Ma az ellenzék legütőképesebb alakja Juhász Péter.

Lehet rá azt mondani, hogy szerencséjére olyan fába vágta a fejszéjét, amelyen annyi a gally, hogy beosztással élve jó sokáig kitart, míg fölaprítja – és ez most már az erdő többi tölgyét is láthatóan zavarja. Bizonyára kapóra jött neki az, hogy már nemcsak korlátozott számú médiafogyasztóhoz jut el az ellenzéki sajtón keresztül, hanem az RTL is fölkapta a híreit.

Az is valószínű, hogy mint régebben Hagyó Miklós esetében arról az oldalról, most a Fidesz háza tájáról is szivárogtathatnak. Valakik móresre akarják tanítani a belvárosi beltenyészetet, a leköszönt polgármesterrel az élen, ahol a mutyik – úgy tűnik – pártról pártra öröklődnek. Mert az jól látható, hogy ebben az ügyben a szocialisták kezdettől fogva úgy viselkednek, mintha tojáson lépdelnének. Lipótvárosban hosszú fejlődéstörténete lehet a lakás- és üzlethelyiség-gazdálkodásnak.

Juhász ellenzéki kollégái bizonyára úgy vélik: „Péter ezzel csinálta meg magát. Bokszerkutya módjára nem engedi ki szájából a falatot.” Én viszont azt állítom, hogy közéleti felbukkanása óta kitartóan figyelt, változott, érett, és senki ne nyugtassa magát azzal, hogy elég ehhez rárajtolni egy panamára. Volt részünk elég leleplezésben, politikus mégsem termett általa. Az, hogy Juhász Péter izgalmas figura, rögtön lehetett látni. Kezdetben több kára származott ebből, mint haszna, legszívesebben túladtak volna rajta partnerei is, ha szervezetére, a Millára nem lett volna akkora szüksége a nehezen alakuló formációnak.

Gondolom, a Milla sem emésztette meg könnyen a csúcsra járatott, kissé link mozgalmárt, aki sokszor hamarabb beszélt, mint gondolkozott, néha ott is robbantgatott, ahol izzadtan építkeztek, majd beadta a derekát a párttá váláshoz. Persze megtalálta őt a mai hatalom is mint a Kendermag Egyesület hajdani aktivistáját, ragadt a bélyeg: drogosként vonulhatott be a közéletbe. Ellenfelei a karaktergyilkosságig nem jutottak el vele szemben – más súlycsoportban indult, mint Gyurcsány, a tét sem volt akkora.

De nem ez a lényeg, hanem az, ahogy betagozódva, nyilván sokszor alkalmazkodva, mégis maradt egyéniség, s képes volt V. kerületi kampányának lendületet, tartalmat, arculatot adni, amivel nem sok társa dicsekedhetett. Ahogyan kitalálja és tűzön-vízen át végigviszi akcióit. Ahogyan mondandója lett. Ahogyan megnyilatkozásai egyre inkább konkrét tapasztalásokon át jutnak el az érvekig, nem laboratóriumi, kimódolt a szövege, hanem jól előadott és érthető: terepen politizál.

Talán ezért is mer és tud meggyőzően riposztozni, szellemileg és idegileg jól kondicionált, fegyelmezett, és – mint fogalmaz – nem riadt plüssállat egy kredencpolcon. Senkivel sem szeretném elhitetni, hogy íme, itt az új ellenzéki vezér. Isten ments. Ez a cikk mindössze arra akar rámutatni, hogy a potenciális kihívók valahogy így születnek. Ez jelenleg csekély vigasz, de azért lehet utánozni!

nol.hu

{flike}