Nemrég beesett a postaládámba annak a DK-s belső pártszavazásnak az eredménye – pontosabban az azt rögzítő határozat –, melyet kedden már az Index is citált.

A dokumentum legfontosabb pontjai:

1. A Demokratikus Koalíció 2015. február 9. és 14. között elnökválasztó pártszavazást tartott.

2. Eddig is a DK volt az egyetlen párt, ahol nem küldöttek szűk köre választhatta meg az elnököt, hanem kongresszuson a teljes tagság. A DK tavaly úgy döntött, hogy a jövőben a párt elnökét valamennyi tag részvételével tartandó pártszavazáson kell megválasztani.

3. A mostani pártszavazáson a tagok elektronikus úton vagy személyesen szavazhattak.

4. A szavazáson 2315 párttag vett részt, közülük 1424 fő elektronikusan, 891 fő személyesen szavazott. A szavazatok megoszlása a következő: érvényes 2310, érvénytelen 5. Az érvényes voksok megoszlása a következő: Gyurcsány Ferencre szavazott 2303 fő, ellene 7 fő.

Világos a képlet. Csak egy dolgot nem értek. A DK 2012 áprilisában azt állította, a párt taglétszáma átlépte az ötezer főt. Aztán 2014 nyarán arról szólt a fáma, hogy Gyurcsányék már a tízezres álomhatárt is elérték. Ide a rozsdás bökőt, ha most kérdeznék a DK-t a hivatalos taglétszámról, már 12 ezerről beszélnének. És nyilván azt is elmondanák, hogy ennek a nagyon fiatal pártnak csupa lelkes, aktív tagja van; olyanok, akik rögtön mozdulnak, ha mozdulni kell.

Jó, de akkor hová tűnt 8-10 ezer párttag? Lehetséges, hogy egy ekkora tömeg nem akar részt venni a demokrácia legnagyobb ünnepén, az ELNÖKVÁLASZTÓ PÁRTSZAVAZÁSON? Ha már ez sem érdekes egy párttagnak, akkor mitől jön lázba? Vagy arról van szó, hogy létezik nettó párttagszám, illetve bruttó párttagszám, és befele mindig az előbbivel dolgoznak, kifelé pedig az utóbbival?

valasz.hu