Tudjuk, nem pótolhatjuk a családi melegséget, és nem is oldhatjuk meg a nyomort, a kilátástalanságot, de hisszük, amit XVI. Benedek pápa mondott:

"Az Egyház és a társadalom kincsei a szegények. A testvéreink ők is. Egy társadalom emberiességnek legfőbb mércéje az, hogy hogyan bánik a szegénnyel, az időssel, a beteggel, a gyöngével."

A meleg ételre várók között most is a kisnyugdíjasok voltak a többségben, zömük már rendszeres vendégünk. Panaszkodtak, hogy mivel decemberben korábban kapták a nyugdíjukat, a januári késedelmes utalás lehetetlen helyzetbe hozta őket. A pesti urak könnyen beszélnek-mondta egyikük, ők nem havi 93 ezer forintból élnek, lehet, egy napra jut nekik ennyi fizetés. Fel sem tudják fogni a tévében nyilatkozó nagyemberek, milyen is  kisnyugdíjasnak lenni, - tette hozzá egy másik társa. Az árak emelkednek, a 2,7 százalék az annyit jelent, hogy pár kiló kenyérrel többet vehetünk, mondta dühösen egy harmadik társuk. Jöjjön ide egyszer el Orbán Viktor, akkor megtudná, mit is jelent ma szegénynek lenni - panaszkodott egy hajléktalan. Hozzátette, úgy érzi, hogy kivert kutyaként bánik vele a kormány, fél leülni a városban egy padra is, mert már több társát igazoltatták a rendőrök. Higgye el uram, nem öröm ez számomra - mondta, de mit tehetnék? Senki sem segít rajtunk, bűnözőnek állítanak be minket. Én is magyar ember vagyok, engem miért nem véd meg Viktor - kérdezte egyik sorstársa. 

Többen jöttek a város környéki kertségekből is. Ők is ontották ránk a panaszaikat. Arra nincs pénzünk, hogy tűzrevalót vegyünk, miránk miért nem gondol a kormány-mondta  egy feldúlt, több gyermekkel érkező asszony. Itt a nagy hideg, tavaly a választások előtt ígérték, hogy kapunk tűzifa támogatást, hol a pénz - kérdezte. Akkor jók vagyunk, ha a szavazatunk kell, egyébként fagyjunk meg? Majd hozzátette,  hallja, hogy több stadion füvét fűtik, arra van pénz, a csórók 12 ezer forintos támogatására pedig nincs. Nem júliusban van szükségünk tűzifára, hanem most, amikor nagyon hideg van-tette hozzá, a többiek egyetértő bólogatása mellett. Kósa Lajos még egyszer sem osztott ételt nekünk, de a képviselőnket Tasó Lászlót sem érdekli a sorsunk, megvannak uram ők, mint a befőtt-mondta egy elkeseredett férfi. Miért nem szólalnak fel ott a tornyos házban az érdekünkben, nem azért veszik fel azt a rengeteg pénzt, hogy segítsenek a nyomorunkon, legalább egy keveset - zúdította ránk minden keservét egy középkorú férfi. 

Az ételosztás költségeit saját magunk fedezzük, ki, ki tehetsége szerint járul hozzá a költségekhez. Vannak, akik a munkájukat adják immár nyolcadik éve, vannak, akik pár ezer forinttal hozzá is járulnak a költségekhez.

A mai ételosztást - nagy örömünkre  - -pék süteményekkel, segítette két albán pékség. Hálásan köszönjük a debreceni Future Verona Kft-nek és a miskolci Toti Pékségnek a felajánlásukat. Adományuk jó helyre került, hiszen egyre több a szegény ember, mind többen állnak itt Debrecenben is a sorban ebédre várva. Ma is a nagy hideg ellenére, már a kezdés előtt egy órával közel ötvenen várták, hogy ételt kapjanak. A menü - -közkívánatra - töltött káposzta volt, ahogy arról, korábban a sorban állók szavaztak.

Az ételosztáson, a nagy hideg ellenére, több mint 150 fő vett részt. A két pékségnek köszönhetően, a meleg ebéd mellett, mindenki különböző finomságokat is kapott, jutott ennivaló vacsorára is. A sorban állók többsége nem akarta elhinni, hogy ilyen gazdagon felpakolva mehet haza. Nem győztek hálálkodni a pékségeknek, igazi felebaráti szeretetről tettek tanúbizonyságot a vállalkozások vezetői.

Tukoráné Kádár Ibolya
az egyesület elnöke