Fontos dolgokról hallgatott a miniszterelnök, arra kell gondolnunk, hogy szelektíven működött a memóriája, mert azt mégsem írhatjuk róla egy ünnepnapon, hogy hazudott.

Kezdjük azzal a gyakran emlegetett valótlansággal, hogy 2006-ban békés tüntetőkre támadt a rendőrség, Voltak persze rendőri túlkapások, ami megengedhetetlen egy demokráciában, de a 2006-os „októberi sajnálatos események” nem a rendőri lovasrohammal és a vízágyúkkal kezdődtek. Mindez válasz volt, ha úgy tetszik, következmény. Viperákat és gumibotokat emlegetett Orbán a mai ünnepen, ám nem beszélt azokról a felheccelt hordákról, amelyek tagjai gyújtogattak a utcán, rendőrökre támadtak és megfélemlítették a békés járókelőket.

2006 októberében a demokratikus államrend megdöntésére irányuló kísérlet zajlott. Erről sem beszélt a miniszterelnök a nemzeti ünnepen, mint ahogy arról is mélyen hallgatott, hogy a rendőrség vezetői több alkalommal is kérték a Fideszt, hogy ne az Astoriánál tartsa a megemlékezést, mert tőlük néhányszáz méternyire egy szélsőséges tömeg tart „megemlékezést” és a két csoport találkozása beláthatatlan következményekkel járhat. Ez volt az akkori rendőri vezetés kérése. Majdhogynem könyörögtek Orbánnak és a Fidesznek, hogy ne kockáztassák az emberek biztonságát és testi épségét, térjenek jobb belátásra.

Orbán arról is elfelejtett beszélni, hogy ha már ennyire hajthatatlan volt, miért hagyta magára az övéit az Astoriánál, miért távozott mikrobusszal a helyszínről, és az is érdekes lehet sokak számára, hogy hol töltötte az ezt követő órákat.

Megint bebizonyosodott, amit eddig is tudtunk: lehet sokszor és hangosan harsogni egy hazugságot, ám az ettől legfeljebb hihetővé válik, igazsággá soha.

Föld S. Péter / Hírklikk