A kormány hónapokkal ezelőtt elővezetett egy gyűlöletkeltő célú plakátkampányt és konzultációt olyan bevándorlókkal szemben, akik akkor már elindultak a Közel-Keletről, de még nem érkeztek meg a magyar határhoz.

A hazai társadalom első élménye az egész helyzetről az volt, hogy egyáltalán nincsenek is bevándorlók, van viszont egy aljas, embertelen kormány, amelyik förtelmes stílusban félemlíti meg és hergeli a lakosságot. Még kormánypárti politikusok és jobboldalhoz közel álló értelmiségiek is undorral fordultak el a Gucci-frakció uszító marketingkampányától. Ez az akció is csak egy újabb hazug blöffnek tűnt, amilyen Gyurcsányék elszámoltatása vagy a minőségi televíziózás ígérete volt - olvasható a Magyar Nemzet Online hírportálon.

A baloldal úgy érezte, kihúzták a lottószelvényét: itt az újabb internetadó, és az ez elleni népi dühnek ezúttal az élére is állnak. Logikusnak tűnt számukra a kormánypárti uszítással szemben egy naiv, humanista álláspontot elfoglalni. A könyvtárak mélyéről előkerültek az evangéliumokból származó idézetek, a Che Guevara-pólókat és Hugo Boss-öltönyöket Jézus-kitűzőkre és rózsafüzérekre cserélték, a pofátlanabbja még sarut is húzott. A kerítésből vasfüggöny lett, a munkanap végén pedig elégedetten veregették egymás vállát a balos politikusok: győztek, eltiporták a kormányzati kommunikációt.

Aztán megérkeztek a bevándorlók tömegei. Minden megváltozott. Magyarország és az Európai Unió egyaránt súlyos válságba került, amire hirtelen nem voltak, és természetesen továbbra sincsenek könnyű megoldások. A balliberális ellenzék és sajtó ennek ellenére a mai napig úgy viselkedik, mintha egy plakátkampány vagy Orbán morális megítélése volna a menekültválság tétje. Habony és Finkelstein által falnak vezetett katatón szerencsétlenek állnak a fal tövében, megmászni vagy megkerülni nem tudják, megfordulni nem mernek.

A probléma alapvetően játékelméleti jellegű: a baloldal akkora tétet – energiát, figyelmet és időt – tett már fel a „humanizmus vagy fasizmus?” dilemmájára, hogy képtelen eldobni a kezében lévő értéktelen lapokat és új leosztást kérni. Ezzel pedig lassan már nem csak a partit kockáztatja, de a taxipénzt is. Ha így megy tovább, egy szál gatyában sétálhat haza.

A fent vázolt problémáról a balliberális politikai és véleményelit tudomást venni sem hajlandó. Életösztönének belső hangjait hörgéssel és fasisztázással nyomja el. Észrevehetné pedig, hogy sokan vagyunk ebben az országban, akik sem a kormány inhumánus, sem az ellenzék öngyilkos álláspontját nem tudjuk elfogadni. Sokan vagyunk, akik számára ugyanolyan fontos az emberség, mint Európa biztonsága vagy a nyugati civilizáció értékei. Sokan gondoljuk úgy, hogy közös felelősségünk gondoskodni a menekültekről, számukra békés és emberhez méltó körülményeket biztosítani – de nem Európában, hanem a szülőföldjükön.

A baloldal nem acélból, hanem kirekesztésből és gyűlöletből kovácsol kerítéseket, pedig ha bepillantana ebbe a gettóba, láthatná, hogy nem a Fidesz vagy a Jobbik ül benne, hanem Kertész Imre és Konrád György, továbbá olyan európai polgárok százezrei, akik többé nem hajlandók kizárólag az alapján véleményt alkotni, hogy éppen mit nem gondol Orbán Viktor.

mno.hu (Címlap: Fotó: stop.hu)