Hogy ennek gyökere az alkalmatlanságában, vagy hajlandósága hiányában gyökerezik, nem tudjuk. Tény azonban, hogy a nyilvános beszélgetések lehetőségét is kerüli, mióta egy bosszantó baloldali politikus a hangzatos frázisokat félresöprő érvekkel feltörölte vele a stúdió padlóját.

Most, miután pártcsaládja istenesen helyre tette Orbánt, a miniszterelnök önérzete nyilvánvalóan sérült. Nem is csoda, hiszen immár tagadhatatlanul szembesülnie kellett azzal, hogy nemcsak az EP, de a Néppárt frakciója számára is igen komoly terhet jelent Orbán féket nem ismerő magatartása. Így érthető, ha sürgősen – a hazai pálya előnyét élvezve – újabb kinyilatkoztatást tett.

A zárt ülést követő sajtótájékoztatóján többek közt a következőt mondta:

„Magyarországnak senki nem szabhat feltételeket.”

Nagyon jellemző, hogy amikor Orbánt vonják felelősségre, ő rögtön Magyarország elleni sérelmekről kezd beszélni. Vajon mire lehet ebből következtetni? Első sorban arra vagyunk kénytelenek gondolni, hogy Orbán Viktor számára Magyarország egyetlen lakója Orbán Viktor maga.

Soros György is szóba került, és a miniszterelnök rögtön felvette a mesterdetektív szerepet.

„Próbált alávágni több helyütt is Magyarországnak, ennek a lenyomataival találkoztam, de ez egy ilyen sportág, van aki ártani akar, van akinek meg az a dolga, hogy megvédje az országot. Én igyekeztem ezt megtenni, úgy gondolom, sikerült is.”

Vajon milyen lenyomatot láthatott meg a magyar Sherlock Holmes? Erre valamiért ugyancsak nem tért ki.

Ettől eltekintve is komoly gondot jelent az, hogy a fenti kijelentés tükrében azok, akik elhagyták, és ezekben a percekben is folyamatosan hagyják el Magyarország területét egy jobb, élhetőbb élet reményében, nem támasztanak jogosan feltételeket hazájukkal szemben? Ők vajon árulók lettek? Köztük nem kevés diplomás és szakképzett munkaerő. Ezek az emberek hiába szabtak feltételt, nem jár több nekik munkájuk és képességeik tükrében?

Különösen érdekes ez arról értesülve, hogy az Orbánt immár nyíltan hazaárulónak nevező MSZP-s Ujhelyi István fenyegető leveleket kap kijelentéséért. Igaz, ehhez hasonló attitűd (és retorika) Ceaşescu Romániájában volt bevett gyakorlat. Pláne visszás ez az eset, ha azt vesszük, hogy a kormány hívei hazaárulással rágalmazzák előszeretettel az ellenzéket egységesen.

Ebből arra is következtethetünk, hogy a kormány előnyben részesíti a fenyegetőzést az érvekkel szemben. Nem is csoda, hiszen az érvek soha nem durva, drasztikus változás indikátorai, hatékonyságuk hosszútávon mérhető leginkább. És itt a kulcs, a kormánynak ugyanis egy kivétellel nincs hosszú távú célkitűzése. Hatalmon maradni bármi áron.

Mindezek tükrében érthető, ha a Néppárt is kénytelen volt belátni, hogy Orbán tárgyalóképtelenségére egyedül csak az ultimátumok jelenthetnek gyógyírt. Kár, hogy egyetlen ember (de idevehetjük az őt hatalmon tartó kiváltságosokat is) alkalmatlanságáért millióknak ugyanúgy fizetniük kell.