A Népszava Csengeren járt.

Csenger népe csendes. A Petőfi utcában, ahol Szabó Gáborné Marika a lányával, vejével, s unokájával él, sorra csattannak ránk a kiskapuk, mikor megtudják, kiről kérdezősködünk. A villaszerű házba is hiába csengetünk, nem nyit ajtót senki. Később megérkezik egy piros autó, beparkol az udvarra, de mire odaérnénk, a sofőr eltűnik a hátsó bejáratnál. Egy tizenéves-forma fiú pár másodperc múlva kinéz a kert felőli házsarokról, a kezével int, s azt mondja: "Jó napot, el lehet innen menni!"

Aki mégis szóba áll velünk, arról beszél, hogy mindenki fél. – Ez a fejesek bulija, és mi nem akarunk egyik reggel arra ébredni, hogy le van kötözve kezünk, lábunk. Közel van itt az ukrán határ, meg a román is – mondja egy férfi. Szavai szerint pár éve még hatalmas bulik voltak az utcában, sorban álltak a ház előtt a fekete autók, de már egy jó ideje csend van. – Most csak a takarítónő járkál hozzájuk, né' ott jön ki épp tőlük! – mutat egy biciklis nőre, aki kihajt a nagykapun, és sebesen elpedálozik. A takarítónő nyolcszáz forintot keres óránként – tudjuk meg –, irigylik is a csengeri közmunkások, akiknek csak ötszáz jut.

Szabó Gáborné Marika az utcabeliek szerint korábban épp ezt a Petőfi utcai házat takarította, ahol most a családjával él. Az ingatlan nem az övék, a helyiek azt mondják, a volt csengeri sertéskombinát hajdani tulajdonosáé, aki ma már nem a városban lakik. De pár éve ő is itt mulatott Kósa Lajossal és Szabónéval az asszony által szervezett vacsorákon. Mindezt attól a szakácstól tudjuk, aki az ilyen rendezvényeken rendszeresen főzött, s most egy kifőzdét vezet.

– Hatalmas bulik voltak, a Makovecz iskola aulájában tartották, minden számlát Marika rendezett. Ilyenkor nekünk beszóltak a konyhára, hogy maradni kellene, a túlórát is Marika fizette. Néha ott volt a férje is, a Gábor, akit szerettünk, jóravaló, csendes embernek tartottunk, néha mondta is nekünk, hogy nem érti miért csap ekkora felhajtást a felesége, minek hív meg olyanokat, akiknek ő a felét nem is ismeri. Polgármester, iskolaigazgató, orvosok, ügyvédek, Kósa Lajos, meg az a fideszes képviselőjelölt, akinek a képe most ott lengedez a plakátokon, mind itt voltak – meséli. Az ilyen alkalmakra rendszerint elhozatták a Mercy Zenekart, amelynek alapítója, "Mercy Miki" nemrég hunyt el, s késő estig tartott a dáridó. Az egyik helyi hotelben biztosítottak szállást a hajnalig maradóknak, ennek költségeit is Marika fizette – mondta a szakács. Akadt, hogy az asszony motoros találkozót is szervezett a város határában, talán épp Kósa Lajosra gondolva, akinek szenvedélye a motorozás – hallottuk.

Azt, hogy miből származott az ehhez szükséges vagyon, senki sem tudja, vagy ha tudja, nem mesél róla. A család korábban nagyon szerény körülmények között élt, a nő határőrként nyugdíjba vonult férje napszámba járt, hogy a nyugdíja mellé megkeresse a négy gyermek felnevelését biztosító plusz pénzt. (A férfi nemrég öngyilkos lett.) Felesége alkalmanként takarított, mosogatást vállalt, kézilányként dolgozott. Volt hogy hó végén kölcsön kellett kérniük, hogy enni adhassanak a gyerekeknek. Aztán hirtelen minden megváltozott, elterjedt a hatalmas örökség híre, s elindult a rongyrázás. Abban majd' mindenki véleménye megegyezett, hogy valamilyen "kezdőtőkének" lennie kellett, amiből kocsit vettek, boltot és kocsmát indítottak, ruházkodtak. Egyesek szerint ezt az ismeretlen eredetű kezdőtőkét próbálta forgatni az asszony, de valójában egy piramisjáték-szerű rendszert épített fel. – A gazdag vállalkozók között hamar elterjedt, hogy "Maláj Mari" – a boltjukat üzemeltető BT. nevéről keresztelték el így a helyiek a nőt – jó kamattal fizeti vissza a kölcsönt, ezért egyre többen rábízták a pénzüket. Ha kétmilliót kért, két és felet adott vissza, így aztán a gazdagok, akik még gazdagabbak akartak lenni, üzletelni kezdtek vele. Ám ahogy ilyenkor lenni szokott, a pénz egyszer csak elfogyott.

– Az is lehet, hogy maga is beszélt olyannal az utcán, aki kölcsönt adott neki, de mindenki szégyelli ezt, sunnyognak, amiért behúzták őket a csőbe, csak hallomásból tudjuk, hogy a város "krémjének" egy része ott van a kárvallottak között – mondja a Lázár Söröző előtt egy idősebb úr. Kerestük Csenger fideszes polgármesterét, vajon ő mit tud a történtekről, de Forján Zsolt nem kívánt nyilatkozni. A városon egyébként látszik, hogy az utóbbi időben rengeteg pénzt áramlott ide: tavaly Orbán Viktor avatott fel egy négyszázmilliós tanuszodát, s mindjárt beígért 650 milliót ipari park fejlesztésre, de focipálya is épült, s Makovecz Imre tervei alapján újult meg a helyi iskola.

Szerző: Doros Judit / nepszava.hu