Szombaton a csepeli fideszes önkormányzat krumplit és almát osztott a rászorulóknak. Németh Szilárd, a kerület országgyűlési képviselője közösségi oldalán lelkendezik, kiemeli a gondoskodást, a tökéletes szervezést.

„Ma délelőtt, immár sokadik alkalommal, krumplit és almát osztott a csepeli önkormányzat a rászorulóknak. Köszönet illeti őket a gondoskodásért, a figyelmességért, a tökéletes szervezésért! “

Az oldalára feltett képek látványa minden jóérzésű embert elszomorít. A „végtelen” sorban több százan álltak az egykori munkáskerületben. Minden korosztály képviseltette magát, gyermekek, fiatalok, idősebbek várták az adományt, amely pár napra könnyebbséget jelenthet a számukra.(Halkan kérdezem: vajon a krumpli és az alma árát közpénzből finanszírozta az önkormányzat, netán a szociális segélyre tervezett összegből csípték le?)

A Fidesz alelnöke úgy látszik, elégedett a látottakkal. Egyetlen emberi szót nem volt képes megfogalmazni, valami biztatót üzenni a magyar embereknek. Naponta  fröcsköli tele a médiát, hogy a Fidesz megvédi az embereket, jönnek a menekültek, Soros összeesküvést sző hazánk ellen. Most erre telt tőle.

A sorban türelmesen állók valószínűleg az életükben nem láttak menekültet, Sorosról annyit tudhatnak, amennyit a kormányzati szennymédia rájuk zúdított. Nyomorukat nem a „migráncsoknak”, hanem Németh Szilárdnak és hasonszőrű cimboráinak, a Fidesznek köszönhetik.

A csaknem nyolc éves Orbán-uralom vesztesei a nyomorban, elesetten élők. Szegények minden korban és rendszerben voltak. Azonban a rendszerváltás óta még sohasem volt ennyi kiszolgáltatott, egyik napról a másikra vegetáló ember, mint napjainkban.

Ma  hazánkban több mint négymillió ember él a létminimum alatt, kilátástalan helyzetben, kiszolgáltatottan. Százezrek tengődnek emberhez méltatlan körülmények között. Megtapasztalhatták, hogy a Fidesz beváltotta választási ígéretét. Nem hagytak senkit az árokparton, páros lábbal, teljes erejükkel belerúgták őket a mély árokba. Kiút számukra nincs. Esélyük, hogy emberhez méltó körülmények között éljenek, nincs. Gyermekek tízezrei éheznek hétvégén, hiszen a családjukban talán még kenyérre sem futja mindig. Az óvónők, az általános iskolai pedagógusok sokat tudnának arról beszélni – ha mernének –, hogy hétfőn hány gyermek megy az intézménybe éhesen.

A sikertörténetnek beállított közmunkaprogram – amiről a múlt heti pártkongresszuson az „örökös miniszterelnök” ódákat zengett – nem egyéb, mint szemfényvesztés. Nevezhetnénk modern kori rabszolgamunkának is, hiszen a közmunkásnak sincs becsülete, értéke. Esélyük sincs arra, hogy visszataláljanak a munka világába – így mindent zokszó nélkül vállalnak.  Aki nem gazsulál, netán szólni mer valami nem tetszőt, azt könnyen kipenderítik még a közmunkából is. Oszt jó napot – hogy egy klasszikust idézzek.

A képek bármelyik magyar településen készülhettek volna. Szintén szombaton, a fővárosi hetedik kerületi szocialisták osztottak – nem közpénzből – meleg ételt több száz  éhezőnek. Debrecenben, minden hónap utolsó vasárnapján és a többnapos ünnepek idején osztanak ebédet a helyi szocik.

Az ingyenes ételosztásokon sokszor már órákkal a kezdés előtt tömött sorokban állnak az emberek. Megdöbbentő látni, a többgyermekes családokat, az egzisztenciájukat vesztő, egykor jobb napokat látott, kopottas öltözetű ötveneseket, a szomorú tekintetű kisnyugdíjasokat és talán a legvédtelenebbeket, az utcán élő felebarátainkat. Ők naponta, a saját bőrükön tapasztalják, hogy Orbán Magyarországán a nyomor jobban teljesít.

Egy gátlástalan úri bagázs tartja fogságban az országot. Érzéketlenek az emberi sorsok iránt, egy istent ismernek: a pénzt. Pontosabban kettőt: a pénzt és a még több lóvét. Van képe Németh (Rezsibiztos) Szilárdnak örvendezni a nyomorgók sora láttán, ahelyett, hogy szégyenében elbujdosna. Még nem késő…

(Az első két fotó Csepelen készült, a harmadik Budapest VII. kerületében, a negyedik Debrecenben.)

gepnarancs.hu