A fékek és ellensúlyok rendszerét fölszámoló önkény – nyilván kényszerből – a bíróságokat valamelyest megkímélte. 

A nagy rendszerek önállóságából ennyi maradt meg mára. De most mintha összehangolt támadást indítottak volna a bírói függetlenség maradéka ellen.

Nem olyan régen Lázár közölte, hogy nem „vállalja” a rá vonatkozó bírósági döntést: bármit mond is az, ő bizony nem fogja a nyilvánosságot tájékoztatni államérdekből titkos utazásairól, költekezéseiről…

Emlékezetes az is, hogy maga a Kedves Keresztapa többször bírált ítéleteket; volt, hogy egy ítéletet a parlamentben szólva, egyenesen arcátlanságnak minősített.

Miután magát a bírói szervezetet jókor átalakították, hatásos szakmai érdekvédelemre a megtámadottak aligha számíthatnak. Legalábbis erre enged következtetni, hogy a budapesti főügyész minapi, minősíthetetlen hangú kirohanását nem utasította vissza az OBH részéről senki. Önmagában is fölháborító, hogy egy ügyész úgy beszéljen a bíróságról, ahogy Ibolya tette – de a legfőbb ügyész nem gondolta, hogy intézkednie kellene. Pedig Ibolya jogilag teljesen értelmezhetetlen, nyilvánvalóan hazug állításával – a bíróság a Biszku-ügyben magát a forradalmat kérdőjelezte meg – durva politikai nyomást próbált gyakorolni.

És akkor ma megint az a Lázár, akitől nem szabadulsz: lépni nem tudsz tőle, mindenhol beléd ütközik… (És akkor vannak újságírók, akik elmennek a hetenkénti, sajtótájékoztatónak becézett elképesztő szófosását meghallgatni – micsoda értelmetlen és a közre nézve káros mazochizmus..!) 

Szóval Lázár szerint a Kúria „vállalhatatlan döntést hozott”. 

Hát akkor töprengjünk kicsit: mi a lószart kell Lázárnak ebből a bírósági ítéletből „vállalnia”? Még egyszer: annak a Lázárnak, aki a rá vonatkozó esetleges jogerős döntésről is előre bejelentette, hogy „nem vállalja”..? 

Igazából persze arról van szó, hogy a végrehajtó hatalomnak nem volna szabad konkrét ügyben az igazságszolgáltatásról még véleményt nyilvánítani se – nemhogy ilyen sunyin hangulatkeltő, megbélyegzőnek szánt módon minősíteni a bírói döntést. 

Azt a döntést, amely kétségtelenül iránymutató szándékkal – helyesen! – nem alkalmazta a tényleges életfogytiglan büntetését, hanem azt mondta: legkorábban 40 év múlva vizsgálható, fennállnak-e a szabadon bocsátás föltételei..? 

Bár nem kell azt hinnünk, hogy az önkény minden egyes gazembersége előre végiggondolt terv szerint történik, de azt sem vélhetjük, hogy egy irányba mutató megnyilvánulások merőben véletlenek volnának. 

Rászánta magát a „kormány” a bíróságok teljes bedarálására? Kétségtelen, valamit tennie kell a hatalomnak: vagy fölhagy a politikai koncepció gyanúját keltő, a bíróságok előtt bukásra ítélt eljárásokkal, vádemelésekkel, vagy az arcátlan bíróságokkal csinál valamit… 

gepnarancs.hu (Címlap: Forrás: bszervezo.5mp.eu)