Az eredeti cikket Dariusz Kałan elemző, újságíró jegyzi.  Kałan többek között a krakkói katolikus társadalmi-kulturális hetilapban, a Tygodnik Powszechnyben, és a balliberális véleményformáló Politykában publikál, és amúgy 2012-2016 között a Lengyel Külügyi Intézet munkatársa volt. Az írást  Kovács János fordította magyarra, de mi már a 444-en ütköztünk bele.

A cikk hosszasan meséli és elemzi Orbán Viktor hosszú útját és pálfordulását a mai – szinte korlátlan – hatalmáig, és párhuzamokat von a lengyel politikai elittel. Akinek van 15-20 perce, az kávé helyett elolvashatja a telje,s rendkívül érdekes és alapos írást a 444-en. Mi most csak azzal fogunk foglalkozni, hogy Kalan szerint melyek Orbán és a magyar kormány politikájának megdönthetetlen alapelvei. Haha, majdnem erényeket írtam.

Kalan már a fő elvek bevezetésénél világossá teszi, hogy érti, látja azt, ami számunkra a sokmilliárdos értékű médiumok INGYEN a KESMA alá játszásánál lett teljesen egyértelmű. Nem lehet megkülönböztetni állami és pártvagyont többé. Mára kétféle pénz van Magyarországon: ami már elveszítette közpénz jellegét, és ami hamarosan el fogja. A NER szisztematikusan mindenre ráteszi a kezét, és bármit képes is beáldozni Orbán kénye-kedvének, hogy a jövőben tovább gazdagodhasson.

“Orbán megalapította az Unió első magánállamát. Uralkodásának egyik legfontosabb jellemzője ugyanis az, hogy az állami vagyont nem lehet megkülönböztetni a párt- és családi vagyontól. Állam, párt, család – minden egymásba olvad. A rendszer ellenfelei maffiaállamról beszélnek, amelyet A keresztapából ismert Cosa Nostra alapján hoztak létre – ez Orbán kedvenc filmje. Természetesen Magyarországon senkit nem lőnek le, senkinek nem tesznek visszautasíthatatlan ajánlatot, és nem raknak levágott lófejet az ágyába. De a működési elvek hasonlóak azokhoz, amikről Mario Puzo írt.”

A Berendezkedés

A bevezető után a szerző nyomatékosítja szavait, továbbfűzi és egyben igazolja a maffiás hasonlatot, hisz az alapelvek első 4 pontja – a régi haverok kiváltsága, a feltétlen lojalitás, egymás kisegítése, és az árulók eltakarítása – bármelyik random gengszteres filmben visszaköszönhet. Feltételes mód nélkül, mert ezek az elvek oda is valók természetesen, nem pedig egy alkotmányos demokrácia működésébe.

Egy demokráciában nem azért nyer valaki közbeszerzést, mert a vejem, vagy mert 20 évig együtt szotyoláztunk a focimeccsen, hanem azért, mert ő tudja a legtöbbet, legjobbat adni az országnak, és lehetőleg a legolcsóbban.
Egy demokráciában, ha nem értek egyet a főnökömmel, akkor kinyithatom a számat anélkül, hogy attól kellene félnem, hogy kirúgnak és/vagy az egész életem ellehetetlenítik a hatalom birtokosai. Egy demokráciában egy alkalmatlan vagy bukott vezetőt leváltanak, és nem adnak neki egy másik húsos , vagy még húsosabb pozíciót csak azért, hogy tartsa a száját a belsős ügyekről.

“1,  A régi haverok elsőbbséget élveznek. A magyar magánállam megértésének kulcsa a Fidesz természetében rejlik. A harminc évvel ezelőtt ifjúsági mozgalomként alapított szervezet több mint egyszerű párt. Az államban kulcspozíciókat töltenek be Orbán egyetemi és gyerekkori barátai, illetve azok az ifjú titánok, akik a 90-es évek közepén léptek be a párt utánpótlását biztosító Fidelitasba. A családtagok számára is marad hely, ilyen például a kedvenc vej, Tiborcz Istán, Orbán legidősebb lányának férje. A Fidesz elitje a közeli ismerősök hermetikusan zárt köre, ahol a betöltött pozíció, a múltbéli kapcsolatok, az informális ismeretségek és a főnök iránti feltétlen hűség mindennél előbbre valók.

2, Lojalitás mindenek felett. Elképesztő, hogy a neten keringő szóbeszédek, a pletykamagazinok és a Twitter korában milyen keveset tudunk a Fidesz belső működéséről. Senki sem panaszkodik arra, hogy a pártot autokratikusan irányítják. A médiába nem jutnak el hangok a rossz tanácsadók befolyásáról vagy a főnök elhatalmasodó tébolyáról. Az utolsó pártszakadás 25 évvel ezelőtt történt, amikor az Orbán akkori barátja körül tömörülő liberálisok, elégedetlenek lévén a jobbkanyarral, asztalra csapták a párttagkönyvüket. Aztán már jó volt, mert a párt hatalomra került (1998-2002), utána meg egy kicsit rossz, mert ellenzékben kellett politizálni. Ám senki nem kérdőjelezte meg Orbán vezető szerepét, a pártvezetés tagjai közül senki nem állt ki a csatasorból. (Simicska Lajos bukásáról külön ejtek szót.)

3,  A párt nem hagy cserben, és te sem a pártot. Előfordult, hogy Orbán kirúgta inkompetens vagy népszerűtlen munkatársait. De soha nem vetemedett arra, hogy nyilvánosan megalázzon valakit. […] Az a káder, aki elvesztette Orbán bizalmát, hirtelen más területen találta magát. Orbán egykori egyetemi tanára, második kormányának minisztere nem állt a helyzet magaslatán az IMF-fel folytatott tárgyalásokon, és ma egy vagyont keres az Orbán által alapított magyar-amerikai alapítvány élén. A Fidesz egyik alapító tagja, aki végül nem lett külügyminiszter, az egyik parlamenti bizottság elnöki tisztségét kapta. Az egyik menesztett vezető diplomata gyorsan az Irodalmi Múzeum igazgatói székében találta magát.

A párt üzenete világos: ha csalódást is okoztál, gondoskodunk rólad. Továbbra is közülünk való vagy. Túl sokat tudunk rólad, és te is túl sokat tudsz rólunk, ezért nem engedhetjük el egymást. Az egyik látványos kivételt az amerikai magyar nagykövet asszony visszahívása jelentette. A nagykövet asszony határozottan kiállt Orbán mellett a kilencvenes években, sziklaszilárdan védelmezte a kormány minden egyes döntését. Ugyanakkor egy éve, a diáktiltakozások idején váratlanul visszahívták, amit a hidegvérét általában megőrző Orbán úriemberhez kevéssé méltó módon így kommentált: „nőügyekkel nem foglalkozunk”. Ma az egykori nagykövet asszony az egyik befolyásos amerikai think tank munkatársa, de jellemző, hogy habár nem köti semmilyen formális kapcsolat a Fideszhez, esze ágában sincs Orbánt kritizálni.

4, Nincs kegyelem saját táborunk árulói számára. Ezt a saját bőrén érezte Simicska, Orbán egykori megbízható consigliere-je (olasz szó, jelentése tanácsadó.- a Szerk.) , aki Orbán egyetemi szobatársa volt, aztán az ország vezető építőipari cégének tulajdonosa lett, amely évente több mint egymilliárd eurót nyert a közbeszerzéseken. Több mint három éve látványosan szakítottak egymással. Simicska médiája elkezdte különféle dolgokért hibáztatni a miniszterelnököt, ő maga pedig az ellenzék mellett kötelezte el magát.

Orbán könyörtelen ellentámadást indított, és végül ő lett a győztes. A Fidesz által megnyert idei választások után néhány órával Simicskának fel kellett adnia médiaportfólióját és eltűnt az első frontvonalból, és azóta is sorra veszíti el üzleti érdekeltségeit. Simicska bukása intő jel mások számára: így járnak azok, akik megkérdőjelezik Orbán vezető szerepét. Jellemző egyébként, hogy senki nem csatlakozott az egykori consigliere pártütéséhez, senki nem kelt a védelmére, senki nem döngette miatta a párt kapuit.”

A Cél

Az ötödik és hatodik pont részletesen kifejti a Fidesz szinte egyetlen célját a magyar politikai életben: Minél több pénzt keresni! Szándékosan nem azt írtam, hogy lopni, hisz a törvények személyre szabásával, és a kiskapuk meghagyásával, nagyon sok mindent “törvényesnek” lehet nevezni ebben az országban. Amire meg esetleg mégis árnyék vetül, mert az olyan fontoskodó EU-s szervek, mint az OLAF, vizsgálódnak, Polt Péter legfőbb ügyész szünteti meg a nyomozást bűncselekmény vagy bizonyíték hiányában. Mindezek okán a NER a törvény felett állva nyerheti el a munkákat a tisztességes vállalkozók elől, és árazhat túl bármit, amennyire csak nem szégyelli.

“5,  A politika üzlet. Játszottak már szerepet a magyar közéletben tehetős emberek, de rendszerint eleve gazdagon jelentek meg a politikában, mint például Gyurcsány Ferenc. Orbán alatt a politika a vagyongyűjtés eszközévé vált. A gazdaság visszamagyarosítását úgy hajtották végre, hogy egymás között osztották fel a tortát. Létrejött a hatalom közeli oligarchia, bár ez a meghatározás pontatlan, mert a klasszikus oligarchiának politikai és gazdasági befolyása van, Magyarországon viszont a Fidesz üzletemberei távol tartják magukat a politikától. A média és a közbeszerzések érdeklik őket. A nagy pénzek.

Honnan van a pénzük? Kezdetben a törvényi változásokat és az állami Eximbank olcsó hiteleit használták ki. Több mint 126 ezer közbeszerzés elemzése alapján kimutatható, hogy Orbán emberei összesen 2,5 milliárd dollár nagyságrendű összeggel gazdagodhattak, jórészt uniós forrásokból. Mészáros Lőrinc felcsúti víz- és gázvezeték-szerelő, Orbán gyermekkori jó barátja például három év alatt a tizetnötszörösére növelte a vagyonát.

A Fidesz vezető politikusainak meggyűlt a bajuk ködös anyagi ügyeik miatt. A miniszterelnökséget vezető nagy hatalmú miniszter nem tudta megmagyarázni, miként került tízéves kisfia nevére egy több tízmilliós értékű budai lakás és egy szőlőbirtok. A frakcióvezető és a diplomácia vezetője magyarázkodni kényszerültek luxuslakásaik miatt. A belügyminiszter kijelentette, hogy egykori őrző-védő cége merő véletlenségből nyer kormánymegrendeléseket. A miniszterelnök pénzügyi csalással vádolt nemhivatalos tanácsadója és PR-osa közölte, semmit nem hajlandó mondani, mivel nem közszereplő. Orbánt is kérdezték a vagyonával kapcsolatban, ezért luxusházait kénytelen volt apja nevére íratni.

6,  Biznisz mindenek felett. Ezt bizonyítja az is, hogy Magyarországnak nincs külpolitikája. Kereskedelmi politikája van. A diplomácia vezetőjének fő feladata, hogy befektetési lehetőségeket és olcsó hiteleket találjon, továbbá kereskedelmi kapcsolatokat építsen – innen a széles nyitás Kína és Oroszország felé. A keleti országokkal könnyű párbeszédet folytatni, mert nem érdeklik őket a belső változások, ellentétben az Unióval. Másfelől azonban ezek az új kapcsolatok megalázó kompromisszumokhoz vezetnek, ilyen például a paksi atomerőmű bővítéséről kötött szerződés, amely 10 milliárd euróért teljes ellenőrzést biztosít az oroszoknak az erőmű felett. “

Az Eszközök

Annak ellenére, hogy kormányzati utasításra a Nézpont intézet megpróbálta kimosdatni a médiaholdingot,és beadni a szavazóknak azt a lehetetlenséget, hogy ebben az országban bizony ballib médiatúlsúly van, mi mind tudjuk, hogy ez egy ordas nagy hazugság.  A fideszes médiabirodalom a 2015-ös 53 címről mára 400 fölé kúszott. Persze a nagy számok nem jelentenek semmit, mert a minőség sosem lehet sajátja a propagandának. Pontosan emiatt a független híradásokat kétszer annyian olvassák és nézik, mint a kormánygépezet háromszor annyi médiumot magában foglaló szolgáit. Az emberek kétharmada nem hülye és nem vevő a fake news-ra. És innentől kezdve már mindegy, hogy még hány újságra teszi rá a mocskos mancsát a kormány, a piac (a nép) meg fogja találni, és fel fogja futtatni a hatalomfüggetlen saját lapjait. Mert a minőségi híradás igény, és nem kiváltság.

És nem győzöm eleget hangsúlyozni, nincs olyan, hogy balliberális sajtó. Szabad sajtó van, amely megengedi magának, hogy ami szar, arra rámondja, hogy szar, és vele szemben van a propagandagyár, amit pedig azért fizetnek – ráadásul a mi pénzünkből-, hogy a szart elfedje!

“7,  A média a politikacsinálás eszköze. Orbán előtt a médiapiacon egészségtelen volt a külföldi szereplők aránya, például a nyomtatott sajtón három multi, az Axel Springer, a Ringier és a Sanoma osztozott. Orbán a másik oldalra fordította a mérleg nyelvét. Amikor a hozzá közel álló üzletemberek elkezdtek médiát vásárolni, Orbánnak egyszer sem csúszott ki a száján, hogy a BBC-t tekinti mintának, pedig évek óta ezt mantrázták máshol Közép-Európában. Orbán az egyszerűséget választotta. A médiumokat harcos hangvételű párt-szócsövekké alakította, rossz emlékű történelmi tapasztalatokat idézve fel. Az elektronikus médiában porondra küldte az olcsó tömegszórakoztatás szakembereit, ennek köszönhetően nem csupán ostoba propaganda ömlik a kormánytévékből, hanem vetélkedők, sorozatok és sport is.

A magánállamban a független újságírók közellenségnek számítanak. Mi a teendő, hogy kisebb legyen a mozgásterük? A Fidesz üzletemberei megvásárolják a független médiumokat és átalakítják a profiljukat, vagy egyszerűen megszüntetik őket, ahogyan a legnagyobb ellenzéki napilappal, a Népszabadsággal történt. Ezenkívül a minisztériumok és nagy állami cégek hirdetései rendre a kormánynak kedves médiumokban landolnak. A kormány korlátozta a hozzáférést a közérdekű információkhoz. Az újságírókat perek fenyegetik, a parlament által választott Médiatanács pedig megtagadhatja a rádiós és a tévés koncessziók megújítását.”

Több tucatnyi példa támasztja alá azt, hogy Orbán Viktor Magyarországában az áll a törvények fölött, akiről Orbán Viktor azt mondja. Mára nincs olyan állami szerv, aki nem lenne megvéve vagy megfélemlítve, ezért nincs olyan, aki fel merné emelni a hangját a szabadrablás ellen. Ma, ha jól akarsz járni ebben az országban, közel kell kerülnöd a NER-hez, hagynod kell, hogy bekebelezzen a maffiagépezet még azon az áron is, hogy többé nem enged (lásd 4-es pont).

“8, A korrupció elleni harcnak nincs értelme. Egyszer megkérdeztem egy fideszes elemzőcég vezetőjét, hogy az a rendszer, ahol a támogatás odaítélése vagy a verseny kimenetele a miniszterelnök jóindulatától függ, nem a korrupció melegágya-e. Vállat vont. „A korrupció mindig is jelen volt Közép-Európában – mondta. – Az ország érdeke, hogy létrejöjjön a nemzeti tőke.” A magyarok talán el is fogadják ezt a magyarázatot. A Transparency International besorolása, mely szerint Magyarország korruptabb, mint Montenegró és Görögország, nem hozza ki őket a sodrukból. Hozzáállásukat jól illusztrálja Hofi Géza híres mondása: „Korrupció az, amiből engem kihagytak.” Orbán tudja ezt. Jobban érzi a közhangulatot, mint bármelyik elődje.

Orbán az irracionalizmus, a düh, a tömegeknek való hízelgés korának gyermeke. Bebizonyította, hogy a közvélemény nem a békét és a nyugalmat szereti, hanem a permanens választási kampányt, üres ígéretekkel, az ellenség kijelölésével, gyújtó hangvételű szónoklatokkal. Stratégiája olyan egyszerű volt, hogy most talán csodálkozik, hogy eddig senki más nem próbálkozott vele. Durva propaganda a médiában? Az államvagyon eddig nem tapasztalt mértékű pazarlása? A korrupció mint a lojalitás fenntartásának alapvető eszköze? Hermetikusan zárt elit? Totális központosítás? Megalázó ügyletek Oroszországgal euromilliárdokért? Sokan próbálkoztak, de az utolsó pillanatban megtorpantak. Néhányan túl gyengék voltak hozzá, másokat megállítottak az ellenőrző szervek, és a többségnek nem is volt hozzá gusztusa.”

Nekik van. Mind a nyolc ponthoz!

vastagbor.atlatszo.hu