Sumony községben valakik, két tucat nincstelen nevével visszaélve, adót csaltak.

Az őstermelői papírral rendelkező sumonyiakat egy olyan sertéstelepen szervezték be, amelynek gazdája egy sikeres fideszes vállalkozó. Akinek egyébként remek kapcsolatai vannak.

– Buta voltam. De hát, amikor az embernek már semmire se jut, nem nézi, honnan jön a pénz.

Kisfali Júlia kesereg ekképp. Az egykor bolti eladóként dolgozó, nyolc éve segélyből és közmunkából élő, 51 esztendős sumonyi asszony 2013-ban aláírt egy papírt – meg se nézte, mit –, és kapott a szignóért 25 ezer forintot. 2014-ben az adóhatóság arra figyelmeztette, hogy milliós adóhátraléka van.

Utólag mindenki elismeri, hogy óvatlanul bocsátották áruba a szignójukat
Sopronyi Gyula / Népszabadság

Akkor döbbent rá, hogy egy felvásárlási jegyet írt alá, amin az állt: gabonát adott el egy bt.-nek őstermelőként, nyolc és fél millió forintért. Kisfali Júlia az adóellenőröknek elmondta, hogy ő nem termelt, nem adott el semmit, csak aláírta a papírt. Az adóhivatal ennek ellenére elkezdte rajta behajtani a tartozást, 52 ezer forintos béréből levonnak 17 ezer forintot. Az asszony legalább tíz évig lemondhat kevéske jövedelme harmadáról.

Júlia férje, fia, lánya, menye és veje is aláírt 25-25 ezer forintért egy-egy felvásárlási jegyet, most tőlük is követeli a NAV az elmaradt adót. Velük együtt két tucat, évek óta álláshoz nem jutó sumonyi került hasonló helyzetbe. A félezer lelkes baranyai faluban az aktív korúak fele, 100 ember tartósan közmunkás, így könnyű volt találni nélkülözőt, aki aláírt. Beszéltem többükkel, és megtudtam, hogy kisbusszal vitték őket a hegyszentmártoni Fisch-Bau Bt. sertéstelepére, és ott írták alá a felvásárlási jegyet arról, hogy a cég 8-12 millióért gabonát vásárol tőlük. Az aláírók rendelkeztek őstermelői igazolvánnyal, de egyikük sem termelt semmit, hisz földjük, gépük, gyakorlatuk és pénzük sincs ehhez.

A terményeladást aláírók érezték, hogy ebből akár még baj is lehet. A 45 esztendős Orsós Ilona, aki korábban cipőüzemben és a vendéglátásban dolgozott, majd pécsi és komáromi elektronikai üzemekben kereste kenyerét, így beszél: – Ideges voltam, de aki elém tette a papírt, az is. Kérdeztem, hogy nem lesz ebből baj? Azt felelte, ne féljek, minden szabályos.

Miután az aláírók szembesültek a milliós adóhiánnyal, a szervező nyugtatgatta őket, hogy minden rendben lesz. Az érintettek többsége nem is fellebbezett, hagyta, hogy ráterheljék a tartozást.

A NAV pécsi bűnügyi igazgatóságát megkérdeztem: nem látják-e úgy, hogy a semmit sem termelő sumonyi őstermelők adótartozása mögött valójában szervezett adócsalás áll? Úgy tűnik, nem az őstermelők követték el a csalást, ők csupán – tudatlanul – a nevüket adták hozzá, ezért okirat-hamisítás miatt vonhatók felelősségre. Az adóhiányt sem rajtuk kellene keresni, hanem azokon, akik az ő őstermelői igazolványukat felhasználva megrövidítették az államot.

A Pintér-féle sertéstelepen fűzték be a sumonyiakat
Laufer László

A NAV ezt nem cáfolta, ám csak annyit mondtak, hogy a nyomozás folyik, és van már gyanúsított is. Később közleményt adnak ki az ügyben. A NAV arról sem beszélt, hogy miképp tudtak jövedelemhez jutni az őstermelők beszervezői. Információnk szerint – vélhetően – oly módon, hogy a felvásárlási jegyen szereplő, ám valójában nem létező termény után visszaigényelték az úgynevezett kompenzációs adót. Így hozzávetőleg 30 milliós kárt okozhattak.

Megkerestük a már említett Fisch-Bau Bt. tulajdonosát, Pintér Sándort, hogy tisztázzuk, pontosan mi történt. A 49 éves hegyszentmártoni férfi tehetős vállalkozó. Két agrárcége gabonatermeléssel, valamint sertés- és szarvasmarhatartással foglalkozik. Az elmúlt tíz évben e két gazdasági társaság folyamatosan fejlődött. A környéken elismerik Pintér teljesítményét, de sokan neheztelnek rá, mert errefelé ő az egyik legsikeresebb „versenyző” az állami bérföldpályázatokon.

Ezt a konkurencia azzal magyarázza, hogy Pintér fideszes, és jó barátja a térség kormánypárti parlamenti képviselőjének, Tiffán Zsolt villányi borásznak. Emiatt Pintér nem is tud veszíteni – hallom a vesztesektől. 2011-ben pályázat nélkül kapott meg 266 hektárt Szentlőrinc közelében, de azóta is számos településen nyert állami földet. De nemcsak földügyben teljesített jól: tavaly például az egyik újonnan alapított cége 625 millió forint támogatást nyert egy 534 kilowattos biogázerőműre, ami a sertéstelepének a trágyáját hasznosítja majd. A vállalkozó Meat and Drink Kft. nevű, üdítőital-gyártásra létrehozott, múlt és árbevétel nélküli cége 21 milliós támogatást kapott nyolc ember foglalkoztatására. Pintér felesége pedig két trafikot nyert.

Az előbbiek okán adódik a kérdés: miért volt szüksége a sikeres vállalkozónak az őstermelők beszervezésére? Pintér cégeinek éves árbevétele másfél milliárd forint, nyeresége 100-200 millió. Az őstermelőkkel kötött fiktívnek tűnő szerződés valakinek 30 millió forint körüli hasznot hozott. Kinek volt erre a törvénytelen jövedelemre szüksége? Erről faggattam Pintér Sándort. Ő válaszolt is kérdéseimre, aztán a cikket elolvasva letiltotta nyilatkozatát. Pintér egyébként tagadta, hogy köze lenne az őstermelők adóvisszaélést sejtető beszervezéséhez, szerinte egyik felvásárlója organizálta a nincsteleneket. Azt állította, hogy az ügyben őt nem gyanúsítják, a NAV tanúként hallgatta meg. Hogy miképp folyhatott ez az adókijátszó hadművelet az ő telepén és az ő jelenlétében, arról nem beszélt.

Pintér Sándor nem árulta el a szervező nevét, a sumonyiak azonban igen. Falubelijüket, Katona Istvánt nevezték meg. Telefonon elértem a férfit, s kérdezni próbáltam őt.

– Nem nyilatkozom – morogta, és kinyomta telefonját.

A sumonyiak nem állítják, hogy Pintér volt a beszervezés ötletadója, azt viszont igen, hogy Katonának azért volt hitele náluk, mert Pintér Sándor jól menő sertéstelepére vitte őket, s a felvásárló jegyre a telepen működő bt. pecsétjét ütötték. Az aláíráskor Pintér is ott volt. Pintért kedvelték a sumonyiak, mert a tavalyi falunapon egy disznót küldött ajándékba a községnek. Kétszázan laktak jól belőle.

nol.hu

{flike}