"Mindenki rettenetesen fáradt...káosz a köbön...nem tudjuk,hogy mi lesz holnap...emberhiàny,de brutàl módon...a kollégák félnek,rettegnek...egyre több beteg és egyre kevesebb nővér,aki megy,hajt,csinálja,mosolyog,bolondozik...ugyanis a legjobban a beteg retteg...nem elég,hogy fél,kiszolgáltatott helyzetben van...hozzátartozók nem tudnak bejönni...így a nővér leszalad,átveszi a hazait....nem,borítékot NEM fogad el...mindenki hálás...és a beteg nevet,mert négy órája kell nagyon pisilned...de nincs időd...valami mindig kell...ezért busmann táncot járva adod a terápiát...majd heroikus küzdelem után sikerélmény...a dokival lepacsiztok euforikus hangulatban...MEGCSINÁLTUK...majd újra eszedbe jut,hogy kb 7 órája nem pisiltél...de jön a dokumentàciò...váltás...haza...sosem jövök ide vissza érzés...miért csinálom én ezt?...barátok és család....és holnap újra mosolyogva kelsz fel...mert imádod,amit csinálsz...jó helyen vagy...hasznos vagy...a csapat tagja vagy...ők is a családod,kollégák és betegek egyaránt...egymás nélkül nem megy...és a mosolyod örök,mert gyógyít...kollégát -beteget egyaránt "

Ani Veresné
Facebook