Debrecenből elszármazott ismerősöm ide hozta kirándulni az osztályát. – És mit fogtok megnézni? – kérdeztem tőle.

A Nagytemplomot, a Református Kollégiumot, meg amit akarnak. Hirtelen elgondolkodtam rajta: mit akarhatnak (vagy tudnak) még e kettőn kívül megnézni gimnazisták a csudálatos Debrecenben

- írja a Vagy.hu.

Interjút készített a Dehír Széles Diána fideszes alpolgármester asszonnyal. Kár, hogy már az után jelent meg, miután az ismerősömet faggattam a kirándulás programjáról: elmondhattam volna neki, mi minden van itt, és miért jó ez a hely. Merthogy a beszélgetést olvasva az a benyomásom támadt, hogy Debrecen tényleg jó hely, élni is jó itt, ide utazni is jó, meg mindenhogyan, teljesen nagyon jó.

Igaz, Széles „suhanójárású” Diána sem tudott unikumot mondani, sőt virágnyelven, de elismerte, hogy az angol fogfájós betegek ideáramlása (Kósa Lajos pozitív víziója és a londoni járat bevezetése ellenére) elmaradt, s a brit turisták is inkább célozzák meg Budapestet, mint Debrecent.

A nagyon pozitív újságírói kérdésekre („Mire a legbüszkébb Debrecenben? Ha vendége érkezik, hova viszi el feltétlenül?”) az alpolgármesternő azt mondta: a Nagyerdőre feltétlenül, mert az igazi kuriózum. (Hahh!) Azt is mondta, sok külföldi vendége ámult el azon, hogy a város szívében egy ilyen csodaszép parkkal büszkélkedhetünk, „egyszerűen imádták!”. Ha kisgyerekes ismerőse jön, akkor kiviszi az Ötholdas Pagonyba, ahol – legalábbis amikor én jártam oda a gyerekeimmel – soha nem volt működő vécé. (Hátha már van, és akkor nem kell a bokor alá ugyebár….) És szintén nem hagyják ki az Aquaticumot sem, mert azt minden gyerek szereti. Azt nem tette hozzá, hogy egy családi csobbanást 10 ezer alatt nem lehet megúszni, de persze ez az ő köreiben nyilván nem probléma.

Ha olyan vendége érkezik, akit „érdekel a gasztronómia”, akkor debreceni párost kóstoltat vele. Arról nem szólt, mi a helyzet a helyi húsipar sokszor beígért felélesztésével… Ha fiatal vendége jön, szórakozni viszi, mert már van hova.

Vezetőtársai között
Fotó: Laczkó Kornél

Hangulatosnak tartja az egyetemet és környékét (az is, de kábé fél óra alatt kipipálható), és szerinte „igazi turisztikai látványosság” a stadion. Hát, nem mondom, biztosan szemet gyönyörködtető belül az a szép, fűvilágító lámpákkal növesztett, ződ gyep, de vajon be lehet oda menni egy kiránduló osztálynak? Vagy egy nem alpolgármesteri vendégnek? És egy sima turistának? Vagy csak kívülről szabad gyönyörködni? Újabb fél óra, aztán mehet mindenki, ahova akar.

Arra a – már-már igazi – újságírói kérdésre, hogy „Elég vonzó ahhoz Debrecen, hogy akár több napot el lehessen tölteni itt?”, Széles Diána barokkos körmondattal válaszolva ugyan, de végül is kijelentette, nem. (Ebben legalább egyetértünk.) Hiszen, fejtegette a nyilvánvalót, „belföldön már számos városnak épült szép főtere, sok helyen van termálvíz, wellnes szolgáltatás, ezért nekünk olyan újdonságokkal, unikális látnivalókkal, szolgáltatásokkal kell előállnunk, amire felkapják a fejüket a turisták”.

Az előző polgármesterrel az előző közgyűlésben
Fotó: Laczkó Kornél

Szerinte egyébként is „meg kell különböztetni azt, hogy a vendég látogatóba érkezik valakihez, vagy turistaként, mert ez egyáltalán nem ugyanaz” – akármit is jelentsen ez. Nem mindegy, hogy hivatásos idegenvezető, tanár, rokon vagy egy régi ismerős akarja megmutatni a „top 10”-et, ahogy az alpolgármester asszony fogalmazott?

A Széles-féle debreceni top 10, ami csak 8:

• Nagytemplom
• Református Kollégium
• Nagyerdő
• Debreceni Egyetem
• Ötholdas Pagony
• Aquaticum
• Nagyerdei Stadion
• szórakozóhelyek

Azt is pedzegette ez a szemtelen riporter, vajon mi kell ahhoz, hogy „a debreceniek azt érezzék: ez egy olyan város, ahol érdemes élni”.

Széles Diána szerint az első a család és a munkahely biztonsága. „Aztán a komfortérzet, hogy legyen rendezett a lakókörnyezet, jó a közlekedés, az egészségügyi ellátás, az oktatás”. Majd később tovább fokozta: „én bárhol járok belföldön, mindig azt tapasztalom, amire nekem szükségem lehet, azt itthon, Debrecenben megtalálom. Debrecenben tényleg minden megvan. (…) Itt minden adott egy olyan életvitelhez, amiben jól érezhetik magukat a debreceniek.”

Arról nem beszélt, milyen gyakran megy ki tömegközlekedéssel a Biczó István-kertbe, lehetőleg esőben vagy az után. Arról sem, hogy Hajdú-Bihar megye az álláskeresők listáján az ötödik helyen áll, de reménykedjünk, hogy Debrecenben ennél jobb a helyzet. (Azt mindenesetre tudjuk, hogy az önkormányzat és egyes cégei még nyugdíj után is szeretnek gondoskodni bizonyos embereiről.)

Az sem derült ki a beszélgetésből, mikor ült végig egy szakrendelést a kórházban, mennyit fizet a parkolásért, ha a klinikára megy, szokott-e aszfaltozatlan úton biciklizni, hallott-e egyáltalán az iskolák gondjairól. Ő aztán szereti ezt a várost, s szerinte Debrecenben tényleg minden megvan.

Hát sokak szerint pedig nincs.

vagy.hu (Címlap: Széles Diána - Fotó: Laczkó Kornél)