Az internetes on-line oldalak, blogok és hírportálok rendszeres olvasgatása mára mindennapjaink részévé vált, ahogyan a Facebook böngészése is. 

Annyira, hogy az már-már szinte beteges. Közben a nyomtatott sajtó válságba került, a legnagyobb újságok kiadható példányszáma a felére csökkent. A netezésnek pedig szerves hozzátartozója lett a kommentezés. Imádjuk csinálni, ne is tagadjuk!

Imádunk bölcselkedni, kritizálni, szapulni, beleszólni és beszólni. És mindezt név nélkül, az anonimitás teljes biztonságában. Nagyjából 4 évnyi aktív kommenteléssel és posztírással a hátam mögött elhatároztam: összegyűjtöm a legjellemzőbb kommentelő-típusokat. Néhány barátommal „egyeztettem” a végeredményt, és a legtöbben mosolyogva bólogattak a „gyűjtemény” olvasása közben. Ez pozitív visszajelzésnek véve közlöm a listát. Íme

1.) A gyűlölködők. Ők azok, akik a poszt íróját személyes ellenségüknek tekintik. Véresszájúak, ellenségesek, kemények, szigorúak, gyakran személyeskedők és szókimondóak. Fel sem tételezik a blogger felkészültségét és azt, hogy tudja, miről beszél. Fő céljuk: földbe döngölni a szerzőt, hogy soha még csak eszébe se jusson újra „tollat ragadni” és posztírásra vetemedni.

2.) A kicsinyes pitiánerkedők. Ők azok, akik a poszt egyetlen mondatába kötnek bele, a végsőkig ízekre szedve és agyonfikázva az adott kijelentést, miközben egy betűt sem pazarolnak a cikk más részeire, vagy a poszt egészének mondanivalójára és következtetéseire. Pitiánerek, faszirágik és a végletekig kukacoskodók. Órákig rugóznak az általuk kipécézett részleten és képtelenek leállni, vagy továbblépni.

3.) A tudálékoskodók. Ők azok, akik legfontosabbnak azt tartják, hogy hangsúlyozzák: a témában ők a leghozzáértőbbek az összes kommentelő között. Okoskodnak, szakszavakkal dobálóznak (többnyire helytelenül alkalmazva azokat), eszmefuttatásokat írnak esszé formában. Néha csak fölényeskedő rébuszokban beszélnek érzékeltetve: ők aztán tényleg tudják mi a valódi igazság, csak épp nem árulják el a pórnépnek.

4.) Trágárkodók. Ők azok, akik csak pejoratív jelzőkkel képesek kommunikálni, minden mondatukba elhelyezve egy „vazze –t” vagy b+ -et. Színes választékban alkalmaznak megszólításokat a „köcsögtől” az egyéb szemléletes „címekig”. Ráadásul ha kombinálódnak az 1-es csoportban leírtakkal, akkor a legalpáribb hibrid-típus jön létre: a „trágár gyűlölködő”!

5.) A mindenbe politikát keverők. Ők azok, akik képesek a zsiráfok nemi életéről szóló poszt hozzászólásai közé is betenni egy Gyurcsányozást, vagy egy Orbánt bíráló kommentet, esetleg egy kis elmútnyócévezést. Mindenben politikát látnak, és bevált sémáik, paneljeik vannak, melyeket szemrebbenés nélkül vetnek be szinte előre megírtan, kopizásra előkészített formában.

6.) Az összeesküvés terjesztők. Ők azok, akik az adott poszt témájától szinte teljesen függetlenül a kedvenc összeesküvés teóriájukat vezetik elő, rafinált átkötésekkel. Mint azt, hogy a világot titkos társaságok (pl. illuminátusok) vezetik, vagy, hogy zsidó összeesküvők irányítanak mindent, és hogy chemtrail-repülőgépek mérgezik a lakosságot. Különleges csoportjuk a Kurucinfón szocializálódott szélsőjobbos nagymagyarok, akik szerint a piramisokat magyarok emelték, Jézus is magyar volt és valójában az élet földi megjelenésétől kezdve jelen van a magyarság a bolygó múltjában.

7.) A Caps Lock guruk. Ők azok, akik mindent CSUPA NAGYBETŰVEL írnak, a füledbe ordítva mondanivalójukat. Tekintélyes részük totális kezdő a neten, és vagy az idősebb korosztályokból kerül ki (néha fél óráig írnak egy-egy mondatot), vagy alig egy napja mutatták meg nekik, hogy hogyan kell kommentelni. (Kis részüknél cserére érett a klaviatúra, mert beragadt a Caps Lock billentyű.)

8.) Kioktató tanácsosztók. Ők azok, akik küldetésüknek érzik, hogy hihetetlenül magas szintűnek tartott tudásukból és mérhetetlen mennyiségűnek gondolt tapasztalataikból megsegítsék szerénytudású, csetlő-botló és amatőr embertársaikat. Kéretlen tanácsokat adnak a posztkészítőnek, hogy „ezt legközelebb ne így csináld …, ezt máskor ne így ird” stb. Felsőbbrendűeknek tartják magukat, akiknek hálásak lehetnek azok, akikre kegyeskednek drága idejükből néhány percet pazarolni.

9.) A nyelvtannácik. Ők azok, akik kizárólag a helyesírási hibákra „mennek rá”, és úgy próbálnak maguknak kéjes örömöket és kétes tekintélyt szerezni, hogy a posztolót saját helyesírási hibáival szembesítik. Néha gúnyos poénkodással fűszerezik a nyilvános megaláztatást, és ezzel igyekeznek nyerő nagymenő értelmiséginek látszani.

10.) Adatmániásak. Ők azok, akik egy-egy közgazdasági, műszaki, vagy természettudományos témában ügyesen kimásolt adathalmazok bekopizásával érvelnek. Ha vitába keverednek egy másik kommentelővel, akkor óriás mátrixokat helyeznek el válaszaikba, vagy méretes grafikonokat, táblázatokat szednek elő a másik elé vetve, megvető fölényeskedéssel.

11.) Hazudozók. Ők azok, akik szemrebbenés nélkül behazudják mondjuk egy külföldi vonatkozású bejegyzéshez, hogy 10 évet éltek a kérdéses országban (sőt ott is születtek), vagy hogy jelen voltak egy adott eseményen (pl. tüntetésen, megmozduláson), illetve hogy ők már éltek akkoriban és ők bizony emlékeznek arra, hogy az úgy volt.

12.) Szimultánozók és trollok. Ők a legmegszállottabb kommentelők, a "kedvenceim". Minden idejüket a gép előtt töltik, 8-10 nick névvel egyszerre operálva. Részben azért készítenek ilyen sok regisztrációt, mert simán kitiltják őket egy-egy blogról, így visszatérhetnek egy másik előkészített nick névvel, részben pedig azért multiplikálódnak, mert így egyidejűleg több színtéren „küzdhetnek”. Sajátos csoportjuk a politikai trollok, akik vagy valamiféle jutalmazásért (hivatásosak) vagy csak megszállottságból harcolnak pártjukért. A kormánytrollok vannak közülük a legtöbben, ma már minden politikai blog olvasóinak 20-30% -át alkotva. A szimultánozóknak szinte semmi magánéletük nincs, mert minden percüket a neten töltik. Ez többnyire bizonyos fokú személyiség-torzulással jár náluk, amivel a figyelmes szemlélő előtt többnyire lebuknak.

13.) Szleng lovagok. Ők a kúl (cool) csávók, akik minden mondatukban minimum három szlengesített kifejezést használnak. Mert, hogy ők lazák, faszák, eredetiek, modernek, fiatalosak, vagányak. „Csővázzal” vagy csácsumival köszönnek, sőt újabban teljesen érthetetlen elfajzott nyelvezetet használnak, amit rajtuk kívül már csak kevesen értenek.

14.) Kétszavasok és rövidítők. Ők azok, akik mindenre két szóval reagálnak és rövidítésekkel, hangulatjelekkel fejeznek ki mindent. Egyre többen vannak, valószínűleg a legfiatalabb korosztályokból „érkeznek” a kommentelők társadalmába.

15.) Sértődősek. Ők azok, akik minden szaron megsértődnek, és mindent félreértenek. Leggyakrabban a többi kommentelővel kerülnek konfliktusokba, amikor egy-egy mondatot magukra vesznek és vadul visszavágnak. Általában azonnal érzelmi reakciókat produkálnak, patetikus megnyilvánulásokkal.

Ennyi! Egyelőre. Úgy gondolom, a leggyakoribb típusok benne foglaltatnak a felsorolásban, de azért persze simán kimaradhattak fontos kategóriák. A lista tehát bővíthető, ha segítetek. Még annyit: a felsorolás ellen felhozható, hogy nélkülözi a pozitív kategóriákat, például a konstruktív hozzászólókat és segítőszándékú kommentelőket. Ennek oka, hogy én ezt tartom normálisnak, vagyis alapnak.

civilpolitika.blog.hu (Címlap: Forrás: webdesignerdepot.com)