A világjárvány emberi, gazdasági hatásai ma még felmérhetetlenek. A veszély nem múlt el, még nem tudjuk mi vár ránk.

Egyben biztosak vagyunk, - vagy inkább hisszük -, a járvány után talán jobb emberek leszünk mindannyian. Talán erősebb lesz a szolidaritás, a társadalom tehetősebb tagjai is felelősséget éreznek a nélkülözőkért.

Ma még ez messze nincs így: az egyesület is kizárólag a kispénzű emberektől kapott pár ezer forintokból működik. Nagyon hálásak vagyunk mindenkinek az adományáért, emberségből jelesre vizsgáznak azok az alacsony keresetűek, akik úgy érzik "muszáj" segíteniük. Nélkülük gondban lennénk. 

Az elmúlt másfél évben még több lett a nélkülöző, talaját vesztett ember. Számukra az élet mindennapos küzdelmet jelent a fennmaradásért. Ezen próbálunk a magunk szerény eszközeivel egy „cseppet” segíteni.

A járvány hatására még több család egzisztenciája került veszélybe, a drágulások miatt sok kisnyugdíjasnak, alacsony jövedelmű családnak van veszélyben a megélhetése. A debreceniek közül sokan tudják, ránk számíthatnak.  

A Morzsaparti csapat, a veszélyhelyzet alatt is segített a "védenceinek". Az elmúlt hónapokban is heti két alkalommal vittünk péksüteményt, kenyeret, közel 100 debreceninek. Köszönjük a DITI  Pékségnek és a Lipóti Pékségnek a rendszeres adományaikat. 

Mindig vannak újabb "védenceink", így mind több ételre van szükségünk. 

Az Egy Morzsányi Szeretet Egyesület hosszú időn újra, augusztus utolsó előtti szombatján ismét vendégségbe hívja mindazokat a  debrecenieket,  akiknek nem jutott hely az élet napos oldalán. 

A járvány miatt a szabadtéri ételosztásaink szüneteltek, így nem tudtuk, vajon mennyien jönnek ki a Petőfi térre. Sajnos az ételért érkezők száma, minden előzetes várakozásunkat felülmúlta. 

  A "hivatalos" kezdés előtt egy háromnegyed órával már közel százan álltak a Petőfi tér fái között, és várták, hogy a gazdag választékból válogassanak, megtöltsék dobozaikat, szatraikat.  Az "parti"  étlapján kétféle főétel, kenyér, péksütemény, dinnye, joghurt szerepelt.

A tanév kezdetére tekintettel, tanszerekkel is vártuk a gyerekeket. Kisorsoltunk három asztali számítógépet, rollereket, és játékokat is. Az egyik kis családtól mikor megkérdeztük, hogy van - e tombola jegyük, kicsit szégyenkezve mondta az édesanya, "nincs nekünk arra pénzünk". Mikor megtudták, hogy a Morzsapartin minden ingyenes, fülig érő mosollyal jöttek a tomboláért. Látni kellett volna az örömüket, mikor kiderült, a szerencse nekik kedvezett, egy számítógépet ők vihettek haza. 

Sokan  mondták, most voltak először, hálásak, mert így a családnak a hosszú hétvégén nem kell nélkülöznie. Úgy éreztük, mintha Gyermeknap lenne. 
Legalább 50 gyermek jött szüleivel a Morzsapartira, ennél szomorúbb látványt nem nagyon tudunk elképzelni. Úgy hisszük, mindannyiunk felelőssége, hogy Magyarországon, a 21. században egyetlen éhező gyermek sem legyen. Ne legyen olyan magyar gyermek, aki éhesen fekszik le. 

 Annak ellenére, hogy a vártnál jóval többen jöttek, senki sem engedtünk haza üres kézzel. Köszönjük az eddigi felajánlásokat, adományokat, hálásak vagyunk mindenért, amit kaptunk. Sőt még repetát is tudtunk adni, egy debreceni család jóvoltából, akik 30 adag tarhonyás húst hoztak a Morzsapartira. 

Úgy látjuk azonban, hogy a társadalom elesettjeinek a segélykiáltását csak kevesen hallják meg, a szolidaritás, a felebaráti szeretet kiveszőfélben van. Megdöbbentő, mikor azzal találkozunk, hogy a "csóringerek" - nek minek adunk, megérdemlik a sorsukat. Mondják ezt azok a tehetős, jómódú emberek, akik nem is tudják elképzelni, mit jelent az éhezés, milyen érzés a gyerekeknek az mondani: nincs. Egyetlen gyermek sem tehet arról, milyen családba születik.

A debreceni Morzsaparti csapat legközelebb --ha a járvány engedi--szeptember 18.-án  hívja ismét  vendégségbe a cívis városban élő nehéz sorsú embereket. Kérünk minden jóérzésű honfitársunkat támogassa, segítse munkánkat. 

Sajnos bárki kerülhet olyan élethelyzetbe, hogy segítő kézre, egy jó szóra, emberi hangra lenne szüksége. Úgy hisszük, hogy a szeretet, a segíts felebarátodon örök emberi értéke, - egyben az emberség fokmérője -, napjainkban különösen fontos.

Úgy gondoljuk, hogy Teréz anya pontosan megfogalmazta, az emberi lét igazi értelmét:
„Életünk végén nem a diplomáink alapján leszünk elbírálva, vagy hogy mennyi pénzt szedtünk össze, vagy hogy milyen dolgokat valósítottunk meg. Hanem aszerint leszünk elbírálva, hogy: „Éhes voltam és te megetettél, fáztam és te ruhát adtál, nem volt fedél a fejem fölött és te befogadtál.”

Lipcsei Andrea
az egyesület vezetője