Tizenegy ember, három generáció maradt fedél nélkül. Mit tesz ilyenkor a legtöbb egyszerű ember, akinek nincs biztosítása ilyen esetre? Megkeresi lakhelye első emberét, a polgármestert és segítséget kér.

Így tett a Gáspár család is. Reményük volt, hisz’ nem olyan régen egy másik család házába csapott villám, s akkor a polgármester gyorsan egy nagyobb összeget adott segélyként a helyreállítás költségeinek egy részére. Nem is gondolták, mi vár rájuk!

A polgármester támogatás helyett durván elutasította őket, sőt, még azon gyanújának is hangot adott, hogy a család szándékosan gyújtotta fel a házát. Igaz, erre sem a tűzoltók, sem más vizsgálat nem utalt. És valljuk be, nem igazán életszerű, hogy egy család, akinek nincs biztosítása, hosszú évek kemény munkájával, saját ízlésük szerint felépített, még újnak mondható otthonát csak úgy, passzióból, ráadásul épp karácsonykor tönkretegye, hogy az utcára kerülhessen.

Egy másik tűz Kerepesen
Forrás: helyihirek.hu

Gáspárék teljesen elkeseredve keresték meg a helyi Létminimum Alatt Élők Társaságának elnökét, hogy talán ő kitalál valamit, hogy ne kerüljenek utcára.

Oláh Józsefné elnök asszony egy aprócska, ám annál nagyobb szívű hölgy. Örökké sürög-forog, és azon munkálkodik, hogy a környék legelesettebbjeinek támogatást szerezzen. A történet nagyon felpaprikázta, ezért azon nyomban telefont ragadott és hívta a polgármestert. Megdöbbent attól a pökhendi és durva stílustól, ahogy a település első embere vele is beszélt. Persze, őt sem kell félteni! Válaszul beígérte a polgármesternek, hogy a kormányhivataltól kezdve, az összes fórumon bejelenti, feljelenti őt. Erre a „főember” nagy kegyesen kiutalt 200 ezer forint segélyt a családnak, hogy abból kerítsenek szállást maguknak. Bár első pillantásra ez nagy összegnek tűnik, de ugyan hol talál magának bármilyen fedelet ennyiért egy 11 tagú família, akinek – ráadásul – szinte mindene odaveszett?
A család most egy fészerben húzza meg magát.

Ennyi a történet. Manapság szinte már mindennaposnak tekinthető. A legtöbben a fejünket sem kapjuk föl rá. A dolog bukéját a polgármester személye adja, na meg a család származása.

A főember ugyanis nem más, mint Franka Tibor. Igen, az újságíró, publicista, műsorvezető. A MIÉP, majd a Jobbik támogatásával országgyűlési képviselőjelöltként is induló „politikus”. Az a Franka Tibor, akit nagy hazafiként is szoktak jobboldali körökben emlegetni, s aki ilyen mondatokkal vívja ki eme elismerést:
„… tudjuk, hogy a zsidó holokausztnak a fele sem igaz, tudjuk, hogy a cigány holokauszt felének a fele sem igaz, de ezt a kettőt jól össze lehet kapcsolni.”
Gáspárék viszont romák. Becsületes, tisztességes család. De Franka szemében ez lényegtelen, csak a származás számít.

Igaz, nem volt erre mindig ilyen finnyás, hisz’ szól néhány pletyka a településen arról, hogy a választások előtt bőven osztogatta a romáknak az ötezreseket a beígért voksokért.

Talán ez is lehet a magyarázata annak, hogy immár harmadik ciklusát tölti a polgármesteri székben. Másként ugyan hogy kerülhetne egy olyan település élére egy nem kevéssé rasszista nézeteket valló, mélymagyar hazafi, ahol a lakosság többsége a mai napig tót nemzetiségűnek vallja magát?

Gáspárékon azonban ez az eszmefuttatás nem segít. Ők csak segítséget szeretnének, és a sufniban szorongva, azon tanakodnak, vajon megérte-e az az 5000 forint, amit a szavazatukért kaptak?

gepnarancs.hu