Az Egy Morzsányi Szeretet Egyesület szeptember utolsó előtti szombatján ismét vendégségbe hívta Debrecenben, mindazokat a felebarátainkat, akiknek nem jutott hely az élet napos oldalán. A koronavírus járvány miatt mind több család kerül nehéz helyzetbe, nekik is segíteni próbáltunk, a magunk szerény lehetőségeivel.

Kértük, hogy az ételre várók maszkot hozzanak magukkal. Ügyeltünk arra, hogy a sorban állók között 1,5 méter távolság legyen. Helyszíni fogyasztás a járványra tekintettel nem volt, akik nem hoztak magukkal ételhordó edényt, az egyesület  biztosított. 

A koronavírus járvány miatt nagyon ügyeltünk a biztonságra. A többség megértette, mit és miért kérünk, voltak néhányan akiket szolidan figyelmeztetni kellett. 

Kellemes őszi napsütésben gyülekeztek a Morzsapartira a debreceni szegények. Többségük rendszeres vendégünk, de mindig vannak, akik először jönnek. A kezdés előtt jó egy órával már közel százan várták, hogy ételhez jussanak. A jó időben egyre nőtt a számuk, a Morzsaparti végére,becslésünk szerint 200 főt tudtunk megvendégelni. A menü igazán változatos volt: többféle leves,  rizses hús, babgulyás, rengeteg péksütemény, kenyér, dinnye várta azokat, akik hétvégén nem engedhetik meg maguknak, hogy főtt ételt egyenek. Vannak bizony, akik már annak is örülnek, ha száraz kenyér van a kopottas asztalukon. Sokan kenyéren és vízen élnek, mint ahogy arról Móricz Zsigmond írt, a harmincas évek Magyarországát bemutató  egyik publicisztikájában. 

A járvány miatt sokak számára bezárultak az ajtók, se munka, se ennivaló, a rezsit sem képesek fizetni, a szó szoros értelmében nyomorognak. Az éhezéstől jobban félnek, mint a járványtól, hiszen az éhség a mindennapjaik része. Segítségre - elmondásuk szerint - a civileken kívül nemigen számíthatnak, egyik napról a másikra tengődnek. Nem igazán értik, hogy a nincstelenek, a kisnyugdíjasok miért nem számíthatnak kormányzati támogatásra. Ők is magyar emberek - mondják, mégsem védi meg őket a saját kormányuk.

A Morzsapartin a korábban meghirdetett számítógép gyűjtési felhívásunkra érkezett gépeket kisorsoltuk, a jelen lévő iskoláskorú gyermekeknek. Volt öröm, boldogság, amikor a laptopokat a fiúk a kezükbe vették. Köszönjük Juditnak, hogy adományával segített abban, hogy "nyertes" családokban az online oktatás elemi feltételei a jövőben biztosítottak lesznek. Várjuk a további adományokat, hogy mind több család számára tudjuk könnyebbé tenni a tanulást. Terveink szerint októberben újabb gépeket sorsolunk ki. 

Ahhoz, hogy változatos ételekkel várhattuk a vendégeket többen járultak hozzá. Köszönjük Dórának és családjának a babgulyást; a DITI Pékség 2004 Kft-nek a kenyeret, péksüteményt; Souperior Levesezőnek a leveseket; Boldizsárnak a dinnyéket. Nagyon örülünk, hogy segítettek, támogattak bennünket abban, hogy 200 szegény ember - köztük nagyon sok gyermek- ezen a hétvégén nem éhesen fekszik le. Bízunk abban, hogy mind több debreceni honfitársunk szíve nyílik meg, és egyre nagyobb számban lesznek azok, akik segítik az egyesület munkáját. Hiszünk abban, hogy az emberi jóságra és szeretetre talán még soha nem volt olyan szükség szeretett hazánkban, mint napjainkban.

A legközelebbi Morzsapartira 2020. október 17.-én várjuk a nehéz sorsú debrecenieket. 

Sajnos bárki kerülhet olyan élethelyzetbe, hogy segítő kézre, egy jó szóra, emberi hangra lenne szüksége. Úgy hisszük, hogy a szeretet, a segíts felebarátodon örök emberi értéke, - egyben az emberség fokmérője -, ebben az időszakban  különösen fontos.

Úgy gondoljuk, hogy Teréz anya pontosan megfogalmazta, az emberi lét igazi értelmét:

"Életünk végén nem a diplomáink alapján leszünk elbírálva, vagy hogy mennyi pénzt szedtünk össze, vagy hogy milyen dolgokat valósítottunk meg. Hanem aszerint leszünk elbírálva, hogy: 'Éhes voltam és te megetettél, fáztam és te ruhát adtál, nem volt fedél a fejem fölött és te befogadtál.'"

Lipcsei Andrea
az egyesület vezetője