Írjuk ezúttal Döbrögink javára, hogy külsőségeiben legalább hasonlított a nép egyszerű gyermekére. Nem viselt propellert az álla alatt.

Döbrögink és udvartartása ezúttal a káprázatosan kivilágított főbejáraton hatolt be az Operaházba. Nem úgy mint négy esztendeje, amikor a tákolmánya miatt több ezres tüntető tömeg vette körül az épületet, és nemmzetthünk jelessey a cég hátsó fertályán, a "művészbejárón" keresztül voltak kénytelenek ki-be settenkedni! De hát az régen volt, azóta Magyarország jobban teljesít!-úgyhogy megvan a nagy és szent társadalmi béke!

Aminek jegyében bálozott tegnap este az Operában aki valamit is számít a NER-csúcsán.

A Vezér oda is csapódott rögvest Colleen Bell amerikai nagykövethez, és annak társaságában szenvedte végig Plácido Domingo kornyikálását. (Biztosan jobban érezte volna magát Nemcsák Károllyal egy banda kíséretében, fehérvári huszározás közben! De hát ez az alkalom nem a felhőtlen mulatozásról, hanem a "magyar" burzsoázia diszkrét összeröffenetéről szólt.)

Merthogy a Nemmzetth Legkrémje kavargott ám ott tegnap este. Éles szemek felfedezték ottan Ragály Tonyó propagandaminisztert is. Miután megrémisztette a politikai ellenmaffiákat valamiféle népszavazás lehetőséhével, puccba vágta magát és oldalkocsiját-oszt irány az Opera. (Ő bizony föl volt légcsavarozva!) De emelte az est fényét például Kovács Ákos énekes, Vajna Tímea, Lakatos Márk stylist, és még a fene tudja ki mindenki a NER-csúcsközeli rétegéből.

Joggal hiányolhatunk viszont a pomádéról egyéb "szürke jelesseket"! Lőrinc barátot, Habonyárpit, a kötélbarát Garancsit sem látták ott,-meg még jónéhány csúcsragadozó is hiányzott a díszes társaságból. Lehet hogy ők most valami egyszerűbb kis vadászlakban okádnak egymás nyakába. Mondván: nem való nekik az ilyen visszafogott úri bálozgatás!

Arra a látványra azért befizettünk volna, amint Döbrögink lejt egyet-kettőt. De ilyen foto őróla még nem készült. Ő csak idegesíteni szokta a népeket, nem pedig röhögtetni!

Ő csorda számra tartja gyülevész
Szolgáit! éppenséggel mintha minden
Hajszála egy őrzőt kívánna; sok
Meránit, olykor azt hinné az ember,
Hogy tán akasztani viszik, úgy körül
Van véve a léhűtőktől, s mi egy
Rossz csőszt alig tudunk heten fogadni.

Ő táncmulatságokat ád szüntelen,
Úgy, mintha mindég vagy lakodalma, vagy
Keresztelője volna: és nekünk
Szívünk dobog, ha egy csaplárlegény az
Utcán előnkbe bukkanik, mivelhogy
A tartozás mindjárt eszünkbe jut.
A jó merániak legszebb lovon
Ficánkolódnak – tegnap egy kesej,
Ma szürke, holnap egy fakó: – nekünk
Feleség- és porontyainkat kell befogni,
Ha veszni éhen nem kívánkozunk

Ők játszanak, zabálnak szüntelen,
Úgy, mintha mindenik tagocska bennek
Egy-egy gyomorral volna áldva: nékünk
Kéményeinkről elpusztulnak a
Gólyák, mivel magunk emésztjük el
A hulladékot is. Szép földeinkből
Vadászni berkeket csinálnak, a-
Hová nekünk belépni nem szabad.
S ha egy beteg feleség, vagy egy szegény
Himlős gyerek megkívánván, lesújtunk
Egy rossz galambfiat, tüstént kikötnek,
És aki száz meg százezert rabol,
Bírája lészen annak, akit a
Szükség garast rabolni kényszerített.

balrad.com