Közös zárónyilatkozatot fogadott el az uniós csúcs Brüsszelben, amelyből minden tagország a neki kedvenc bekezdést idézheti.

Elégedetten nyilatkoztak a péntek délután véget ért brüsszeli EU-csúcs résztvevői, mert végre olyan zárónyilatkozat született a menekültválság kezeléséről, amelyben mindenki megtalálta a maga kedvenc bekezdését. A jövő zenéje, hogy a döntések kiállják-e a nemzetközi jog és a valóság próbáját. Az ördög a részletekben rejlik, márpedig az elhatározások elég elnagyoltak és homályosak ahhoz, hogy elbukjanak az első akadályon. A találkozón elnöklő Donald Tusk sajtótájékoztatóján nem is rejtette véka alá, hogy korai az öröm, mert az egyezségek tető alá hozása jóval könnyebb volt, mint a megvalósításuk lesz.

Orbán Viktor győzelemnek nevezte a migrációról megszületett megállapodást, mert az egyetlen tagállamra sem ró kötelező feladatokat. A miniszterelnök ezúttal sem tartott sajtótájékoztatót, hanem Facebook-üzenetben fejezte ki elégedettségét, amiért a visegrádi országoknak sikerült elhárítaniuk a veszélyt, vagyis a kötelező betelepítés rémét. Magyarországnak nem kell befogadó központokat létesítenie és menedékkérőket átvennie észak-afrikai vagy európai menekülttáborokból.

A nevezetes “kvótarendeletről” — hivatalos nevén a dublini reformról — most sem egyeztek meg a huszonnyolcak, mindössze annyit állapítottak meg, hogy a kormányközi konzultációkat folytatni kell róla. De a magyar miniszterelnök kedvező jelnek ítélheti, hogy partnerei ezúttal nemhogy nem erőltettek kötelező vállalásokat, hanem inkább az önkéntes felajánlásokat szorgalmazták. Úgy tudjuk, hogy ez utóbbiról éles viták voltak a tagállamok között, és Orbán Viktor a V4-ek nevében határozottan elutasította az uniós szolidaritás befogadás formájában történő kinyilvánítását.

Az elfogadott közlemény arról árulkodik, hogy az EU a keményvonalasok programját kívánja végrehajtani: a külső határok védelmére összpontosít, a menedékkérelmek elbírálását kiszervezi partmenti tagállamokban létrehozott “ellenőrzött központokba” és észak-afrikai országokban felállított befogadó állomásokra. Eredményesebb visszaküldési politikát és gyorsított eljárásokat sürget a nemzetközi védelemre nem szoruló személyek hazatoloncolására.

Giuseppe Conte olasz kormányfő elérte, amit akart, legalábbis írásban: ezután a tengerből kimentett migránsokat — a mentés helyétől függően — vagy visszaszállítják az észak-afrikai “regionális központokba” vagy elviszik az uniós tagállamokban felállított fogadó állomásokra. Angela Merkel német kancellár elégedett lehet, mert a zárónyilatkozat leszögezi: a tagállamoknak mindent meg kell tenniük, hogy véget vessenek a menedékkérők továbbutazásának az egyik tagállamból a másikba — például Olaszországból vagy Görögországból Németországba. Kérdés, hogy ez elég lesz-e a válságba sodródott német nagykoalíció egyben tartásához.

A kormánypárti bajor keresztényszocialisták azzal fenyegetőznek, hogy lezárják a határt a Németországba tartó, de másutt nyilvántartásba vett menedékkérők előtt. A bevándorlók friss hullámával szembesülő Spanyolország miniszterelnöke, Pedro Sánchez pedig annak örülhet, hogy partnerei írásba foglalták: “anyagilag és minden egyéb formában” támogatni fogják Spanyolország erőfeszítéseit az illegális migráció feltartóztatására.

Zárónyilatkozatukban az uniós csúcs résztvevői elismerik, hogy 2015 októberéhez képest 95 százalékkal csökkent az EU-ba irányuló illegális határátlépések száma, ugyanakkor erősödött a migrációs nyomás a Földközi-tenger keleti és nyugati térségében. Ennek feltartóztatására az EU-n belül és kívül menekülttáborokat terveznek létrehozni, amelyek a tengerből kimentett menedékkérők elhelyezésére szolgálnak majd.

Eltérő vélemények

Az Európai Parlament legnagyobb, néppárti frakcióvezetője, Manfred Weber szerint az uniós vezetők nagy lépést tettek előre. A szocialisták is üdvözölték a csúcson megszületett megállapodást, mint a közös európai felelősségvállalás megnyilvánulását. A német Udo Bullmann frakcióvezető szerint az állam- és kormányfők megmentették a schengeni rendszert és a közös európai értékeket. Ska Keller, a Zöldek frakcióvezetője azt állította, hogy a döntések eltemetik a menedékhez való jogot Európában. Sajtóközleménye szerint a menekültkérelmek benyújtása gyakorlatilag lehetetlenné válik a Európában.

Nem szaharai megoldásokra, hanem igazi szolidaritásra van szükség

 — áll a szövegben. Gabi Zimmer, az EP szélsőbaloldali politikai csoportjának az elnöke nyilatkozatában úgy vélte, hogy az EU vezetői a legveszélyeztetebb emberek jogait veszik semmibe, azokét, a háború elől menekülnek, rettegve a saját és családjuk életéért. Ezzel szolgai módon követik a rasszista jobboldal félelemkeltő propagandáját.

A szöveg “új megközelítésnek” nevezi, hogy érintett (észak-afrikai) országokban “a menedékkérelmek elbírálására szolgáló regionális központokat” hoznának létre. Ennek a koncepciónak a feltérképezését az Európai Bizottságra és a kormányok képviselőiből álló Miniszteri Tanácsra bízzák az állam- és kormányfők.

A központok felügyeletét az EU, valamint az ENSZ Menekültügyi Főbiztosának a Hivatala és a Nemzetközi Migrációs Szervezet látnák el. Az elképzelések szerint ezzel ellehetetlenítenék az üzletszerű csempészetet, és megszűnnének azok az okok, amelyek arra kényszerítik az embereket, hogy nekivágjanak a veszélyes tengeri útnak. Egyelőre bizonytalan, hogy a migráció kibocsátó, illetve tranzitországai hajlandóak lesznek-e efféle táborok létesítésére, és ha igen, milyen feltételek mellett.

Merkelhez megy csütörtökön Orbán

Jövő héten utazik a magyar miniszterelnök Berlinbe, hogy eleget tegyen a német kancellár meghívásának. Ulrike Demmer helyettes kormányszóvivő elmondta, hogy a találkozón bilaterális, Európa-politikai és nemzetközi témákról tárgyalnak majd, és a megbeszélés után közösen sajtótájékoztatót tartanak. A szövetségi belügyminisztérium szóvivője, Annegret Korff kérdésre válaszolva elmondta, hogy Horst Seehofer tárcavezető is tárgyal majd Orbán Viktorral.

A partmenti EU-tagállamok közelében megmentett migránsokat viszont az Unió területén létrehozott “ellenőrzött központokba” szállítanák, amelyeket “szigorúan önkéntes alapon” állítanának fel a tagállamok. Ezeken a fogadó állomásokon elbírálnák az érkezettek menedékkérelmét. A menekültstátuszra nem jogosult embereket visszaküldenék, a nemzetközi védelemre szorulókat viszont áthelyeznék az erre — ugyancsak önként — vállalkozó tagországokba. A közös francia-olasz javaslatra minden tagország igent mondott, ám valójában egyikük sem ajánlotta fel területét ilyen központ létesítésére. Emmanuel Macron sajtótájékoztatóján azt mondta, hogy ezeket a táborokat az érkezés országában — vagyis mindenekelőtt Olaszországban — kellene létrehozni, ám fenntartásukhoz és működtetésükhöz az Európai Unió jelentősen hozzájárulna.

A huszonnyolcak az eddigieknél jóval több pénzt szánnak a külső határok megerősítésére és a migráció kezelésére. A következő hosszútávú költségvetésben külön forrást különítenének el a rugalmas és gyors reagálásra. Afrikának több fejlesztési pénzt helyeztek kilátásba és a beruházások ösztönzését ígérték. Vállalták, hogy még nagyobb mértékű támogatást fognak nyújtani a líbiai parti őrségnek. Döntöttek arról, hogy a Törökországban élő szíriai menekültek támogatására felszabadítják a hatmilliárd eurós alap második részletét.

A csúcs résztvevői szerint a menedékkérők továbbutazása egyik tagállamból a másikba súlyosan veszélyezteti a belső határok nélküli schengeni rendszer fennmaradását. Ezért a tagállamoknak végre kell hajtaniuk minden olyan intézkedést, amelyek az említett továbbutazások megakadályozásához szükségesek. Németország elsősorban kétoldalú egyezményekkel szeretne megszabadulni azoktól a másutt regisztrált menedékkérőktől, és Angela Merkel sajtótájékoztatóján be is jelentette, hogy néhány országgal megkötötte a megállapodást, és a szakértői munka van hátra. Mint megírtuk, Berlin felvette a kapcsolatot a magyar kormánnyal is.

Forrás: 24.hu

Miféle menekültkrízis?

Két fényképpel illusztrálja pénteki kiadását a The New York Times. Az első képen a Keleti Pályaudvar 2015-ös, a másodikon mai képe látható. Tele menekültekkel, másrészt üresen, "békeidőben". Miközben a lap az uniós csúcson elfogadott menekültügyi csomagról értekezik, címében azt kérdezi: Miféle menekültválság? Mi is azt kérdezzük - nem először -, miféle menekültválság volt az, amit a Keleti Pályaudvaron és a Baross téren az akkor oda kivonuló nemzetközi sajtó közvetített külföldre.

Ma is - és sokadszorra - azt állítjuk: 2015 őszén semmilyen menekültválság nem volt Magyarországon, Budapesten, bár kétségtelen, hogy a menekültválság valóságának elhitetése - főként Ausztriával és Németországgal - a magyar kormány eminens érdeke volt. Amit igazol, hogy erre építette fel teljes kommunikációját, nem csak a 2018-as parlamenti választást, hanem még a kormányfő európai szerepét is. Bizonyítékunk nincs, csak nagyon erős kérdéseink: hogyan fordulhatott elő egy szilárd közigazgatású, stabil rendőrségű országban, hogy a déli határtól 180 kilométernyire lévő fővárosban egyszer csak megjelenik több ezer menekült?

A lehetséges - kevéssé valószínűtlen - első válasz: a kormány képtelen volt nem hogy követni, kezelni is a menekültáradatot. Magyarul nem tudta megvédeni az országot.

Vagy: a kormány tudtával - horribile dictu - segítségével kerültek a menekültek a Baross térre a nemzetközi kamerák elé, hogy bizonyítsák az Unió előtt: itt humanitárius krízis van. Ami aztán - mint azt a német politikai körök már addig is érzékeltették - arra késztette Angela Merkel kancellárt, hogy a német határok megnyitásával segítséget nyújtson egy baráti államnak. Felettébb kíváncsiak lennénk - ha már a magyar iratok hozzáférhetetlenek - a német követség távirataira, azokra az iratokra, amelyek a kancellárban megerősítették a humanitárius válság képzetét, mint valóságot. A Nagy Orbáni Átverést, amelynek következményei azóta is beláthatatlanok.

nepszava.hu