Ideje új kalandoknak,

Semmi nem történik újra

(Európa Kiadó)

A Közös Ország Mozgalom október 23-ára összellenzéki tüntetést szervezett (mínusz Jobbik). A rendezvény elsősorban a nyolc párt által aláírt választási törvény-módosítás melletti kiállásról szólt volna, igazi értelme azonban az volt, hogy közös fotó készüljön az ellenzéki pártok vezetőiről, amint az összefogást követelő civilek kórusát hallgatják a felhevült közönség ütemes tapsa közepette.

Gulyás Márton nem véletlenül színházi ember: jó érzékkel konstruálta meg azt a dramaturgiai keretet, mely a rendezvény sikere esetén további nyomást gyakorol az ellenzéki pártokra, és mintegy mellesleg, őt magát is az összefogás egyik katalizátoraként pozicionálja. A politikai realitás azonban nem kedvez az efféle színházi konstrukcióknak.

A politikai realitás ugyanis az, hogy az ellenzéki pártoknak sem kedvük, sem érdekük olyan megállapodást kötni, mely saját identitásukat sérti. Pontosabban azért nincs kedvük hozzá, mert nem érdekük.

Forrás: nepszava.hu

Az úgynevezett összefogásnak csak akkor lenne értelme, ha győzelemmel kecsegtetne 2018-ban. Ám az ellenzék, úgy tűnik, már tavaly eldöntötte, hogy ezt a Fideszt nem lehet legyőzni 2018-ban. 2016 nyara óta egyetlen ellenzéki politikus volt, aki komolyan gondolta, hogy összefogással a Fidesz verhető: Botka László, őt azonban haladéktalanul kinyírták pártján belül (MSZP) és kívül (DK). Botka projektje nem csak a baráti sortűz miatt halt el, de Gulyás Márton tüntetése szempontjából ennek kevés jelentősége van.

Az október 23-i összellenzéki tüntetés meghiúsulásának oka az, hogy annak semmilyen realitása nem volt a szó pártpolitikai értelmében. A poszt-Botka ellenzék nem akar összefogni, legfeljebb közös fényképeken demonstrálni, hogy másnap blogokon és Facebook posztokon folytassa mindenki háborúját mindenki ellen.

(Kitérő: a koordinált jelöltállítás az ellenzék mai állapotában legjobb esetben is arra lesz elegendő, hogy a 2014-ben elnyert 10 egyéni mandátumnál többet szerezzenek, optimális esetben megakadályozva a Fidesz újabb kétharmadát, de távolról sem veszélyeztetve Orbán sorozatban harmadik győzelmét.

Az elmúlt évek ellenzéki megnyilatkozásait figyelve nem valószínűsíthető olyan együttműködés, amely nem csak a jelenleg is meglévő ellenzéki tábort mozgósítja, hanem képes a kormányváltó hajlamú szavazók megszólítására is. Így tehát amikor ellenzéki politikusok a 106 (!) választókerületben való együttműködésről beszélnek, valójában saját frakciójuk méretének optimalizálásáról szólnak.)

Elsőre senki, így a Momentum sem mondott nemet Gulyásnak – ellenben az összes többi párt részvételéhez kötötte saját megjelenését. De aztán nem is kellett túl sokáig várni. A rendezvény előtt bő tíz nappal az LMP bejelentette, hogy „sok gondolkodás” után úgy döntött, nem vesz részt az eseményen, mert az „már nem ennek (a választási törvény megváltoztatása – K.A.) a jegyében történik, pedig lehetne az is a célja akár, hogy reményt adjon az embereknek.

Helyette valószínűleg együttműködési technikákról, összefogásokról (kiemelés tőlem – K.A.) lenne szó az ott megjelenő ellenzéki pártokkal kapcsolatban, és Hadházy szerint ennél azért fontosabb ünnep az október 23.”

Ezek után gyorsan kiszállt a Momentum és az Együtt is, majd Gulyás Márton lemondta a pártok részvételét, de a tüntetést megtartja. Színházi emberként tudnia kell, hogy a khoros nem működhet önmagában, csak a főszereplők mellett. Ha nincsenek szereplők, nincs dráma sem – így a kórus funkcióját veszti. Hogy ezek után miért tart mégis rendezvényt október 23-án, meglehetősen rejtélyes.

Az LMP döntésén érdemes egy csöppet elgondolkodni. A Botka lemondása utáni baloldali zűrzavar egyik haszonélvezője a Jobbik és a DK mellett éppen az LMP lehetne, ehhez azonban meg kellene szólítania a baloldali szavazókat, ahogyan azt sietve megtette Vona Gábor és Gyurcsány Ferenc is. Ehhez azonban több kell, mint az „összefogások” trükkjének felismerése és merev hárítása.

Felállt az elnökségFotó: Németh Dániel Forrás: magyarnarancs.hu

Szél Bernadett személyében az egyetlen valós támogatottságot élvező miniszterelnök-jelölt léphetett volna színpadra a nyolc párt szónokai között. Bizony, a néppárti ambíciók azzal járnak, hogy néha ki kell lépni a meleg akolból és elmenni azok közé, akiket meg akarunk nyerni magunknak. Ehhez persze bátorság kell, meg kockázatvállalás és nem utolsósorban a hátország szilárd támogatása.

Ez utóbbi minden bizonnyal hiányzott. A párt elitje és tagsága úgy tűnik, továbbra sem kíván kibújni Schiffer András köpönyegéből. A nemrégiben lezajlott 39.(!!!) pártkongresszus minden szólama ellenére is úgy tűnik, az LMP nem nyitott az innovációra, ha az zavart okozhat a bázisdemokratikus erőben. Az alapító visszavonult, de szelleme továbbra is eleven. Amíg ez így marad, a néppárti ambíció kemény diónak bizonyulhat.

Szerző: Keszthelyi András/magyarnarancs.hu