Elszámoltatás: kié a kudarc?
Három év. Ennyi idő alatt sikerült eljutni az első érdemi lépésig a kötelező magánnyugdíjpénztárak gyanús ügyei miatt indult nyomozásokban.
Az elmúlt hetekben gyanúsítottként hallgattak ki három embert abban a bűnügyben, amely miatt akár másfél milliárd forint kár is érhette két ingatlanalap befektetőit – köztük a magánkasszák tagjait – és az államot - írja a Magyar Nemzet Online. Egy közvetítőcég igazgatóságának volt vezető tisztségviselői a gyanú szerint olyan ingatlanügyletek lebonyolításában működtek közre, amelyek során a piacinál jóval magasabb vételárat fizettek ki. A milliárdos különbség „természetesen” a saját érdekeltségi körbe tartozó – és árfelhajtó szerepet betöltő –, offshore hátterű cégekhez került. Klasszikus, még csak nem is túl bonyolult csalás. Mégis háromévnyi nyomozás kellett ahhoz, hogy egyáltalán gyanúsítottja legyen az ügynek.
Teljes joggal háboroghatnánk azon, hogy mi tartott ennyi ideig. Ugyanakkor ebben az esetben – még ha az igazságszolgáltatás malmai lassan őrölnek is, de – legalább van következménye a szemünk előtt zajló csalásnak. Ez a korábbi, a nyugdíjkasszák gazdálkodása miatt 2012 végén indult nyomozásokról nem mondható el, mivel azokat részben bűncselekmény, részben pedig bizonyítottság hiányában sorra megszüntették.
Az egyik legemlékezetesebb ezek közül az volt, amikor a gyanú szerint csaknem ötmilliárd forintot spórolhattak volna meg a tagoknak azzal, ha a magánkassza 2008 és 2010 között a piacon elérhető átlagos díjért alkalmaz vagyonkezelőt. De a pénztár a pályáztatás helyett inkább cégcsoporton belüli vagyonkezelőt alkalmazott. Az a néhány milliárdos különbség pedig ennek a cégnek a profitját hizlalta. Zárójeles megjegyzés: nem csodálkoznék, ha a háttérben ott is felsejlett valahol egy brit virgin-szigeteki számla – mint a Matolcsy György vezette jegybank alapítványának legutóbbi luxusvilla-vásárlásának esetében. Ilyenkor mindig eszembe jut, a 2010-ben felálló második Orbán-kormány első intézkedései között hirdetett harcot az offshore-lovagok ellen. Úgy tűnik, nem sok sikerrel... Zárójel bezárva.
Az előző esethez képest csak „aprópénz”, több tízmillió forint tűnt el a kötelező nyugdíjpénztárak gazdálkodása miatt indult egyéb ügyekben. Volt, ahol a jogszerűtlen letétkezelői pályáztatás miatt keletkezett kár, és volt olyan eset, ahol a pénztárból kilépőknek járó kamatot a kassza a saját vagyonába helyezte. Előbbi kapcsán megszüntették a nyomozást, utóbbi miatt – hiába diktálná az igazságérzetünk – nem is indulhatott. Persze, a kötelező magánpénztárak gyanús ügyleteinek sorozata csak egy az elszámoltatás kudarcai közül.
– Inkább ott lehet az embernek csalódottsága, hogy lassabban haladnak az eljárások, mint azt az egészséges jogérzék előre jelezné – mondta Orbán Viktor az elszámoltatás nehézségeiről egy 2012-es interjúban. A miniszterelnök szavai sajnos ma is időszerűek. Sőt. Azóta nemhogy gyorsult volna a Fidesz által öt éve megígért elszámoltatás, hanem jó esetben is mindössze egy helyben toporog. Csak hogy a legemblematikusabb ügyeket említsem: a 2006-os rendőri túlkapások miatt indult eljárásban továbbra sem született ítélet, a Biszku-pert kezdhetik elölről, a budapesti korrupciós botrányok szereplői vidáman élik életüket... Mindezek fényében talán ma már Kövér László sem nevezné közös kudarcnak az elszámoltatás ügyét. Az ugyanis kizárólag a hatalmon lévő, az elszámoltatáshoz minden eszközzel rendelkező politikai erő sikere vagy kudarca lehet.
mno.hu (Címlap: Forrás: vasarnapihirek.hu)