Mivel sokan elmenekültek, éppen azokról tudunk a legtöbbet, akiket az államrend meghurcolt.

“Aki magyar velünk tart“ - ez a hívó szó vitt az utcára számos cigányt is az ‘56-os forradalom és szabadságharc alatt. Akkor még nem tudhatták, hogy egyszer majd hősként tekinthetünk rájuk. Az 56-os emlékév keretében most a Nemzetközi Roma Nap alkalmából plakátkampány és kisfilm sorozat tiszteleg előttük.

Lehetetlen megmondani, hogy pontosan hány cigány honfitársunk vett részt a harcokban, vagy a politikai szervezkedésben. Erről sem a forradalmárok, sem az állam nem vezetett nyilvántartást. A kutatók szerint a forradalmárok nagyjából 5-8% százaléka volt cigány, ami jóval meghaladta az akkori arányukat az ország népességében. Ezt az is magyarázhatja, hogy a legszegényebb néprétegekből kerültek ki. 

Sokan voltak az országot elhagyó, nagyjából kétszázezer menekült között is cigányok, aki viszont maradt, az gyakran félve a megtorlásoktól, próbálta később elrejteni szerepvállalásának a bizonyítékait. Éppen ezért pont a megtorlások áldozatai azok, akikről a legtöbbet tudhatunk. 

A magyar cigányság forradalmi szerepvállalásáról személyes történeteiken keresztül nyerhetünk betekintést. Volt közöttük gimnazista diákvezér, parancsnok kismama, de egyszerű villanyszerelők, művészek, segédmunkások is. Történeteik nemcsak a forradalom mindennapjaiba engednek betekintést, hanem tragikus családtörténetek is kirajzolódnak. A Nemzetközi Romanapon az 1956-os Forradalom és Szabadságharc 60. Évfordulójára Létrehozott Emlékbizottság támogatásával indul az a köztéri és televíziós kampány, amiből megismerhetjük őket. 

Dandos Gyula négy éves volt mikor édesanyját és nyolc, amikor édesapját veszítette el. Ezután a Nemzetközi Vöröskereszt szárnyai alatt gyermekotthonról gyermekotthonra járt Debrecenben, Karcagon, Balkányban, de még Svájcban is. Nem véletlen, hogy később ide próbált menekülni a megtorlás elől. 

Galéria: 1956 Cigány Hősei (8 kép)Fotó: X Kommunikációs Központ

A forradalmi események Nyíregyházán érték, ahol gimnazista volt. 26-án ő tartott szónoklatot a diákság nevében, majd egy teherautó tetejéről olvasta fel a diákság 21 pontját. Diákok fegyverhez viszont kizárólag a nemzetőrség tagjaként juthattak, így részt vett egy középiskolásokból álló nemzetőr csapat létrehozásában. Központjukat az Úttörőházban rendezték be. Innentől kezdve a kiáltványokat, röplapokat már gépkocsikkal szállították a vidéki falvakba. 

November hatodikán került a szovjetek fogásába, akik Ungvárra hurcolták és ugyan elengedték, de az ávósok úgy megverték, hogy járni is alig bírt. Innentől kezdve többször próbált meg Svájcba szökni a megtorlás elől, míg egy szökési kísérlet közben 1957. február 10-én a határőrök Szentgotthárdnál agyon nem lőtték. A mai napig nem tudni hol nyugszik. 

Szintén a legfiatalabb harcosok közé tartozott a társai között csak Kócos néven ismert Szabó Ilona is. Tizenhét éves volt és négy hónapos terhes, amikor a forradalmárokhoz csatlakozott. “Aki magyar velünk tart!” - ennek hallatán döntött úgy barátaival, hogy a forradalmárok közé áll. Élettársa, Dilinkó Gábor napokkal később találta meg és csatlakozott hozzájuk a Corvin közben. Tőle lehet tudni, hogy a Corvin köziek között nagyjából tízen voltak cigányok. Oláhcigányok csak ők ketten. Kócos ott, a Corvin-közben tanult meg puskát tölteni és lőni. Október 28-án lőtték le a Práter utcánál. Emlékét a Corvin közben tábla őrzi.

A forradalom cigány hősei között voltak, akik családja már nem első ízben áldozta vérét a szabadságért. Fátyol István híres zenészdinasztiából származott és forradalmár elődje Fátyol Károly csellista már az 1848-as szabadságharcban is részt vett. István volt az első a családjában, aki felhagyott a zenész szakmával és villanyszerelőnek tanult. A Faluszínház, más néven a Déryné színház munkástanácsának elnökhelyetteseként kapcsolódott be a forradalmi eseményekbe. Társaival itt rendezték be főhadiszállásukat is. A rendszeres járőrözések és harcok mellett a színház vagyonát is őrizték. 

Galéria: 1956 Cigány Hősei (8 kép)Fotó: X Kommunikációs Központ

A híres forradalmárt, Angyal Istvánt már a forradalom előtt is jól ismerte. Az ő baráti tanácsa kellett ahhoz is, hogy November 7-én szélnek eressze csapatát. “Csúzlikkal csak verebekre lehet lődözni, tankokra nem.” - mondta miután megérkeztek az új típusú szovjet harckocsik, amiket már nem tudtak molotovkoktélokkal hatástalanítani. Ennek ellenére négy társával még két napig kitartott, hogy védje a színházat a fosztogatóktól. De az ellenállást még ezután sem adta fel. 1956. november 23-ára egyórás néma tüntetést szervezett társaival. Az éjszakai kijárási tilalom alatt röpcédulákkal megrakott hátizsákokkal mentek Csepelre, Kispestre, majd december 4-ére a híres nőtüntetést szervezték. Mikor 1957. január elsején elbocsájtották a színházból már körözés volt ellene, de csak március 17-én tudták letartóztatni. “A népköztársaság megdöntésére irányuló szervezkedésben tevékeny részvétel által elkövetett bűntett” vádjával hat év börtönre és teljes vagyonelkobzásra ítélték. 1961-ben részleges amnesztiával szabadult. 

Ahogy az Eörsi László történész kutatásaiból kiderül, Kóté Sörös Józsefet és Csányi Sándort is a legsúlyosabb ítélettel sújtották szabadságharcos tevékenységükért. Kóté Sörös budapesti kórházakba szállított élelmiszert, mikor a Vajdahunyad utcai csoporttal találkozott és csatlakozott hozzájuk. A harcokban sérülést szenvedett, majd Ausztriába menekült. Az amnesztiarendelet hírére visszatért hazájába, azonban ahogy társainak, neki is csalódnia kellett: a rendeletet nem tartották be, elfogták, bíróságra került.  "Azért kapcsolódtam be a fegyveres [...] csoportba, mert egyetértettem a követelésekkel" - vallotta vizsgálata idején.1959. február 26-án végezték ki. 

Hrozova Erzsébetet hivatalos ápolónőként érte a forradalom, sebesült szabadságharcosokat látott el az Üllői úti klinikán, ahol dolgozott. Azonban nem engedhette férjét, Székely Bélát egyedül menni a harcba, ő maga is fegyvert ragadott. Az akkor alig húsz éves lány szovjet katonák és tankok ellen harcolt. Férjét felakasztották, őt életfogytiglanra ítélték. Tizennégy évet töltött fogságban, ahol sorozatosan, súlyosan bántalmazták. 

Az ő és hozzájuk hasonló cigány hősök történetét mutatja be a Nemzetközi Roma Nap alkalmából az a kisfilm és plakátkampány, ami az 1956-os Forradalom és Szabadságharc 60. Évfordulójára Létrehozott Emlékbizottság támogatásával a Közép- és Kelet-európai Történelem és Társadalom Kutatásáért Közalapítvány, Budapest Főváros Önkormányzata és a Budapesti Közlekedési Központ összefogásával készült. A plakátok két hétig láthatók a 4-6 villamos vonalán, a filmeket pedig tévécsatornák vetítik le. 

index.hu