"A jogtalanság a szegénység perverz gyökere. A szegények kiáltása minden nappal erősödik, mégis minden nappal kevésbé hallatszik."
/Ferenc pápa/   

A Kéretlen Figyelem Debreceni Nők Közéleti Egyesülete a hónap utolsó vasárnapján - ahogy kilencedik éve teszi -, Debrecenben, a Petőfi térre ismét vendégségbe hívta, a városban élő szegényeket, a közmunkából tengődő családokat, a magukra maradt kisnyugdíjasokat, a fedél nélkül élő felebarátainkat. 

Vártunk mindenkit, aki számára segítséget jelent az ingyenes ebéd. Kértük, akinek a közelében rászoruló, nehéz sorsú embertársunk él, tájékoztassa arról, hogy a debreceni civilek megvendégelik őket.  Az ingyenes ételosztáson egy tál meleg ebéddel, friss kenyérrel vártunk minden rászoruló honfitársunkat.
A menü, ahogyan azt korábban megszavazták a vendégeink, töltöttkáposzta volt. Erre az ételre a szegényeknek nem futja, így igazi ínyencséget tálaltunk fel a számukra. 

A koronavírus járvány miatt ügyeltünk a biztonsági rendszabályokra. A sorban állók mindegyike maszkot viselt, a távolságot is igyekeztek betartani, és mielőtt megkapták az ebédet, mindenkinek fertőtlenítettük a kezét. 

Sokan már a kezdés előtt másfél órával ott álltak a tér fái alatt. Fél tizenegyre már legalább százan nézték, hogy a kis ételosztó csapat előkészül az osztásra. Az ételosztás végére becslésünk szerint jóval több, mint 150 főt vendégeltünk meg. Sokan jöttek kisgyerekekkel, illetve vittek ételt otthon maradt hozzátartozóiknak is. Így a pontos számot csak becsülni tudjuk. De úgy gondoljuk, ha egyetlen emberen segíteni tudunk, akkor már megérte. 

A korábbi ételosztásainkhoz hasonlóan  megdöbbentő volt, hogy egyre több  kisnyugdíjas házas érkezett. Kicsit félénken, szégyenlősen, egymás kezét fogva. Kettőjük nyugdíja sem futja arra, hogy így hó végén meleg ételhez jussanak. Egykor az a mondás járta, hogy a csirkefarhát a nyugdíjasok étele. Ma bizony már sok kisnyugdíjas számára a farhát is elérhetetlen luxus, kicsinyke járandóságából erre már nem futja. Vannak, akik szégyellik, hogy ide jutottak, nem akarják, hogy szomszédjaik lássák szomorú sorsukat, ezért kérték, ne készüljön róluk fotó. Természetesen ezt mindenkinél tiszteletben tartottuk. 

Most is sokan érkeztek kisgyermekekkel, szomorú látni a gyerekeket, akik pár éves korukra már megtanulták, hogy nincs. Talán hamarabb tudták ezt a szót, mint az "apa", vagy "anya". Mosolyuk még őszinte, mert számukra ez a "természetes", ebben nőnek fel. Számukra a legszebb ajándék, ha így hétvégén, mindennap meleg ételhez juthatnak. Tudjuk, ez bizony nem mindig sikerül. Sokszor könnyes szemmel nézzük a kislányokat, kisfiúkat, összeszorul a szívünk a gondolattól, vajon milyen élet vár rájuk. 

Meggyőződésünk, hogy nem lehetünk közömbösek azok iránt, akik nem a élet napos oldalán foglalnak helyett, akik önhibájukból, vagy anélkül mindennapos küzdelmet vívnak a talpon maradásukért. Felebaráti kötelességünk segíteni azoknak az embertársainknak, akik nem az élet napos oldalán tengődnek, sokszor középkori körülmények között küzdenek a talpon maradásukért. Kis csapatunk a jövőben is, minden hónap utolsó vasárnapján várja mindazokat a felebarátainkat, akik segítségre szorulnak. Sajnos csak ennyit tehetünk az élet igazságtalansága enyhítéséért. Hívunk mindenkit, aki segíteni szeretne, két kézzel, vagy anyagi támogatással. Legközelebb augusztus 30.-án várjuk a rossz anyagi körülmények között élő embertársainkat, nagy szeretettel. 

Sajnos bárki kerülhet olyan élethelyzetbe, hogy segítő kézre, egy jó szóra, emberi hangra lenne szüksége. Úgy hisszük, hogy a szeretet, a segíts felebarátodon örök emberi értéke, --egyben az emberség fokmérője--, napjainkban különösen fontos.   

Valljuk azt, amit a tragikus körülmények között elhunyt Bogdán László, Cserdi volt polgármestere mondott: 

"Számunkra természetes, hogy ha tudunk, adunk. Életünk természetes része a gyengék, elesettek segítése."

Szabó Zoltánné
az egyesület alelnöke