Egyre több háziorvos adja fel a praxisát
Se harc, se praxis – Legyűrte a NER a háziorvost
Visszavonul a tisztességes normatíváért küzdő háziorvos. Tovább fogy a számuk, így egyre nő az ellátatlan betegek száma.
A kormány érdektelensége miatt újabb tartóoszlop dől ki a háziorvosi rendszerből – írja a Népszava.
Feladja Józsa Terézia is, aki pedig évek óta harcolt azért, hogy a többiekével azonos díjazást kapjon a 200-300 területi kötelezettség nélkül dolgozó háziorvos. Már közölte is betegeivel, hogy keressenek más orvost, mert ő abbahagyja. Félő, hogy zömében nyugdíj-korhatáron lévő kollégai is hamarosan követik.
A területi kötelezettség nélküli háziorvoslás huszonöt éve létezik, és ebben az alapellátási formában csaknem kétszázezer embert látnak el az orvosok, miközben feleannyit kapnak, mint a kollégáik. Az ő rendelőikben azokat is fogadják, akiknek azért nincs területi háziorvosuk, mert albérletben élnek, nem tudnak lakóhelyükre bejelentkezni, vagy például túlterheltség miatt kiszorulnak a területi ellátók praxisából.
Hiába van 1500 betege Józsa Teréziának, az ellátásukért járó közfinanszírozásból képtelen fenntartani a rendelőjét. Patthelyzetbe került. A betegei után a Nemzeti Egészségbiztosítási Alapkezelőtől havi 720 ezer forintot kap, ebből kellene a praxis valamennyi kiadását állni, a bérleti díjtól kezdve a rezsi- és működtetési költségeken át az asszisztensek béréig. Bár kezdetben úgy tűnt, hogy a kormány emeli a körzet nélküli háziorvosok támogatását, mára minden minden kommunikációt berekesztett az ügyben.
A területi kötelezettség nélküli körzetek úgy keletkeztek, hogy vállalkozó orvosok saját erőből háziorvosi praxisokat hozhattak létre. Akinek volt rendelője, és 200 beteg azt mondta, hogy őt akarja orvosának, az megkapta a praxisengedélyt akkor is, ha a helyi önkormányzat nem szerződött vele területi ellátásra. A rendszerből kilógó orvosoknak nem örültek a szakminisztériumban, de radikális felszámolásukra nem volt vállalható jogi eszköze a tárcának. Maradt a “kiéheztetés.” Rendszeresen kimaradtak azokból a különféle jogcímű pótlólagos finanszírozásokból, amelyek az évek során valamennyit könnyítettek a háziorvosok helyzetén. Így alakult ki mára az a helyzet, hogy ha ugyanannyi beteget ugyanúgy látnak el, azért nagyjából csak félpénzt kapnak.
