulhatott elő, hogy egy esetben a „hit a demokratikus szocializmusban” (vagyis egy politikai elképzelésben) védelmet kapott, de a transzgender ideológiát a Biblia alapján elutasító Dr. David Mackereth jogait megtagadták, és nem kapott kárpótlást, amiért nézetei miatt elveszítette munkáját.

Maya Forster, egy másik sértett a Twitterre mindössze annyit írt ki: „egy ember neme valós, fontos és nem megváltoztatható dolog”. Ezért ő is elvesztette a munkáját, s a bíróság első fokon elutasította keresetét, mondván: véleménye, ahogy azt az Európai Emberi Jogok konvenciója megfogalmazza, nem „demokráciában tiszteletben tartandó vélemény” hiszen mások szabadságát sérti. Később, másodfokon már nyert, de csak azért, mert a bíróság azzal érvelt, hogy gyakorlatilag csak a szó szerint értett náci ideológia nem tisztelendő demokráciában, és Maya Forster mégsem náci. Anna Loutfi szerint mindezen sajátos eredmények a precedensjog elhagyásának következményei. Emiatt történhetett az is, hogy a gyermekeik túl korai szexuális nevelése ellen tiltakozó walesi szülők pert vesztettek az állammal szemben, ami szembemegy a szülők gyermekek feletti teljes felügyeletét elismerő precedensjoggal.

Anna Loutfi számos bírósági üggyel és korábbi jogi precedenssel támasztotta alá előadását, s hangsúlyozta: a Nyugatot ma olyan politikai erők fenyegetik, amelyek új és gyengén megalapozott jogi érvelésekkel korlátoznák a szólásszabadságot, és egy új, antidemokratikus időszakot hoznának el Európa történetében. Hangsúlyozta: ma még talán védi a törvény a szólásszabadságot a jobboldalon is, mondván, mégsem nácik a képviselői, de a baloldal már aktívan dolgozik azon, hogy minden ellenkező véleményt vállalhatatlan, szélsőséges ideológiának állítson be.

Ma már ennek számít az, ha valaki a Brexitre szavazott, szabályozott bevándorlást akar, vagy éppen nem támogatja a radikális szén-dioxid kibocsátás-csökkentést előíró törvényeket. És nem is beszéltünk arról, hogy mi történik a tudományos vitával, a művészi önkifejezéssel, az esetlegesen később megváltoztatott véleményekkel. Ma csak nagyon nehezen védheti meg valaki magát Angliában, ha szólásszabadságában korlátozzák, és csakis akkor, ha az említett formátumban, „vallás” vagy „hit” szerű elképzeléseket tud prezentálni. A precedensjog halála után nincsen hova hátrálni, és ha a Nyugat nem figyel oda, gyakorlatilag lépésről lépésre hagyhatja hátra korábbi hagyományos szabadságjogait. (Danube Institute)