"Hú, de szar. Nem önmagában a film, hanem az egész mondandó, ami mögötte van. Ez az igazi, ’68-as, ótvaros, szemét, libsi világkép, ami bele van sűrítve…"

Az, ahogy Bayer lekezel olyan világnagyságokat, mint például Robert De Niro, vagy Peter Fonda, már nem is bosszantó, sokkal inkább kínos. Ahogy ez a kis magyar egér ül a közpénzből fűtött-hűtött stúdióban a fizetett közönség előtt és kerítésen belül fikázza az oroszlánokat, szánalmas.

Tudom, ezt az újabb Bayeriádát – a teljes undorkodás itt látható – se lehet fészkelődés nélkül végigülni, de mégis azt javaslom, nézzék végig, mert iskolapéldája annak, milyen az, amikor az élemedett korú firkász saját bevallása szerint is összecsap ifjú önmagával. Az pedig, hogy ez az ütközet Karinthy Találkozás egy fiatalemberrel című örökbecsűjének a nyomába se léphet, nem az olvasó és nem az előd hibája, csakis a kormányoldal megmondóemberének kikiáltott emberéjé, ott a kamerák előtt.

varosikurir.hu