„Nemzeti közmegegyezésről” hamukázott Balog embertelenügyi miniszter – s végtelenül jellemző módon valamiféle emlékművet vagy mi a sz*rt akarnak fölhúzni megint, mert közmegegyezés csak f*sza emlékműre épülhet, ugyi.

Gondolom, nemzetgazdaságilag kiemelt jelentőségűnek hazudják majd a Szabadság téri ocsmányságukhoz vagy a rohadt kerítésükhöz hasonlóan azt is… Nyilván leszen majd körülötte mise, esetleg ökumenikus szartartás – nemzeti egység vagy közmegegyezés vagy mi a túró másképp el sem képzelhető - írja a Gépnarancs. Ott állnak majd a maffia főemberei: szenteltvizet izzadnak, tömjént szellentenek – mindent belep az önkény pállott bűze…

S elmondják,  hogy egyik megszállás olyan, mint a másik, egyik önkényuralom, diktatúra olyan, mint a másik: nem „rivalizálnak”, nem számlálgatják, melyik követelt több áldozatot; a körülmények sem érdekesek. A halottak halottak, bárhogyan ölték is meg őket – a halálban egyformák. Mindenkinek van hozzátartozója; besorozott paraszt vagy tanár, munkaszolgálatos vagy deportált zsidó, tábori csendőr: mindegy, hogyan élt az ember – mindenkit sirat valaki…

Ezeréves keresztény államunk ártatlan volt, mint az izé… Ez a lényeg!

Az ájtatos hablaty megint a régóta ismert törekvést fejezi ki: a maffia önmagát az egész nemzet képviselőjének akarja elfogadtatni. Sőt: tulajdonképpen azonosítja magát a nemzettel. S e törekvésükhöz – no meg rablásaik zavartalan folytatásához – valami ideológiaszerűségre van szükségük: honnan vegyenek olyat, ha nem történelmünk eszmei szemétdombjáról?

Történelmünk – mondják – tragédiák végtelen sora, amelyet csodálatos hősiességgel tudtunk túlélni. Trianon, az ártatlan, keresztényi Gábriel-Hungária német megszállása; aztán a német megszállás után a legalább olyan borzasztó orosz megszállás – pedig mi csak ezeréves hazánkat és a keresztény Európát védtük a bolsevik hordától… 

Az áldozatok pedig áldozatok! Mindegy, mit tettek, mit nem tettek; mindegy, minek az áldozatai…

Minek „rivalizálni” – nem igaz?!

A majdani emlékmű nyilván igazi nemzeti egységet teremt majd: Balogon kívül beszédet mondhat ifj. Hegedűs, „a nemzet lelkésze” is. „Gárdisták” és békemenetesek állják majd körül  a nemzeti egységet jelképező alkotást, hátrább betyárok és ultrák vigyázzák a rendet. Napjaink folyamatos „emlékezésben” telnek: egyik hősi emlékműtől a másikig vonulhat az ország népe, és csodálkozhat, vezényszóra, hogy még létezik… 

És köszönetet mondhat Vezetőinek.

Nekem, kit sokadmagával a maffia régen kitagadott a nemzetből, s aki maga sem hajlandó az ő nemzetükkel közösséget vállalni, csak nagyon közönséges dolog jut eszembe: lófaszt nektek, nem nemzeti egységet, galambocskáim. 

gepnarancs.hu (Címlap: Forrás: gepnarancs.hu)