"Tiszta ágyat és tiszta asszonyt

Álmodik s vígan fölkacag,

Kicsit több bért, egy jó tál ételt,

Foltatlan ruhát, tisztességet

S emberibb szavakat."

/Részlet, Ady Endre: Álmodik a nyomor című verséből./ 

Sajnos a szegények napjainkban az éhezéstől jobban félnek, mint a járványtól. Ezen próbálunk a szerény eszközeinkkel egy picinykét segíteni. A járvány hatására még több család egzisztenciája került veszélybe, a drágulások miatt sok kisnyugdíjasnak, alacsony jövedelmű családnak van veszélyben a megélhetése.

Egyre többen kerülnek szinte kilátástalan élethelyzetbe itt Debrecenben is. A városban az utóbbi időben  több új Népkonyhát nyitottak, erre azonban  nem igazán lehet büszke a város vezetése. De hétvégén a szociális ellátás is szünetel, maradnak a civilek, akik saját emberségük szerint teszik, ami tőlük telik. 

A mai  ingyenes ételosztáson egy tál meleg ebéddel, friss kenyérrel, és sok-sok péksüteménnyel vártunk minden rászoruló honfitársunkat. Köszönjük minden támogatónk segítségét.

A menü, ahogyan azt korábban megszavazták a vendégeink, töltött káposzta volt. Erre az ételre a szegényeknek nem futja, így igazi ínyencséget tálaltunk fel a számukra. Tudják, hónap utolsó vasárnapján töltött káposzta lesz az ebédjük.

A mostani ételosztás kicsit más volt, mint az előzőek. Nem mehettünk el szó nélkül amellett, hogy Ukrajnában az orosz agresszió miatt dörögnek a fegyverek, emberek halnak meg egy felfoghatatlan hatalmi játszma ártatlan áldozataiként.. A résztvevők kifejezték szolidaritásukat az ukrán néppel, elítélték az orosz támadást. Megfogalmazták békevágyukat, követelték az esztelen öldöklés, vérontás azonnali befejezését. 

Néma csendben, lehajtott fejjel emlékeztünk a háború áldozatai emléke előtt.

A koronavírus járvány miatt ügyeltünk a biztonsági rendszabályokra. A sorban állók többsége maszkot viselt, a távolságot is igyekeztek betartani, és mielőtt megkapták az ebédet, mindenkinek fertőtlenítettük a kezét is. 

Ahogyan az utóbbi években mindig, most is a kisnyugdíjasok voltak többségben. Egykor az a mondás járta, hogy a csirke-farhát a nyugdíjasok étele. Ma bizony már sok kisnyugdíjas számára a farhát is elérhetetlen luxus, kicsinyke járandóságából erre már nem futja. 

Sokan elmondták, hogy ilyenkor hó végén már apró sem igen található a ládafiában, a bankszámlájukon pedig hiába keresik a milliókat, ami a KSH szerint ott "kellene", hogy legyen. Mit tehetnek: vagy a gyógyszereiket váltják ki,vagy esznek. Más lehetőségük nincs. Csak az evésen tudnak spórolni, új ruha, cipő  vásárlása  már régóta elérhetetlen álom a számukra. 

Most is sokan érkeztek kisgyermekekkel, szomorú látni a gyerekeket, akik pár éves korukra már megtanulták, hogy nincs. Talán hamarabb tudták ezt a szót, mint az "apa", vagy "anya". Mosolyuk még őszinte, mert számukra ez a "természetes", ebben nőnek fel. Számukra a legszebb ajándék, ha így hétvégén, mindennap meleg ételhez juthatnak. Tudjuk, ez bizony nem mindig sikerül. Milyen világ az, ahol nagyon sok gyermek éhesen fekszik le, ők bizony nem tudják, hogy hivatalosan már "megszűnt" a gyermekéhezés Magyarországon. 

A 150 adag étel gyorsan elfogyott, jutott mindenkinek ebéd, bőségesen felpakolva távozhattak vendégeink. 

Kis csapatunk a jövőben is, minden hónap utolsó vasárnapján várja mindazokat a felebarátainkat akik segítségre szorulnak. Sajnos csak ennyit tehetünk az élet igazságtalansága enyhítéséért. Itt a mi térségünkben is sok ezren várják a segítő kezet, az emberi szót, szeretnének emberhez méltó életet élni. Hívunk mindenkit, aki segíteni szeretne, két kézzel, vagy anyagi támogatással.

Legközelebb március 27. -én várjuk vendégségbe  a rossz anyagi körülmények között élő embertársainkat, nagy szeretettel. 

Megfontolandónak tartjuk mindannyiunk számára, Beer Miklós nyugalmazott váci megyéspüspök által mondottakat: "Érzékenyíteni kell a jóléti társadalmat! Meggyőződésem, hogy a magyar társadalom legégetőbb kérdése: meg tudjuk-e fogni végre a leszakadó rétegeket, képesek leszünk-e integrálni a nehéz sorsú embereket? Tudunk-e nekik perspektívát, jövőképet, reményt adni?"

Ebben közös a felelősségünk. Egy, a maihoz hasonló ételosztás csak csepp a tengerben. De sok kis csepp már csodákra is képes lehet. Hiszünk a szeretet és a jóság erejében! 

Tukoráné Kádár Ibolya

az egyesület vezetője