Amíg az ország magába zuhanva piheg, addig nem igen lehet mást tenni, mint rögzíteni, hogy miben élünk.

Magunknak, az utókornak, rossz lelkiismeretünknek. 

A héten a Magyar Paralimpiai Bizottság elnökéről derült ki, hogy ő is a rendszer egyik kegyeltje. Bár ő csupán egy hatodvonalbeli piti kis haszonélvező, a neki jogtalanul és érdemtelenül juttatott állami milliók is jelzik, hogy Magyarország mára micsoda egy züllött hellyé vált. 

Míg az elnök gondjaira bízott fogyatékos sportemberek közül sokan nélkülöznek, ő gondtalanul, mondhatni, jómódban él. Miközben azok pénzhiány miatt nem jutnak el versenyekre, ő és a családja eljut mindenhova. Sportminiszterelnök, sportnemzet, sportelnök. Mindegy, hova nyúlsz, mindenhonnan ömlik rád a mocsok.

A rendszerben és működtetőiben már nincsenek korlátok, nincsenek megfontolások, és az utolsó másodperc előtti másodpercig nem is fognak leállni. De van itt egy másik elnök is, aki ráadásul sokkal költségesebb és veszélyesebb játékot űz. Ő a Pécsi Tudományegyetem rektora, s egyúttal a Magyar Rektori Konferencia elnöke. Na, ő aztán tényleg nagy és fontos ember. Ő a felsőoktatás csúcsán ül. De a rektor úr sem megtisztelve, sem meghatva nincs attól, hogy a magyar jövő egyik kulcsfigurája, neki ez nem más, mint egy jól fizető állás. Onnan tudom, hogy épp tegnap hallottam őt beszélni a rádióban. És mert fel- és megismertem benne ifjúkorom, a Kádár-kor túlélésre berendezkedett hivatalnokprototípusát. És innen is tudom. 

„Az oktatásért felelős tárca üdvözli dr. Bódis József, a Magyar Rektori Konferencia elnökének nyilatkozatát, melyben társszerzőséget vállal a kormánnyal a felsőoktatási struktúra átalakításában… Külön örülünk annak, hogy a jelen és a jövő kihívásaira a Magyar Rektori Konferencia is a kormánnyal azonos módon szeretne választ adni.”

Szóval egy társzerzőt hallottam a rádióban. Pont olyan alávalóan is beszélt. 

A felsőoktatást lassan teljesen megfojtják Orbán emberei és törvényei, de az elnök-rektor nem aggódik. Szerinte nincs nagy baj, különben is, hol nincsenek hibák. Foggal-körömmel kéne harcolnia az egyetemek bedarálása, az oktatók és hallgatók megalázása, a büszke egyetemi világ további elsilányítása, a magyar diploma elértéktelenítése ellen, ő ehelyett az „értelmes párbeszédben” bízik. 

Újabb két elnök. A jövőnk újabb két pusztítója.

Bruck András / Facebook (Címlap: a kép illusztráció! - Forrás: nyugat.hu)