A bírák és bíróságok megsértése a bírói függetlenség elleni támadás, ezért nem tartozik a véleménynyilvánítás szabadságának alkotmányosan védett körébe. Akkor sem, ha tendenciózusan összegyűjtött és csoportosított, valótlanságokkal kevert részigazságok próbálják a hitelesség látszatát kelteni

– ezt írta egykor Dr. Varga Zs. András, a Kúria elnöke. Sajnos nem most, amikor a jobboldali sajtó rágalomcunamit indított Vasvári Csaba, a Fővárosi Törvényszék bírája, az Országos Bírói Tanács szóvivője ellen, hanem még 2021-ben, amikor éppen a Kúria bíráit érte verbális támadás.

Vasvári „bűne”, hogy az Observernek nyilatkozva azt mondta: kollégáival több éve „külső és belső befolyásolási kísérletek tanúi voltak”.

A jobboldalon Vasvári „kipécézése” 2006-ban kezdődött, az általa akkor, a tévészékház ostroma után tárgyalt ügyet ma is hamis tényekkel és elferdítve tálalják. A Magyar Nemzetben Pilhál Tamás azt írta:

a 2006. őszi rendőrterror után két és fél év letöltendő börtönbüntetésre ítélte csoportosan, felfegyverkezve elkövetett hivatalos személy elleni erőszakért Dukán Dániel egyetemistát annak ellenére, hogy az ügyészség csak egy év felfüggesztettet kért rá garázdaságért.

Csakhogy valótlan tényállítás, hogy az ügyész „csak egy év felfüggesztettet kért rá”. 2006-ban ugyanis a törvény szerint az ügyész nem tehetett indítványt a büntetés mértékére. Törvényt sértett volna, ha egy évet kér, de persze nem is kért. Pilhál, aki nyilván jól ismeri Dukán ügyét – ahogy magam is – azt elfelejtette hozzátenni, hogy az ügyész az elsőfokú ítélettel kiszabott 2 év 6 hónapot tudomásul is vette, nem fellebbezett ellene.

Ugyancsak a Dukán-ügy kapcsán nyilatkozott a Hír TV-nek Gaudi-Nagy Tamás, felróva Vasvárinak, hogy „már az eljárás elején átminősítette a vádat, prekoncepciót állított fel.” Gaudi ügyvéd úrnak is tudnia kellene, hogy az a törvényi lehetőség, amelynek alapján a bíró felhívja a figyelmet arra, hogy a cselekmény a vádtól eltérően, súlyosabban is minősülhet, épp a védelem érdekét szolgálja. Ezt pontosan azért kell a bírónak közölnie, hogy a védelem a felkészülés érdekében akár a tárgyalás elnapolását is kérhesse.

Azt pedig mind Pilhál, mind Gaudi-Nagy elmulasztotta közölni az olvasókkal-nézőkkel, hogy a másodfokú jogerős ítéletben ugyanaz a minősítés – felfegyverezve, csoportosan elkövetett, hivatalos személy elleni erőszak – szerepel, mint Vasvári elsőfokú ítéletében, ráadásul a Legfelsőbb Bíróság is elutasította a védelem felülvizsgálati kérelmét.

Az Origo szerint „az egyébként sem higgadt vérmérsékletéről híres” Vasvári „egyes hírek szerint egy sikertelen Fővárosi Ítélőtáblára vonatkozó pályázattal kapcsolatban beperelte az OBH volt elnökét”. A kormánypárti portál persze az okokról hallgat. Akkor Handó Tünde volt az Országos Bírósági Hivatal elnöke, és Vasvári kétszer is megnyerte az ítélőtáblára kiírt pályázatot. Az elsőt Handó indokolás nélkül utasította el, a másodikat pedig azzal az indokkal, hogy nincs is szükség az álláshely betöltésére.

Csakhogy a „szükségtelennek” titulált állásra kiírtak egy újabb pályázatot, amelyet valaki mással be is töltöttek. Vasvári ezek után perelte be a hivatal elnökét, és ezt a pert a Győri Ítélőtáblán jogerősen meg is nyerte.

Ezt követően Senyei György – Handó utódja – a Kúriához fordult, ahol helyt adtak az indítványának, és hatályon kívül helyezték a jogerős ítéletet. Vasvári a Kúria döntését megtámadta az Alkotmánybíróságon – ez nagyjából 2017 körül történt –, de a taláros testületnek mostanáig még nem sikerült döntést hoznia az ügyben. Márpedig, amíg nincs döntés, nem lehet a strasbourgi bírósághoz fordulni. Az Alkotmánybíróságot viszont semmilyen határidő nem sürgeti a döntés meghozatalában. Na, így lehet megakadályozni – vagy legalábbis elhúzni –, hogy egy ügy a strasbourgi bíróság elé kerüljön.

Ugyanebben a cikkben azt is állítja az Origo, hogy Vasvári „a Fővárosi Törvényszéket perelte be 135 forintra, mert álláspontja szerint késve utalták át neki a javadalmazását”. Akkor lássuk a tényeket. Igaz, ez egy kicsit bonyolultabb, mint azt a hamis látszatot kelteni, hogy Vasvári Csaba késedelmes fizetés miatt 135 forintért perelt volna.

A bíróságon vannak úgynevezett normatív jutalmak. Ez azt jelenti, hogy az ilyen jutalom minden bírónak jár. Ennek ellenére Vasvári nem kapta meg a neki is járó mintegy 200 ezer forintot. Fizetési meghagyást bocsáttatott ki a neki járó összegre. Ha a fizetési meghagyásra sem akar az adós fizetni, akkor úgynevezett „ellentmondással” él. Ezt tette Vida Judit, a Fővárosi Törvényszék akkori megbízott elnöke, és ilyenkor a peren kívüli eljárás perré alakul. Az első tárgyalás megtartása előtt a megbízott elnök átutalta a jutalom összegét. Annak a késedelmi kamata volt a 135 forint, míg Vasvári egyéb, perrel kapcsolatos költségei mintegy 80 ezer forintra rúgtak.

Valójában tehát 135 forint helyett összesen 280 135 forint, jogosan járó pénzről volt szó a teljes polgári eljárásban.

A Magyar Nemzet ezt a hangzatos címet adta egyik cikkének: Tisztára mosták Vasvári Csabát a Wikipédián. Szögezzük le, a Wikipédia egy szabadon szerkeszthető oldal, oda bárki beírhat vagy törölhet bármit egy szócikkben: Ha igaz, hogy onnan eltűnt vagy oda visszakerült bármi is, azt félrevezető dolog felróni annak, akiről egy szócikk szól. De van ebben a cikkben ennél durvább állítás is Vasváriról, idézem: „a 2006. évi őszi budapesti zavargások – különösen az MTV-székház ostroma – után több száz ártatlant helyezett önkényesen előzetes letartóztatásba, kizárólag rendőri állítások alapján.” Vasvári Csaba azonban soha nem volt úgynevezett nyomozási bíró, így nem helyezhetett senkit sem előzetes letartóztatásba, sem ártatlant, sem bűnöst – sem önkényesen, sem törvényesen.

Végül egy cím a Magyar Nemzetből, ami kivételesen megfelel a valóságnak: „Az Országos Bírósági Hivatal előtt Vasvári bíró ügye”. Itt már csak az a kérdés, hogy Tényi István „közérdekű bejelentésnek” nevezett feljelentését Tatár-Kis Péter vajon miért küldte tovább az Országos Bírósági Hivatal elnökének. Az amúgy boldog-boldogtalant feljelentő Tényi hosszas, jogilag többnyire téves „bejelentésében” kifejezetten azt kéri, hogy „az Observer cikkében szereplő kijelentések miatt – nevezetesen, hogy „Orbán Viktor kormánya folyamatosan túllépi hatáskörét a bíróságok befolyásolása érdekében” – a Fővárosi Törvényszék folytasson le vizsgálatot. Amennyiben a bírói hivatás megsértése megállapítható, kezdeményezzen fegyelmi eljárást.

Mindössze két problémára hívnám fel a figyelmet. Az idézett mondatot nem Vasvári mondta, hanem a cikk szerzője írta. Vasvári nyilatkozata így hangzott:

a politikai túlkapások a politikai spektrum minden oldaláról érkeztek,

majd a cikk szerzője értelmezi a hallottakat akként, hogy „megjegyzései az Orbán-kormányzó Fidesz elleni vádat jelentik, amely 12 éves hatalma nagy részében szupertöbbséggel rendelkezik”. A szövegértés fontos lenne ezúttal is.

A másik gond az, hogy ha szükség lenne fegyelmi eljárásra, a jogszabály alapján azt kizárólag a Fővárosi Törvényszék elnöke, Tatár-Kis Péter kezdeményezheti. Ő azonban nem döntött sem így, sem úgy.

Remélem, nem azért továbbította a feljelentést Senyei Györgynek, a hivatal elnökének, mert esetleg „politikai utasítást” vár tőle.

dr. Sándor Zsuzsa / 24.hu