Persze aki belepörget a jelentkezőkbe, láthatja, hogy sok nem is gyerekes felhasználó fejezte ki a támogatását a részvétellel, így megsaccolni is nehéz, valójában hány gyerek hagyja ki a tanítást hétfőn. Azt pedig még nehezebb, hogy hányan teszik ezt saját elhatározásukból, és hányan szüleikéből – ráadásul minél fiatalabb gyerekekről van szó, a határ annál elmosódottabb.

A hiányzók végső számát három sarkos vélemény ütközése döntheti el:

1. A szervezők azt mondják, a szülők így hallathatják a hangjukat

„Három nap hiányzást igazolhat a szülő, legyen ez az első figyelmeztetés! Fogjunk össze, így a gyerekek felügyelete is megoldható aznapra és láthatóvá válik az is, hogy MI, szülők szeretnénk-e a változást!” – írták a Facebookon az eredeti felhívásban.

2. A gyerekek nem parasztok a sakktáblán

Ne ragassz matricát a gyereked homlokára – írta erre reagálva kollégánk véleménycikkében: „Most nem személyes véleménykülönbségről van szó köztem és egy tanár között, nem is egy konkrét iskola működési zavarairól, hanem az iskolarendszer és az oktatáspolitika egészéről. „És a gyerekeket nem szabad sakkfiguraként használni az oktatásügyről vitatkozó felnőttek konfliktusában.”

3. Kormány: Ez a nap is ugyanolyan, mint a többi

Sipos Imre, az Emmi köznevelésért felelős helyettes államtitkára az M1-nek azt mondta: február 29., hétfő ugyanolyan tanítási nap, mint az év más napja. Minden gyereket arra kért, hogy menjen iskolába, szüleiket pedig arra, hogy engedjék el őket. A helyettes államtitkár szerint

• a szülők helyi szinten maximálisan véleményt tudnak nyilvánítani, erre van az iskolaszék is, de a pedagógusokkal is napi kapcsolatban lehetnek;
• a véleménynyilvánítás országos szinten is biztosított, például a köznevelési kerekasztalnak szülői szervezetek is tagjai.

„A tanítás nélküli munkanapokat a nevelési-oktatási intézmény éves munkatervében kell meghatározni, attól jogszerűen eltérni nem lehet. (...) Amennyiben az iskola igazgatójának az esetlegesen kialakuló helyi szintű körülmények jogszabálynak megfelelő kezelése kapcsán kérdése merül fel, a tankerületi igazgató segítségét kérheti″ – írta Sipos február 26-án kelt, iskola- és tankerületi igazgatókhoz címzett levelében is.

Fotó: Kettős Mérce / kettosmerce.blog.hu

Érheti hátrány a gyerekemet azért, mert részt vesz?

Hivatalosan nem. A kezdeményezésről a héten állást foglalt Aáry-Tamás Lajos, az oktatási jogok biztosa. Arra figyelmeztetett, hogy jogsértő helyzetet idéz elő például, ha a faliújságon vagy az iskolában szokásos módon nyilvánosságra hozzák, hogy ki vesz részt és ki nem vesz részt a megmozduláson. Vagyis nem szabad listázni majd a résztvevőket. Az alaptörvény szerint a véleménynyilvánítás szabadsága megilleti a pedagógust, a szülőt és a gyermeket egyaránt, életkortól függetlenül.

Más kérdés, hogy a gyakorlatban nem politizálja-e majd át az iskolák mindennapjait a szervezett otthonmaradás, mint annak idején a kokárda. Aki elégedetlen az oktatáspolitikával, inkább menjen el a március 15-i tüntetésre, vigye el a gyerekét is, és magyarázza meg neki, hogy pont az ő jövője miatt vannak ott – javasoltuk véleménycikkünkben. 

Mint a kockás ing

Ha a szervezők a média figyelmére pályáztak, már az esemény előtt biztosan látszik: sikerült nagyot durrantaniuk. A Diákok a kockásingért is a Facebookon indult, ők február 19-re hirdettek meg kockás inges napot, „Most rajtunk a sor” felkiáltással. (Klinghammer István, az EMMI korábbi államtitkára szintet lépett, amikor „a borotválatlan, kockás inges tanári kar” grasszálásának titulálta a pedagógustüntetést.) Régen láttunk annyi kockás inget, mint aznap.

http://index.hu/belfold/2016/02/29/nem_leszek_suliban_februar_29_hetfo_tiltakozas_iskola/