Heves megyében Hatvan határában a "Teknős-táblában" az útról nézve szorgos munka folyik. Csak mikor az akác rönkből készült sorompót átlépve, egyre beljebb haladva a földúton, akkor lehet észre venni, hogy a "jól felöltözött" madárijesztőket nézni embereknek. Szikár, nap barnította gazda jön elém jó öreg kerékpárján. Svába Ferenc nyugdíjasként mutatkozik be, aki korát meg hazudtolva már a hetedik ikszét tapossa. Egy napernyő alatt ülünk le, a rekkenő júliusi melegben. Felesége, Magda asszony is előkerül, aki az érést vette szemügyre a területen. Svába Ferenc szakmája műszerész, több mint 40 évet munkában eltöltött év után, a Magyar Állam Vasutaktól ment nyugdíjba. A dinnyekertészkedést több mint három évtizede kezdte a Hatvannal határos bérelt földeken, a családnak kereset kiegészítésként, meg hát a vérében volt a földművelés. Úgy tizenöt éve lett lehetősége, hogy saját földje-mintegy öt hektár- legyen a városhoz közeli "Teknős-táblában".

A terület alkalmas a dinnyetermesztésre, természetesen javítani kell mindig trágyázással. Sok lemondással jár a megművelése, melyben hű társa felesége Magda asszony, aki egykor a jó nevű "Marsó ABC" dolgozója volt és a fia is segít benne. A régi hagyományos módszerekhez tartja magát ma is. Nincs fólia, műtrágya, vegyszerek, meg miegymás. De van istálló trágya, "mechanikus gyomirtás", vagyis kapálás, a vizet, a napfényt meg az Úr adja. Ettől másabbak a dinnyéinek ízei, mint a többieknek. Igaz pár héttel később érnek, de nem avatkozik mesterségesen bele a fejlődésükbe. Míg a termés valóra válik, sok együtthatója van. Már télen neki kell kezdeni tápkockák készítéséhez, a magok ültetéséhez, majd ha levelet bontanak a palánták, a május első heteiben a trágyával dúsított fészkekbe, ültetik ki a földbe. Innentől kezdve a természetbe, az időjárásba és a Jó Istenben bízhatnak, hogy milyen lesz a termés. Igaz eddig kegyes volt mindig hozzájuk, csak elvétve akadt az idők során elemi csapás. Annál inkább más károkozók ellen nehéz védekezniük. A földön lévő kis lakókocsijukat mely, az eső meg, a meleg ellen védett, meg olykor a pihenést is szolgálta, nem rég darabokra szedtek ismeretlenek míg a piacon voltak és minden fém alkatrészt kiszereltek belőle. Érés idején megjelenek a környékbeli településekről azok az emberek, akik a zavarosba halászva, munka nélkül akarnak pénzt szerezni, mások munkájának gyümölcséből. Ilyenkor a szezon alatt, állandó jelenlét kell a területen, hogy elejét vegyék a lopásoknak. De védekezni kell a vadon élők ellen is. A szürke varjak, a hollók, a mezei nyulak, a fácánok, az őzek is kedvelik az édes, lédús csemegét. Ő ellenük még egyszerűbb, ezt szolgálják a dobozokkal felszerelt madárijesztők. A sárgadinnye már érik július közepétől, a görögdinnye rá egy hétre lesz piac képes. A szakaszos érésnek köszönhetően a szedési szezon augusztus végéig is eltarthat. Az ide termés jó közepesnek mondható, az íz és bel tartalma pedig kiváló. Ezért is veszi egy közeli felvásárló szívesen, lengyel és szlovák exportra, az itt termett dinnyéket. De jut még belőle a Turai nagybani piacra és természetesen a hatvani kereskedelmi egységekbe is. A kezdő árak a sárgánál 80 Ft/kg, a görögnél 80-100 Ft/kg jelenleg amit termelő kap, de mire többszörös áttételen a boltokba kerül, jóval többet fizet a vásárló. Az elkövetkezendő hetek után jóval kevesebbek lesznek az árak, a nagymennyiség megjelenése miatt, melynél még az időjárás is döntő tényező lehet.

A magas víztartalom, az ásványi anyagok jótékonyan hatnak az emberre is a nyári hónapokba -mondja a gazda.
Ez időszak alatt aki sokat eszik belőle, szinte átmossa a szervezetét, vérnyomáscsökkentő hatású, neki ilyenkor szinte elmúlnak a betegségei. Látni, hogy nem egyszerű termelőnek lenni, mely kemény munkát, lemondást, sok odafigyelést jelent és jártasságot a kereskedelemben. Hogy meddig csinálja még Svába Ferenc, ameddig bírja, hiszen ez élteti, a családja, a munka és a dinnyéi.