30-40 ezer ember elhelyezését kellene egycsapásra megoldani.

Ilona néhány hét múlva lesz 18 éves.

Nem várja meg a születésnapját, már a jövő héten Pestre költözik a párjával – ő mondja így.

Mindketten találtak munkát, a borsodi lány egy takarító cégnél fog dogozni, másra nem pályázhatott, mert nincs semmilyen végzettsége, a középiskolát sem fejezte be.

Amikor 16 éves lett, azonnal ott akarta hagyni az iskolát, mert az anyja közmunkás béréből nem tudtak megélni.

Akkor a helyi polgármester javaslatára a falu képviselőtestülete megszavazta, hogy a tanév végéig kifizetik az iskolába járáshoz szükséges 7 ezer forintos havi buszbérlete árát.

Tavaly ősszel mégsem ment vissza a suliba.

Cukrásznak tanult, szerette is, de nem szerezte meg a papírt, talán majd később – ígérte inkább magának, mint nekem, amikor telefonon beszéltem vele.

Lehet, hogy meg is csinálja. Ilona mer elindulni, a legtöbb borsodi, hevesi, szabolcsi kortársa még ebben sem gondolkodik.

Sajnálja otthagyni az édesanyját, aki egyedül gondozza a teljesen magatehetetlenné vált nagymamát is, de tudja, hogy helyben nincs esélye normális munkára.

Fiatalok tízezreinek, családok százezreinek kell naponta szembenézni ezekkel a kérdésekkel, s a jövő évi választás után még nehezebb lesz a helyzetük.

Hiszen a közfoglalkoztatás vadhajtásait már kezdi felismerni és beismerni a kormány, s ezért jelentős létszámcsökkentést jelentett be, de megoldási javaslatai még senkit nem győztek meg arról, hogy a leépítéssel nem maradnak tömegek állami gondoskodás nélkül.

Már ott megbukik a tervek hitelessége, hogy nem egy-két milliárddal, hanem tavaly például 70 milliárddal számolták el magukat a költségvetés közmunkára szánt keretének meghatározásakor.

Forrás: nepszava.hu

A Policy Agenda kutatói szerdán hozták nyilvánosságra értékelésüket a pénzügyi trükközésről.

Az elemző intézet felhívta a figyelmet, hogy a 2018-as költségvetésben az ideinél 100 milliárd forinttal kisebb összeg, 225 milliárd forint szerepel a közfoglalkoztatás támogatására, amivel visszajutnánk a 2014-es szintre, ám ez mégsem jelenti azt, hogy ezt a pénzt ténylegesen a közmunka programoktól vonják el.

Tavaly év végén például a valós kiadásokhoz képest jelentősen túltervezett közmunka-pénzből osztogatott a” jóságos állam” (vagyis a Fidesz) és ez idén év végén nemcsak megismétlődik majd, hanem pár hónappal a választás előtt minden bizonnyal bővítetten jelenik meg.

A valóságban jövőre nem 100 milliárddal lesz kevesebb a közmunkára szánt pénz, hanem csak 45 milliárddal, s a megmaradó összeg nagyjából 180 ezer ember foglalkoztatására ad fedezetet.

Így a közfoglalkoztatási rendszer leépítésének nyomán 30-40 ezer ember piaci elhelyezését kellene megoldani a kormánynak.

Ennek a tömegnek a túlnyomó része olyan hátrányos helyzetű régiókban él, ahol eddig nem sikerült új munkahelyeket teremteni és kérdéses, hogy a mostani szépen hangzó ígérgetésekből mi valósulhat meg.

A Települési Önkormányzatok Országos Szövetségének (TÖOSZ) elnöke legalábbis nem volt optimista, amikor erről kérdeztem.

Schmidt Jenő szerint hiú ábránd azt képzelni, hogy a közmunkások hada kész elmenni az ország másik végébe, ha munkásszállókat építenek.

Aki elmúlt 50 éves, az nem megy 30 kilométernél messzebbre, inkább otthon marad a semmire és várja az önkormányzat gondoskodását.

Csakhogy ekkora tömeget nem lehet évekig a 22 800 forintos mostani foglalkoztatás helyettesítő támogatáson tartani

– érvelt Tab fideszes polgármestere.

Forrás: nepszava.hu

Az önkormányzati vezető arra figyelmeztetett, hogy elképesztő ütemű urbanizáció indult el, s az ipari gócpontokban elszabadultak az ingatlan árak, ami szintén a mobilitás ellen hat.

Hiába akarja tehát csökkenteni a kormány a közmunkás létszámot a Dél-Dunántúlon, Nógrádban, Zalában vagy Borsodban, az a tervezett idő alatt biztosan nem sikerül.

Schmidt Jenő úgy látja, az egy év alatt a közfoglalkoztatásban hosszabb-rövidebb ideig megforduló 350 ezer emberről két év alatt nem lehet 180 ezerre vinni a létszámot, maximum 80-100 ezer fő ellátását lehet más formában megoldani.

A jelenlegi tervek nem segítik a nagy járműipari központok munkaerőhiányának felszámolását.

A közfoglalkoztatottak érdekvédelmi szervezeteivel összhangban a Policy Agenda már idézett tanulmánya is kitért arra, hogy hosszú távú megoldást az kínálna, ha az állami cégeknél nagy számban dolgozó

közmunkásokat állományba vennék például a vízügyi vállalatok, vagy a MÁV, de főként, ha visszavennék a nemrég leépített diplomásokat a kulturális szféra vagy a közoktatás intézményeibe.

A kormány is érzi, hogy nagyon nincs rendben, ha többdiplomás, nyelveket beszélő, netán tudományos fokozattal rendelkező értelmiségieket kényszerít közfoglalkoztatotti státusba, megalázóan alacsony bérekért.

Április 30-ig adott határidőt a kabinet a Belügyminisztériumnak, hogy írja össze ezeket a dolgozókat és számolja ki, mennyibe kerülne, ha visszakerülnének közalkalmazotti vagy köztisztviselői állományba,

illetve az állami cégeknél most a többi alkalmazottól elkülönülten foglalkoztatott brigádokat rendes munkavállalói státusba vennék.

Eredmény egyelőre nincs, vagy nem merik megmondani.

Változások a közfoglalkoztatásban

Egy idén március 20-án született kormányhatározat mondja ki a leépítést a közfoglalkoztatás területén. A legfontosabb változások:

• 2018. június elsejétől felmenő rendszerben, három éves időszakon belül a közfoglalkozatási jogviszonyban eltölthető maximális időtartam egy év lesz, kivéve, ha a versenyszféra nem kínál reális munkalehetőséget az illetőnek

• a közfoglalkoztatási programokban részt vevők havi átlagos maximális létszámát 2020-ig folyamatosan 150 ezer főre kell csökkenteni

• a 25 év alatti fiatalokat csak akkor vonhatják be a közfoglalkoztatási programokba, ha az Ifjúsági Garancia Rendszer keretében megvalósuló munkaerőpiaci program nem kínál számukra reális egyéb lehetőséget

Közfogis értelmiségünk

A hivatalokban csak „közfogisoknak” nevezik a közfoglalkoztatottakat, köztük azt a 23 ezer embert is, aki jelenleg állami cégeknél és közintézményekben dolgozik éhbérért.

Legalább tízezren közülük diplomások.

A Közmunkás Mozgalom a Jövőért csoport kedden már ötödik alkalommal szervezett Új Munka Kör estek néven beszélgetést az érintetteket foglalkoztató ügyekről.

A találkozón egykori középiskolai tanár, néprajzkutató, muzeológus, jogász sorolta a megalázó helyzeteket, amibe az állam belekényszeríti őket.

A több diplomás, 3-4 felsőfokú nyelvvizsgával rendelkező szakembert is csak középfokú végzettséggel regisztrálják, mert ha túlképzett, nem helyezik el sehová, a korábbi professzor is csak vendégkártyával mehet be a kutatóintézetbe, tanulmányok futnak a nevük alatt, de a hivatal internetes munkatársi listájában nem szerepelhet a nevük.

A beszélgetések legfőbb tanulsága, hogy a hozzájuk hasonlóan megfélemlített társadalomtól nem várhatnak szolidaritást, nekik kell visszaszerezniük a megbecsülésüket. Ne féljünk!

– hangzott az egymásnak szánt biztatás a találkozón.

Egyenes út a börtönbe

- Félnek a borsodi közmunkások a kevesebb munkalehetőségtől?

- Megijedtek a kormány tervei miatt, mert az eddigi tapasztalataik rosszak a felkínált piaci munkahelyekkel kapcsolatban.

Mentek már innen Fertődre, Ajkára dolgozni, fejvadász cégek kerestek munkaerőt, de csak később derült ki, hogy öntődébe vitték munkásokat, amihez ebben a térségben nem értenek az emberek.

Tagadhatatlanul bajok vannak a munkakultúrájukkal is, meg sokba is kerül, ha távol élnek a családjuktól, ezért mindannyian visszajöttek.

Próbálkoztak Szlovákiával is, de ott is csak feketén foglalkoztatták őket és vagy fizettek a vállalkozók vagy nem.

- Ha nem lesz közmunka, miből élnek meg ezek a családok?

- Ricsén is lesznek, akik kimaradnak a közfoglalkoztatásból, ez egyenes utat nyit nekik a börtönbe. Betörnek, drogot fognak árulni, mert pénzt kell szerezni a családnak.

- Az eddigieknél jobb képzéseket ígér a kormány. Eredményesek lehetnek?

- Most is futnak ilyen programok, nálunk is bejelentkezett egy cég a „Digitális szakadék” felszámolására.

Kétszer 35 órában akarja felkészíteni a félanalfabéta embereket a számítógép és az internet használatára, ami egy nagy semmi. Egy beiskolázottért 80 ezer forintot kapnak, milliókat kaszálnak a semmiért.

A legnagyobb baj, hogy a mostani rendszer évszázadokra határozza meg ennek a térségnek a jövőjét.

A fiataloknak nincs jövőképe, nincs gyár, ahová érdemes szakképzést szerezni, nincsenek munkásbuszok, amelyek biztos munkahelyre vinnék az embereket.

nepszava.hu