Tavaly Ausztrália Victoria államát zárták le, mert Melbourne-ben a fertőzöttek száma elérte a napi hétszázat. (Nem hétezret!) Pontosan kidolgozott terv szerint, mely tervet (én is láttam) lepedő méretű táblázatokba foglalva eljuttattak minden háztartásba.

(Az emberek mindenütt egyformák. Nem teljesen, mert ott zokszó nélkül, fegyelmezetten viselték a maszkot, nem mentek huszasával bulizni, nem mentek illegális piáldákba, kaszinókba, és a többi. De a klozetpápír ott is hiánycikk lett három-négy napra.)

Kezdettől végrehajtották a fertőzöttek követését, amit nálunk – csakúgy, mint sokáig a maszkviselést (tiszti főorvosi nyilatkozatokkal is megerősítve: mert, hogy a maszk nem gyógyít!) – fölöslegesnek tartottak. Így a legtöbb esetet lokalizálni tudták. Szigorúan betartották a karantén-szabályokat. Néhány tucat halottal megúszták.

Köszönik, egyelőre oltakozás nélkül is elvannak.

Orbánék először 2019 novembere és 2020 márciusa közt ültek tétlenül a babérjaikon, ahelyett, hogy fölkészültek volna. Aztán pánikban zártak. Nyáron újra süttették a hasukat a Nappal, ahelyett, hogy fölkészültek volna. Most megint eluralkodott a pánik. Mint aki még sosem csinált ilyesmit. A beígért enyhítés-nyitás helyett Gulyás (nem egészen váratlanul) bejelentette, hogy három nap múlva bezár az ország.

De hogy jelentette be! Három mondatban: ez és ez marad nyitva. Slussz!

Az emberek pedig gondolkodni kezdtek. Hol fogok dohányt venni? Mert piát – aki azzal él – bárhol kapni. Hogy fogja a vevőm a bankhitelét intézni, hogy szerződés szerint kifizesse a lakásom vételárát, miközben már én is elköteleztem magam egy általam vásárolt lakásra, méghozzá foglalóval, és az én eladóm is nyilván vett már valamit! A vevőmnek már csak alá kel írnia a hitelszerződést, a jövő hétre kapott időpontot. Mi lesz? Ha bezárják a bankokat is, dominóként dől az egész sor. Mi lesz a foglalókkal, az előlegekkel? Fodrász, kozmetikus nem működhet. Olyanok leszünk, mint a neandervölgyiek! Megállnak a földhivatalok, a bíróságok? Mert ebben az országban még majdnem mindent személyesen kell intézni. Egy lehelet, egy a párna! Ha nincs stempli, nincs semmi! Az iskolákat és az óvodákat bezárják, akkor a bölcsődéket miért nem? Azoknak taknya-nyála egybefolyik. Nincsenek fertőzésveszélyben?. És így tovább.

Egyszóval, gondolkodik az egyszeri Bürger. A kormány helyett. Mely kormányozni nem tud, csak a Néppártot simföli, hogy aszongya: a liberálisok csatolmánya lett, eltávolodott a konzervatív értékektől, Weber szégyellje magát! (Kezit csókolom, akkor miért csak a frakcióból tetszettek „kilépni”?) Orbán, Gulyás, Novák, Szijjártó most is ezen rágódik. Nincs fontosabb dolguk. Csak egy. A nyíregyházi stadion.

Az NB százas tabellán hetedik helyezett csapatnak. A stadion eredeti árából, mely már harmadával nőtt, három Lánchidat lehetne felújítani. A Budapesti Tavaszi Fesztivál után megszüntetjük a Pécsi Országos Színházi Találkozót is. Mert Vidnyánszkynak nem tetszik. Meg, szerinte a pécsieknek se. Ő csak tudja!

Mindezt ahelyett, hogy immár másfél év nemzetközi és egy év hazai tapasztalatai alapján valamely átgondolt, végrehajtható, egyértelműen kommunikált intézkedés tervvel álltak volna elő. De, hát, az nincs!

Ahhoz alapfokon tisztában kellene lenni azzal, hogy a kormányzás több, mint hatalomgyakorlás, a gyengék útszélre lökése, az ellenkezők legázolása, minden ötlet automatikus elhajtáta, amit nem ÉN találtam ki. Több, mint elsajátítani a köz javait.

Több, mint más!