Immár jóval meghaladta a négymilliót Magyarországon a munkát végzők száma, a munkanélküliségi ráta az egyik legjobb az EU-ban, a ciklus végére elérjük a teljes foglalkoztatottságot - így szól a kormányzati sikerpropaganda.

A valóság sajnos ezzel köszönő viszonyban sincs.

Bármennyire is úgy tűnik, nem az Orbán Viktor vezette kormány volt az Magyarországon, amely meghonosította, majd - elsősorban a globális válság okozta munkanélküliség miatt - fokozni kezdte a közmunkában foglalkoztatottak számát. Kétségtelen, hogy 2009-2010 körül, amikor bővülni kezdett a közmunkaprogramok köre, "csupán" 60 ezer embert foglalkoztattak így, ám azóta a Fidesz-kormányok ezt a számot majdnem megnégyszerezték. Éppen a közmunkás-létszám emelkedése miatt nem könnyű megállapítani, hogy hogyan is alakulnak a munkapiaci folyamatok valójában az elsődleges munkaerőpiacon.

Ha mindössze a kormány propagandáját látszólag alátámasztó, a Központi Statisztikai Hivatal által szállított foglalkoztatási adatokat nézzük, akkor kijelenthető: mindössze két év Orbán-kormányzásra volt ahhoz szükség, hogy a munkaerőpiac kiheverje a globális válságot. Ez azonban korántsem így történt, amennyiben lehámozzuk a statisztikákról a közfoglalkoztatás torzító hatását. 

Mint arról korábban lapunk is beszámolt: ha nem az önbevalláson alapuló foglalkoztatási statisztikát nézzük, hanem a cégek kötelező adatszolgáltatását összegző alkalmazotti létszámot, azt láthatjuk: a 2009-es sokk után követezett a 2012-es miniválság. Az ország 1,9 százalékos GDP-zuhanást tudatott maga mögött - márpedig zsugorodó gazdaság mellett aligha emelkedik a valóban dolgozók létszáma. Közfoglalkoztatás nélkül számolva valójában nem is emelkedett. A 2008-as válság szintjét idén év elején sikerült végül elérni a tényleges munkaerőpiacon.

A portfolio.hu elemzésében azt olvashatjuk: a válság előtt, 2009 első negyedévében a munkanélküliségi ráta 9,8 százalékot mutatott a KSH közlése szerint. Most, hat évvel később ugyanez a mutató 7,8 százalékos munkanélküliséget mutat Magyarországon. Mivel a munkanélküliségi mutató egy viszonyszám, azt is fontos látnunk, hogyan változott a számláló (munkanélküliek száma) és a nevező (gazdaságilag aktívak száma) is.

2009 eleje óta például számottevően emelkedett a gazdaságilag aktív népesség létszáma (mintegy 330 ezer fővel bővült), aminek több oka is van. Az egyik jelentős tényező a jóléti ellátórendszer átalakítása, kezdve a rokkantnyugdíjra való jogosultság szabályainak nagyfokú szigorításával, de a munkanélküli és egyéb szociális ellátásokra jogosultak körét is meghatározó mértékben leszűkítette a kormány. Mindeközben pedig a "segély helyett munka" jegyében jött az egységes közfoglalkoztatás. Sok, a passzív ellátásokra való jogosultak köréből kiesett embernek a közmunka jelenti az egyetlen jövedelemszerzési lehetőséget, ráadásul egyes támogatásoknál is munkavégzéshez kötik a jogosultságot, ami sokaknál valójában a közmunka előírását jelenti. Statisztikai szempontból pedig jelentős a különbség, mert míg a passzív ellátásból élő személy nem keres munkát (gazdaságilag inaktív), addig a közmunkás hivatalosan álláskereső (vagy legalábbis annak kellene lennie), ráadásul úgy, hogy mindeközben a közmunka miatt a foglalkoztatottak számát növeli.

Hogy mennyire torzítja tehát a kormány tudatosan a foglalkoztatási rátát, mi sem bizonyítja jobban: a gazdasági tárca saját számításai szerint 2014 utolsó negyedévében a közfoglalkoztatást nem számítva a munkanélküliségi ráta valamivel 9 százalék felett állt.

sztarklikk.hu (Címlap: Forrás: sztarklikk.hu)