A düsseldorfi vámpír utolsó mondata
A halálraítélt általában percre pontosan tudja, mikor jön el a vég, így azt is eldöntheti, mi legyen életének utolsó mondata. Az elmúlás előtti pillanatok sokakat megihletnek, és olykor még a legelvetemültebb bűnöző is bölcs szavakkal a száján távozik az élők sorából. Ám nem lehet megjövendölni, mit hoz ki az emberből az utolsó perc.
A düsseldorfi vámpír - Fotó: murderpedia.org
Vannak, akik nyomdafestéket nem tűrő kifejezésekkel illetik hóhérjukat, sokan imádkoznak, egyesek megbánják bűneiket, mások gyalázkodnak, egyesek illedelmesek, mások még mindig követelőznek, vannak, akik nem értik, mit keresnek a villamosszékben, és vannak, akik inkább horgásznának - írja a mult-kor.hu.
A düsseldorfi vámpír
A gyermekkorában a húgait szexuálisan molesztáló és állatokat kínzó Peter Kürten az 1920–1930-as évek fordulóján Düsseldorfban, saját bevallása szerint, 79 ember életét vette el: kalapáccsal ütlegelte vagy ollóval szurkálta őket (egy alkalommal egy ötéves kislányon 36 szúrást találtak), olykor molesztálta, majd megfojtotta többnyire fiatal női áldozatait. Beismerte, hogy az egyik áldozatának véréből ivott is.
A vizsgálatok szerint az ölés, a vér látványa okozott szexuális élvezetet a német sorozatgyilkosnak, aki a halála előtti percben ezt a kérdést tette fel: „Kérem, mondják meg: miután a fejemet levágták, hallhatom még, legalább egy pillanatra, a csonka nyakamból kibuggyanó vérem hangját? Ez igazán nagy élvezet lenne számomra.”
