Rákellenes sárgabarackmag, fitneszedző feleség által megszerzett állami földterületek, saját panzióhoz vezető közút közpénzen és számos Velencei-tó parti biznisz – ezek kísérték L. Simon László író, költő, borász politikai pályafutását. Az ív néhány nappal ezelőtt tört meg, amikor egy sajtótájékoztatón jelentették be a menesztését az államtitkári posztról, miközben L. Simon éppmagyar őshonos fajtájú kutyák bronzszobrait avatta fel. A döntés pontos okairól csak találgatások vannak.

Magas pozícióból váratlanul ejtették L. Simon László kulturális örökségvédelemért és kiemelt kulturális beruházásokért felelős államtitkárt, legalábbis a politikus saját nyilatkozata szerint így történt a leváltása. Ami azért nem teljesen igaz: L. Simon gondolhatta ugyan, hogy a helye be van biztosítva, de voltak olyan intő jelek, mint például a Miniszterelnökséget vezető Lázár János miniszter korábbi felszólítása, hogy az államtitkár tegyen maga körül rendet.

Lázár barátjának lenni mostanában

Már az sem mindennapi, hogy a miniszter június 30-án, a szokásos Kormányinfó sajtótájékoztatóján jelentette be, hogy nem tart igényt a – Spéder Zoltán kiérdemesült bankoligarchához hasonlatosan – barátjaként aposztrofált L. Simon László munkájára a továbbiakban, mert elégedetlen az elért eredményekkel.

A Lázár János által elmondottakból ráadásul az tűnik ki, hogy Orbán Viktor miniszterelnököt hidegen hagyta a dolog, ugyanis a miniszter döntött, a kormányfő pedig elfogadta azt. A leváltás pontos okait nem tudni, arról csak találgatások jelentek meg a sajtóban.

Ha valóban a legmagasabb szinten engedték el a 44 éves L. Simon László kezét, akkor felmerülhet az a kérdés, hogy most ráolvassák-e esetleg azokat visszaélés-gyanúsnak tűnő ügyeket, amelyekkel kapcsolatba hozták a Fejér megyéből indult politikust. Aki egyébként a menesztését követően rögtön ígéretet tett a miniszterelnöknek arra, hogy a jövőben országgyűlési képviselőként is számíthat a munkájára.

A szépirodalomtól a kulturális államtitkárságig

L. Simon László, aki József Attila-díjas író és költő, kifejezettem avantgarde körökben volt népszerű – művei és rajongótábora nem kimondottam a népi-vonalas kánonba simulnak. 2010-ben lemondott a Magyar Írószövetség titkári címéről, amikor az egyik Fejér megyei választókerületből a Fidesz országgyűlési képviselője, majd nem sokkal később a párt frakcióvezető-helyettese lett.

A Fidesz története szempontjából kultikus régióban kulcsember: a Székesfehérvár központú megye Orbán (és Simicska) szocializációja szempontjából meghatározó, itt bányászkodik az idősebb Orbán, s itt vásárolja degeszre magát állami földekből a strómanoligarchia Mészáros Lőrinc.

2011-ben L. Simont megtették a Nemzeti Kulturális Alap Bizottságának elnökévé, 2012-ben kultúráért felelős államtitkári posztot kapott. Egy évvel később a Várbazár felújításáért, a Budai Várnegyed hosszú távú fejlesztési koncepciójának kidolgozásáért, és a fertődi Esterházy-kastélyrekonstrukciójával kapcsolatos állami feladatokért felelős kormánybiztossá nevezték ki.

Ez mindösszesen mintegy 36 milliárd forint és a teljes kultúrpolitika feletti teljhatalmat jelentette.

A politikus botrányai közül az első az volt, amikor a Nemzeti Élelmiszerlánc-biztonsági Hivatal eljárást indított amiatt, hogy az államtitkár érdekeltségébe tartozó Simon és Simon Kft.rákellenes hatásúként hirdetett sárgabarackmagot eladásra. Az ügy, amelynek nyilvánosságra kerülése után Lázár János úgymond a dolgai elrendezésére hívta fel L. Simon figyelmét.

Nem sokkal később a politikus felesége természetvédelmi területet szerzett meg a földárverésen. Az asszonynak egyébként eredeti szakmája szerint nem sok köze van a gazdálkodáshoz, mert fitneszedző. Majd nyilvánossá vált az útépítési ügy: miután nem tudták EU-s forrásból újjá varázsolni a család panziójához vezető közutat, azt magyar költségvetési forrásból végezték el.

L. Simon László a Velencei-tónál él családjával, és helyi gazdsági szerepvállalását mutatja, hogyfelesége cége üzlettársként kapcsolódik az Eventhotels Vagyonkezelő Zrt-hez, amely jelenleg a Velence Resort & Spa üzemeltetője.

A Velence Resort & Spa mellé L. Simon László Fejér megyei kormánybiztosként álmodott egy uszodát is, amelyet TAO-ból és EU-s forrásokból, illetve Velence hozzájárulásából terveztek megépíteni. Igen ám, de – mint az Átlátszó egy évvel ezelőtt megírta – a település képviselőtestülete egy hónapon belül kétszer gondolta meg magát a néhány éve becsődölt, és új üzemeltetőhöz került termálfürdőnek helyet adó panorámás, tóparti telek magánosítása ügyében.

A Korrupcióellenes Szövetség nevű új civil szervezet kiszúrta a visszásságot, és a megyei kormányhivatalhoz fordult az ügylettel kapcsolatban. Ezért vagy sem, de a velencei önkormányzat sietve visszavonta a döntését.

Velence Felcsút ellen?

A Magyar Idők egy tavaly szeptemberi cikkében vázolta fel az akkor még államtitkárnak azt az elképzelését, hogy „komoly fejlesztési lehetőséget és anyagi megtakarítást jelentene, ha a déli part mára egybeépült települései egyesülnének egy közel 20 ezres városban.”

Az összefogás fontosságát említette meg a helyi turizmus fejlesztése érdekében Velence polgármestere, Koszti András is a székesfehérvári Vörösmarty Rádióban idén május 8-án. A városvezető a hónap végén megtartott Orbán-napi bor ünnepen résztvevő borászatok között elsőként említette meg az L. Simon borászatot.

Az interjúban szóba került, hogy a rendezvény idejére megnyitják a Vörösmarty-pincét: a velencei képviselőtestület 2014. július 3-án tartott ülésén – a település honlapján található jegyzőkönyv szerint  – Oláhné Surányi Ágnes polgármester azt mondta, hogy megkereste őt L. Simon László a Vörösmarty-pince elővásárlási jogával kapcsolatban.

A pince műemlék, Vörösmarty Mihály több versét is itt írta. A Gros Ventres Kft. jelezte, hogy megvásárolnák a pincét akkori tulajdonosától, és hivatalos levélben az kérték az önkormányzattól, hogy mondjon le a műemléki épület esetében fennálló elővásárlási jogáról: „a maga részéről [L. Simon] örülne neki, ha a Vörösmarty-pince újra bekerülhetne a jellegének megfelelően a kulturális körforgásba.”

Az önkormányzat nem kívánt élni elővásárlási jogával, így a Gros Ventres 27 millió forintért megvásárolta a pincét. A fent idézett jegyzőkönyvből kiderül, hogy a vételárból 3 millió forintot foglalóként már a testület döntése előtt letett a kft.

A pince mégsem került vissza a kulturális körforgásba: a tulajdoni lap alapján 2014. júliusban megvásárolt országos védettségű műemléket 2015. áprilisában újra árulni kezdték.

A 2001-ben alapított Gros Ventres főtevékenysége az Opten cégadatbázis szerint társadalomtudományi, humán kutatás, fejlesztés. Jelenlegi tulajdonosa Molnár Attila, de a korábbi tagok között ott található Hornyák Tibor, L. Simon László korábbi kabinetfőnöke is.

Féltik a könyvtárat

A Vörösmarty Rádióban Velence első embere beszámolt arról a helyi fejlesztési tervről is, hogy uszodát, sportcsarnokot és futballpályát építenének. Elmondta, hogy a város megállapodást kötött a Testnevelési Egyetem (TE) Vízi Tanszékével, amiből Koszti András szerint a település profitálhat majd.

Velencei forrásaink szerint ez a projekt a Wenckheim kastélyban található könyvtárat is érintheti: történetesen a könyvtár közelében vannak a Velence Resort & Spa területei is, ezért nem logikátlan valamiféle közös hasznosításon gondolkodni a tulajdonosoknak.

A településen tartanak attól, hogy az új komplexumban a könyvtárnak végül nem maradna hely. A kastélyban korábban működő klubot és családsegítő szolgálatot legalábbis már kiköltöztették. Befektetői szemmel nézve ráadásul vonzó lehet a helyi futballklub több pályája is, amelyek szintén a könyvtár mellett találhatóak.

Forrásunk szerint a cél mindenesetre nem más, mint ingatlanok megszerzése után az építésekre és felújítható épületekre felvehető állami, valamint EU-s támogatások bezsebelése, L. Simon László közreműködésével.

Az elképzelés nem lenne precedens nélküli, a környéken fekvő kápolnásnyéki kastély felújítására úgy kapott meg 267 millió forint EU-támogatást a Velencei-tavi Kistérségért Alapítvány 2011-ben, hogy az Átlátszó birtokába került dokumentumok szerint kétszer is elutasították a pályázatot. Az épület korábban L. Simon László cégének tulajdonában volt.

Szerző: Csikász Brigitta / atlatszo.hu