Én, Konok Péter, részben önhibáján kívül, részben lustasága és gyávasága folytán magyar állampolgár, szeretném kifejezni, hogy kifordul a számból a falat, hogy ivás közben kiszárad a szám, hogy a felháborodástól éjszaka ébren forgolódom. 

Hogy kínomban vigyorgok, bár a saját fülemet is sérti karcos röhögésem, hogy ha már nem bírom nézni, sokszor elfordulok, ökölbe szorított arccal átvágok a tömegen, hogy csak keveset tudok adni, mert nekem is keveset hagytak, de a kevesem még mindig nagyságrendekkel több a menekültek kevesénél, és amit végül adok, kevesebb a lehetséges kevésnél, amit adhatnék, hogy sokszor inkább elfutnék a dögletes múltból előkecmergő, hörgő történelem-zombik elől, magamra zárnám az ajtót, és szégyenkeznék zárt ajtóm mögött, ahogy az utcán sikoltozókat hallgatom, hogy valamiképpen én is részt vettem, itt voltam, mikor a gyűlöletből és a félelemből késeket kovácsoltak, és a késeket a nyakunkra tették, mindezt szeretném kifejezni, de erre a nyelv nem igazán alkalmas, undorodva botladozik a pocsolyákat és dögkutakat kerülgetve, gyalázattal kenődik össze, ténfereg csak; ezt szeretném kifejezni, de csak dadogok, csuklom, és végül inkább én is csak annyit írok, hogy „szeretném kifejezni a kormány menekültpolitikájával szembeni leghatározottabb tiltakozásomat”, és közben tudom, hogy ezzel igazán még nem fejeztem ki semmit.

"Mikor majd kivezényelnek és nemzetbiztonsági szempontból fontos árkokat ásol, ne támaszkodj pimaszul a lapátra, ne próbálj a fegyveres őrrel Heinéről, Hölderlinről, Schillerről (Radnótiról, Szerb Antalról, Örkényről) beszélgetni, hátha nem olvasta őket vagy nem szereti - nem tudhatod - de az európai kultúrát védi (ellened) érted. Ha nem érted, vesd magadra az első adódó követ, megint lekésted a történelem túlzsúfolt vonatán a helyjegy-köteles menekültstátuszt".

Konok Péter

muon.hu / Facebook (Címlap: Forrás: muon.hu)