h i r d e t é s


Alkotmányos szájpeckek

Olvasási idő
10perc
Eddig olvastam

Alkotmányos szájpeckek

2018. április 19. - 16:49

 

Mire készül a kétharmad? - írja a 168ora.hu.

Forrás: MTI Fotó: Máthé Zoltán

 

Orbán Viktor, ahogy előre el is mondta, leszámolásra készül. Kétharmados többség birtokában ehhez kedvére módosíthatja akár az Alaptörvényt is. Így lehet vége a civil társadalomnak, nézhet a független vagy ellenzéki önkormányzatok körmére, veheti el a döntés jogát az ellene szavazó budapestiektől, leckéztetheti meg a gazdasági világ önállóskodó szereplőit.

„Másodszor szeretnék köszönetet mondani a sajtónak. Úgy érzem, hogy a sajtó mindvégig aktív és alakító részese volt a választási kampánynak, és segített abban, hogy minden üzenet eljusson a választópolgárokhoz.” Orbán Viktor ezt a mondatot a választás után két nappal tartott nemzetközi sajtótájékoztatóján mondta. A termet megtöltő újságírók közül azonban sokan úgy értelmezték mindezt, mint cinikus és gyilkos üzenetet. Nem véletlenül: két órával korábban már tudni lehetett, hogy megszűnik a Magyar Nemzet és a Lánchíd Rádió.

A sajtótájékoztató megszervezése sem volt mindennapos, csak az eseményt közvetlenül megelőzően jött az értesítés: délben „Orbán-sajttáj”. Aztán kiderült, az Indexnek például fogalma sincs erről, az sem biztos, hogy beengedik őket. Hívogatják a 168 Órát is értesítő Miniszterelnökséget, mire közlik velük, „majd ha hozzájuk érnek a listán”, ők is kapnak meghívást. Ez négy perccel a sajtótájékoztató kezdete előtt történik. Végül az Index a késő Orbán Viktorral együtt érkezik: az ajtó mellett áll az újságíró és az operatőr, nem maradt helyük máshol.

A Magyar Nemzet bezárására vonatkozó kérdést Orbán Viktor a szokott módon hessegeti el, szerinte a kormánynak ezzel nincsen dolga. A korábban erősen kormánypárti, az elmúlt három évben azonban élesen kormánykritikus lap üzletileg veszteséges volt, de vesztét aligha ez okozta. A 24.hu úgy tudja, Simicska Lajos tulajdonos másfél milliárdot kért Ungár Pétertől a Nemzetért. Az árat nem erősítette meg az LMP-s politikus, csak annyit árult el, hogy vinné a Heti Választ is. Más jelentkező (már) nincs, könnyen elképzelhető, hogy Simicska csak játszik Ungárral, ezért árazta felül a lapot. Hétfőn este Ungár arra a kérdésünkre, hogy már laptulajdonos-e, azt válaszolta: „Még nem.”

A Nemzet munkatársai szerint nincs sok remény a folytatásra. A tulajdonosnak egy forint vételár is bevételt jelentene, könnyen lehet azonban, hogy Simicskának nem csak szándéka, lehetősége sincs eladni a bezárt lapot. A Fidesz egykori gazdasági igazgatójának vállalkozásai egyébként sem számíthatnak sok jóra: médiabirodalma nem bírja ki az állami hirdetések hiányát és a növekvő, bármikor emelhető kiadásokat, a Közgépnek azért is pereskednie kellett, hogy elindulhasson közbeszerzéseken, földjeit csak drágán tarthatja meg, a plakátszerződések pedig nem élnek örökké.

A 2010-ben szerzett, majd ’14-ben megismételt kétharmad tevékenysége nyomán sejthető, mi vár a magyar nyilvánosságra az újabb kétharmad árnyékában, kiváltképp, miután a győztes választást követően Szájer József EP-képviselő az ellenzéki médiatúlsúlyra panaszkodott. Emlékeztetőül: 2010 decemberében fogadták el a majd 180 oldalas médiatörvényt, ami a növekvő kormányzati befolyást készítette elő, és olyan sajtókontrollt hozott létre, amely ellen minden, a törvényt megvizsgáló nemzetközi szervezet tiltakozott. Ekkor fogadták el, hogy a Nemzeti Média és Hírközlési Hatóság elnökét kilenc évre maga a miniszterelnök jelöli, az elnök pedig bármennyiszer újraválasztható. Ekkor született az a szabály is, amellyel a Médiatanácsot is megszállhatta a Fidesz, s azt saját embereivel feltöltve teljes ellenőrzése alá vonta a médiapiacot.

Jöhet az úthenger

A kétharmados felhatalmazással bizonyos, hogy a negyedik Orbán-kormány első intézkedéseinek egyike a Stop, Soros! törvénycsomag parlamenti elfogadtatása lesz. A jogszabállyal el tudják lehetetleníteni a hatalomnak nem tetsző civil szervezeteket, ami miatt számos uniós ország vezetője tiltakozott, és megsarcolnák a nekik juttatott külföldi támogatásokat. „A csoportos betelepítés” alkotmányos tilalma is napirendre kerülhet, hiszen miután a Fidesz–KDNP elbukta a 2016. októberi kvótaellenes népszavazást, afféle szépségtapaszként az Alaptörvény újabb módosítását helyezte kilátásba. Csakhogy addigra már nem volt meg az ehhez szükséges kétharmados többsége. Szóba kerülhet a terrorveszélyhelyzet bevezetése is. Ez rendeleti kormányzást tenne lehetővé (ennek során 60 napra felfüggeszthetnék a hatályos törvényeket), továbbá lehetőséget nyújtana az ellenzéki demonstrációk korlátozására és a sajtótermékek kormányzati irányítás alá vonására.

Újra szóba kerülhet a plakáttörvény is. Korábban többször is felmerült, hogy a Fidesz–KDNP kétharmaddal ismét hozzányúlna az önkormányzati rendszerhez, de az 5000 fő alatti települések képviselő-testületének megszüntetésére vonatkozó terveket Orbán Viktor cáfolta. Az viszont valószínű, hogy tovább centralizálódna a közigazgatás, Budapesten például megszűnne a kerületek önállósága, ahogyan a közvetlen főpolgármester-választás is. A Fidesz–KDNP közismerten elégedetlen a bíróságok független ítélkezési gyakorlatával, amit a háromezer fős bírói kar mihamarabbi cseréjével, illetve egzisztenciális megregulázásával érhet el – kétharmados többség birtokában akadálymentesen.

A Klubrádió így aztán pár hét múlva el sem kezdhette használni korábban elnyert frekvenciáját. A bíróság persze utóbb kimondta, hogy mindez törvénytelen volt, de a több évig tartó állóháború miatt csak ideiglenes frekvencián szólhatott az adás, a rádió nehéz anyagi helyzetbe került – hirdetői a bizonytalanságok és az állami nyomás miatt sorra mondták fel szerződéseiket –, a végén már a budapesti vételkörzet megmenekülését is kedvező fordulatként lehetett értékelni.

A médiatörvény az úgynevezett médiaalkotmánnyal rátelepedett az újságírói gyakorlatra is. A rágalmazás büntetőjogi kategóriává alakításán túl a Fidesz eleinte még azzal is próbálkozott, hogy felszámolja az újságírók legfontosabb eszközeinek egyikét, a forrásvédelmet – ezt végül az Alkotmánybíróság megakadályozta. De nem változtatott a sokasodó helyreigazítási perek joggyakorlatán vagy épp a közadatigénylés korlátozásán. Ma már csak arról lehet megtudni bármit is, amiről hagyják.

Továbbá azt, amit mindenkivel közölni akarnak. Már 2010-ben elkezdték átszervezni a közmédia működését. Megszületett az MTVA, ahová átkerült szinte minden: a munkaerő jelentős része, a közmédia közvagyona, a műsorgyártás az MTV-től, a Magyar Rádiótól és a Duna TV-től. A közmédiás vezetőket a Médiatanács és a kuratórium jelöli, s az így kinevezett, a kormányhoz közel álló emberek irányítása alatt a korábban sokszor elfogultsággal vádolt, ám hitelét sosem vesztett közszolgálati médiumokban alig egy év alatt mindennapossá váltak a hírhamisítások, a médiamanipulációk. Új csatornákat indítottak, részben emiatt az állami hírgyár költségvetési kerete megsokszorozódott – ma évi 80 milliárd forintot költünk rá.

Az állami média minden törvényi hátteret megkapott ahhoz, hogy elérésben monopolizálja a vidéket, ahol még mindig döntően a televízió a hírforrás. Közben az Antenna Hungária állami kézbe került, aminek jelentősége akkor derült ki, amikor Andy Vajna filmügyi kormánybiztosé lett a TV2 Média Csoport. Ez a bulvárcsatorna és az MTVA számtalan új csatornája közösen szorította ki például az Euronews nemzetközi hírcsatornát is a műsorszórók kínálatából. A TV2 megvétele azért is érdekes, mert a tranzakciót a kormánybiztos állami hitelekből finanszírozta, ezeket pedig az állami reklámbevételből törleszti. Közben a kormány évi mintegy ötmilliárdos pluszbevételt is teremtett a csatornának a műsorterjesztőktől szedett, korábban tiltott díjból.

Már a megelőző kétharmadok idején megtámadták az RTL Magyarországot. A reklámadót kifejezetten ellenük találták ki. E szektorális különadó ugyanis – a már megfizetett terheken túl – ettől a csatornától 50 százalékot vont volna el, ráadásul nem a nyereségből, hanem a bevételből. A csatornacsalád híradója válaszul bekeményített, komoly közönségbefolyásoló erővé vált. Amíg tehát az RTL országosan fogható, addig fenyegetést jelent a kormány számára. Számos hír szólt arról, hogy miként kebelezné be a csatornát a régi-új miniszterelnök, ha 2018-ban szert tenne az újabb kétharmadra. Szert tett.

Eközben az önmagát fenntartani évtizedek óta képtelen média nemcsak állami szabályozókkal, hanem költségvetési pénzzel is rángatható. Látványossá lett az állami hirdetési befolyás, miután a 2015. február 6., azaz a G-nap után a Hír TV és a Class FM, valamint a Magyar Nemzet elkezdett a kormánynak kevéssé tetsző témákról is beszámolni. Megvonták tőlük az állami reklámpénzeket, Simicska Orbán ellen fordította az egykori barát által létrehozott rendszert. A kormánytagok elkezdték bojkottálni a Hír TV-t, a Class FM lejáró frekvenciaszerződését a Médiatanács nem hosszabbította meg. 2016-ban megszűnt a Metropol című ingyenes napilap, ami ugyancsak Simicskához kötődött, és éveken át rengeteg állami hirdetést nyelt el. Nemcsak a forrásait vonták meg, de a terjesztését is korlátozták, a lap pedig bezárt, mivel így már nem versenyezhetett a miniszterelnök nem hivatalos tanácsadójának, Habony Árpádnak az érdekeltségei közé tartozó Modern Media Group termékével, a Lokállal.

Ellenőrizetlenül és megmagyarázhatatlanul kezdtek folyni a reklámbevételek a Ripost.hu-hoz és a 888.hu-hoz, illetve a kormányhoz közel álló személyek által bekebelezett Napi Gazdasághoz, ami Magyar Időkre változtatta a nevét. Urbán Ágnes, a Mérték Médiaelemző Műhely szakértője írta friss elemzésében: „Ebben az országban a közéleti szegmensben az a cég tud nyereséget termelni és növekedni, amelyik a kormányzati propagandát szolgálja, a többiek csak a fennmaradásukért küzdenek. Aztán sikerül, ameddig sikerül.”

Az online médiát sem hagyta érintetlenül a kormány. Az Origótól kirúgták Sáling Gergő főszerkesztőt nem sokkal az után, hogy Lázár János gyanús utazásairól közöltek cikksorozatot. Az Origó ekkor még a Magyar Telekom tulajdonában volt. A cég egy országos mobil-frekvenciatenderrel vált zsarolhatóvá. Nem sokkal később a Telekom meg is vált az Origótól, a jegybanki pénzekkel és állami hitellel is kitömött New Wave Media pedig 4,2 milliárd forintért kebelezte be a médiavállalatot. Az Origó szakmai jelene minősíthetetlen, ami fölértékelte az Indexet és a 24.hu-t. A függetlenként megmaradt, nagy látogatottságú portálokat mindenki félti, senki sem szeretné, ha a Miniszterelnökség „elérne a listán” az Indexig. Igaz, az Index bedarálása valószínűleg olyan gyújtópont lenne, amely a netadóhoz hasonló közfelháborodást válthatna ki.

Fideszes méltóságok

Az Országos Bírósági Hivatal elnöke: a 2011-es bírósági reform során az OBH elnöke Handó Tünde munkaügyi bíró, a Fidesz-alapító és jelenleg is a pártban politizáló Szájer József felesége lett, aki egy személyben felelős a bírói szervezetben vezető szerepet betöltők kinevezéséért. Handónak 2020-ban jár le a megbízatása. Az Alaptörvény értelmében nem választható újra.

A Kúria elnöke: Darák Péter jelenlegi főbírónak is lejár 2020-ban a mandátuma. A Kúria elnökének személyére a köztársasági elnök tesz javaslatot, megbízatása kilenc évre szól majd.

A legfőbb ügyész: Polt Péter megbízása 2019-ben jár le, de újraválasztható, akár kilenc évre is.

Az Alkotmánybíróság tagjai: a tizenöt tagú testület bírái közül Stumpf Istvánnak 2019-ben, további öt bírónak pedig 2020-ban jár le a (még) kilencéves megbízása. A Fidesz–KDNP 12 évre adhat megbízást másoknak.

Az alapvető jogok biztosa: Székely László megbízatása hat évre szól, 2019 szeptemberében lejár. Egyszer újraválasztható, de úgy hírlik, nála „elkötelezettebb” személyben gondolkodnak.

A köztársasági elnök: Áder Jánost 2017 márciusában választották újra államfőnek. Most a ciklus legvégén, 2022 tavaszán lesz esedékes a tisztség betöltése. Sokan úgy hiszik, Orbán Viktor államfőként tervezi tovább a politikai karrierjét.

Ezt a vélekedést ugyanakkor árnyalja, hogy 2016. október 8-án Orbán Viktor már bezáratta a Népszabadságot – komoly következmény nélkül. Egy szombat reggel a Mediaworks Kiadó – amely azóta Mészáros Lőrinc vállalata – felfüggesztette az egyik legnagyobb ellenzéki napilapot. A Népszabadság persze ugyanúgy veszített olvasókat, ahogy a Magyar Nemzet, ahogyan valamennyi nyomtatott lap. Hírhatásuk azonban, főként utolsó hónapjaikban, felértékelődött. Egy darabig Rogán Antal és Matolcsy György sem alhatott jól, ahogyan a Nemzet munkatársainak köszönhetően az elmúlt hetekben Kósa Lajosnak és Semjén Zsoltnak is akadhattak álmatlan éjszakái.

Most már az újságírók megfékezése is napirenden van. A tervek szerint ugyanis legkésőbb 2019 tavaszáig létrejönne egy olyan újságírói kamara Szöllősi Györgynek, a Nemzeti Sport főszerkesztőjének bábáskodásával, amely számos kötelezettséget is előírhatna az újságíróknak és a laptulajdonosoknak. Nem lenne kötelező belépni ugyan, de várhatóan csak olyan kiadó nevezhetné magát országos médiumnak, amely tagja a kamarának, elfogadja a szervezet etikai és szakmai előírásait, valamint vállalja, hogy csak kamarai tag újságírókat alkalmaz. Ez jogkorlátozást, terjesztési és információhoz jutási problémákat okozhatna. 

168ora.hu


 

h i r d e t é s

betöltés..